Orvosnál

Már a második kört teszem a ház körül, ahová jöttem. Ha lenne időm, talán meg is gondolnám magam. Így azonban becsöngetek. Pontosan 10 órakor.
- Ott levetkőzhet. A doktornőre egy kicsit várni kell, majd szólítom! - kísér a Nővér a kicsiny szobához.
- Ezt addig igya meg! - nyom a kezembe egy jó nagy pohár vizet. - És ha nem haragszik meg, akkor a vizsgálati díjat elkérném! - mondja. Odaadom neki a zsebembe készített összeget. A pénztárcám az autómban hagytam.
Megiszom a vizet, a poharat a picinyke asztalra teszem. Vonakodva vetkőzöm. A ruháimat a falra szerelt fogasokra akasztom. Mindegyikre egy ruhadarab. Cipőimet a szék alá csúsztatom, a zoknijaimat beledugom. Az alsónadrágom pedig a nadrágomba rejtem.
(- Bárcsak meggondoltam volna magam. Hülye vagyok én, hogy megaláztatom magam sosem látott nőkkel? Szegény farkam! Miért jó nekem, ha megkínozzák? -)
Meztelenül ülök a széken és várakozom. Nagyon ritkán járok orvoshoz, de ha igen, akkor nagyon izgulok és félek. Okkal vagy ok nélkül. Tudom, hogy ez a vizsgálat csak játék. Mégis félek tőle. Nem tudom, hogy mi fog történni. Biztatólag simogatom a farkam. Minden félelmem ellenére áll. Talán pont azért.
Túl sokat nem kell emésztenem magam. Nyílik a rendelő ajtaja.
- Fáradjon be! - szólít a Nővér. Gúnyosnak látszó mosollyal az arcán méri végig a meztelen testem. Belépek. A Nővér meg tartja nekem az ajtót. Érzem a parfümjének az illatát, ahogy elhaladok előtte. Izgató. Zavarban jövök. Szégyellem meztelenségem, feszengve nézek körbe. Nem látom a Doktornőt. Tetézi a kellemetlenségemet, hogy farkam leplezhetetlenül erektál, feszengésem a Nővér is észreveszi.
- Látom, leborotválta, ahogy kértem! - mosolyogva utal a csupaszra borotvált ágyékomra. Reggel gondosan megszabadítottam minden szőrszáltól.
(Szép vagy! Megdugnálak! De ezt csak én akarom. Le sem tagadhatom, annyira nyilvánvaló a vágyam.)
- Kovács nővér vagyok, üdvözlöm! - és nyújtja a kezét. Kezet rázok vele.
(Az előbb még a farkam fogtam vele!)
- Mielőtt a Doktornő megérkezik, túlesünk néhány formalitáson, rendben? - de választ nem vár.
- Kérem töltse ki az adatlapot és írja alá itt és itt! - mutatja.
- Ott helyet foglalhat, amíg kitölti! - mutat az asztal előtti székre és eltűnik a paraván mögött. Magamra hagy. Olvasom, milyen vizsgálatokat kérhetek. Beikszelem az általános és a genitális vizsgálatok rublikákat. Mindegyiket. Aláírom a beleegyező, és a kockázat vállalási nyilatkozatot is. Pár perc múlva visszatér hozzám.
- Sikerült befejezni? - kérdezi előbukkanva a paraván mögül.
- Igen. - válaszolom felállva a székről és átadom neki az űrlapot. Gondosan átolvassa, bólint rá és a paraván mögé tessékel. Nőgyógyászati vizsgálóasztal terpeszkedik a sarokban. Előtte hatalmas reflektor, egyelőre sötéten. Mellette kis asztalon számtalan gyanús orvosi eszköz fekszik katonás rendben. Az asztalka másik oldalán lepedővel leterített vizsgáló asztal. Nem túl magas, nem magasabb, mint egy dohányzó asztal.
- Álljon oda a falhoz!- mutatja hová. Fejemre engedi a lapot, lejegyzi a magasságom. Átállít a mérlegre.
(Híztam két kilót.)
Megméri a mellkasom, a csípőm, valamint a derekam is. Közben jegyzetel.
Megkér, hogy menjek a vizsgáló asztalhoz.
- Ne, ne így! - szól rám, ahogy lefeküdni készülök rá.
- Négykézláb álljon rá! - mondja az utasítást.
Felmászok az asztalra, mint kutya a kozmetikusánál. Mutatja hova tegyem a kezeim, lábaim. Bőrpántokat csatol a csuklóimra és a bokáimra. A pántokat hozzácsatolja az asztal széléről lelógó láncokhoz.
- A feneke szőrös maradt, le kell borotválnom! - dorgál meg. Megszégyenülve tűröm, hogy borotva habot keverjen és bepamacsolja a fenekem.
(Hűs érzés. Mentolos a borotvahab. Hiába szól halk zene, hallani vélem a penge sercegését, ahogy végighúzza a bőrömön. Próbálom összehúzza tartani a végbelem nyílását, amíg borotvál. Mint egy közszemlére tett állat, tűrni vagyok kénytelen a megalázó procedúrát. Szerencsére gyorsan végez. De ez csak a kezdet. A fertőtlenítő csíp egy kicsit, csak megvágott valahol.)
Megkér, hogy ne mozogjak. Gumikesztyűt húz. Nem tudom mihez készülődik, de nem sok jót ígér a helyzet nekem. Összerándulok, ahogy az ujja utat talál magának és a testembe hatol. Alighanem sikosítja a bejáratot. Hallom, hogy szöszmötöl valamivel, a következő pillanatban belémdug valamit és mire végiggondolnám mi is történik, hideg folyadék árasztja el a beleimet. Kihúzza a csövet.
- Rendben! Tartsa bent! - mondja és komótosan elsétál.
- Most engedje magát hátra, teljesen és kiengedheti! - mondja.
(Vödörbe bugyog a beleim tartalma. Hallom a csobogást érzem, hogy kiürülök. Érzem, ahogy ég az arcom a szégyen pírjától.)
Megtörölgeti a fenekem.
- Emelkedjen vissza négykézlábra! - utasít és én szótfogadok. Nem merek a szemébe nézni, ahogy elémlép. Beilleszt egy rudat az asztalvégbe. Nyakbilincs a végén. Szólnia sem kell, engedelmesen belehajtom a fejem. Rámzárul a hűvös fém, kattan a lakat. Mellém lép. Fenekemre teszi a kezét, a másikkal alámnyúl. Semmi érzékiség nincs a mozdulataiban, ahogy a farkam állóra rángatja. A fitymám hátrahúzva hagyja.
- Készen is vagyunk! Szólok a Doktornőnek. - ezzel magamra hagy.
(Elszaladnék, ha tudnék. Reszketve várom a folytatást Tehetetlenül, megszégyenülve várakozom. Átkozom magam a pillanatért, amikor jelentkeztem erre a vizsgálatra. Csukott szemmel hallom a közeledő lépteket.)
- Leitner doktor vagyok! - mutatkozik be. Hangjára kinyílik a szemem. Kezét nem nyújtja, úgysem fogadhatnám. Csak mosolyogva végigmér.
(Szebb, mint a képeken.)
Átveszi a Nővértől a kartonom. Átfutja.
- Látom, alapos vizsgálatot kért! Kezdjünk is hozzá! - ezzel visszaadja a Nővérnek a kartonomat.
- Tátsa ki a száját! - mondja és lenyomja a pálcikával a nyelvem.
- Ép mandulák, torok rendben. Hiányos, de ápolt fogazat! - diktálja a Nővérnek.
Lehúzza az alsó szemhéjaim, elégedett azzal is. Gumikesztyűt húz ő is. Mögém megy, a nyakbilincs megakadályozza, hogy kövessem a szememmel. Megragadja a herezacskómat. A heréim alatt marokra fogja és kirántja a lábaim közül. Összerándulok a kíméletlen atrocitástól.
- Herék a zacskóban! Épek. - diktálja, majd elereszti.
- Most megvizsgálom a prosztatáját! - mondja. A Nővér feláll, elvesz az asztalkáról egy fecskendőt. Valamelyikük a fenekembe nyomja a csövét,érzem a beáramló sikosítót. Ujja azonnal belém hatol.
- Engedje el magát egy kicsit! - javasolja. Ujja körkörös mozgással mélyebbre hatol, keresi a prosztatám.
- Normális méret, egészséges. - szól a Nővérnek, aki már a helyén ülve jegyzetel. Nem kapom el a szemem, ahogy tekintetünk egymásra talál. Mosolyog. Szájához emeli az ujját, miután leveszi a gumikesztyűt. Lassan nyúl a szájába. Szopni kezdi az ujját. Játszik velem.
(Ahhhh... Két ujj dugja a fenekem.)
A Nővér tovább incselkedik velem. Lassan húzza ki az ujját a szájából. Ajkai tapadnak rá. Az asztal alá viszi.
(Ahhhh... Ahhhh... Három ujjnyira tágul a fenekem. Élvezed, ugye, hogy seggbe dugnak? Talán tényleg magadhoz nyúlsz éppen? Engedd, hogy lássam, hogy játszol magaddal!)
Arcán úgy látszik, mintha már... Szinte fájdalmas az erekcióm.
(Ahhhhh... Ez már sok. Az egész kezed bennem van? Úgy érzem, szétszakadok...)
Mielőtt elélveznék, kicsusszan a keze belőlem. A Nővér is abbahagyja.
(Gonosz vagy!)
Kérem a speculumot! A tágítót! - szól a iNővérhez.
- Vizuális vizsgálatot is tartok! - ez már nekem szól és egyáltalán nem volt megnyugtató az eszköz látványa, amit a Nővér felvett az asztalról. Vaskos fém gyűrű, sok csavarral. Menetében az én orromhoz is odadugja az ujját.
(Csodás punci illat!)
Hideg fém hatol belém. Az izgalom helyét a félelem veszi át. Akadálytalanul halad az eszköz csőre előre. A gyűrű nekiütközik a fenekemnek.
(Nem olyan vészes.)
- Tágítani fogom, hogy benézhessek! - mondja és ebből rájöttem, hogy korán örültem, lesz ez még rosszabb is. Neki is lát. Nekifeszül valami a végbelem falának. Lassan tágulok. Nyomnám ki magamból, de már nem tudom. Egyre több helyen érzem a feszítő rudak kegyetlen erejét. Egyre fájdalmasabb érzés. Hűvös levegő árad belém.
(Szétszakadok! Fáj!)
Nem kímél. Tágít tovább.
- Tizenöt centire tágítottam! Idejönne Nővér? - mondja és felkapcsolja a lámpát. - Nézze csak! Nézzen bele! -
(Szétfeszített lyuk a fenekem. Két nő bámul belém... Elsüllyednék szégyenemben. Fájdalmam elnyomja a megalázottság. Nagyobb fájdalmat éltem már át, de ilyen megalázó helyzetet még nem.)
Egy kéz nyúl belém. Érzem az öklöt, ahogy megforog bennem a szétfeszített szakaszon túl. Érzem az ujjak mocorgását bennem. Nyomul előre az ököl. Ott feszít szét, ahol a fém már nem. Egy másik kéz elkapja a merev farkam. Megmarkolja, erősen szorítja. Húz rajta egy párat.
(El akarok élvezni! Verd ki nekem! Kérlek, könyörgök! )
Nem veri ki.
(Kérlek!)
Valamit ráhúz a merev farkamra. Hamarosan rájövök, hogy vákumpumpa hengeres az. A zümmögő motor kiszívja a levegőt. Farkam igyekszik kitölteni a hengert, még több vér tolul bele, fájdalmassá válik az erekcióm.
- Tartanánk egy cigi szünetet! Nem zavarja a dohányfüst? - mielőtt válaszolnék, hallom az öngyújtó kattanását és a cigi füst jellegzetes szagát. Így nem válaszolok.
(Szenvedés! A végbelem fájdalmasan szétfeszített, a farkam lüktet a vákumban, heréim feszülnek a vágytól, hogy kiürítsék tartalmukat.)
- Hamutál?- kérdezi a Nővér.
- Az nincs! Én is ide hamuzok! - mondja a Doktornő.
- Oda? Tényleg... Akkor én is. - válaszol a Nővér.
(A seggembe hamuznak. Borzasztó érzés, pedig nem is érzem ...)
- Kér egy slukkot? Ha már a maga seggét használjuk hamutálnak? - mindketten hangosan nevetnek ezen. Biccentek. A Nővér a számba nyomja. Szívhatok kettőt.
- Bocsánat, le kell vernem a hamut! Ha megengedi... - hahotáznak a megalázó tréfájukon.
- Mi legyen a csikkel? - kérdezi a Nővér.
- Azt dobjuk a vödörbe! - válaszol a Doktornő.
- Ezt a hamutál bűzös, mocskos segglyukat! Szereljen le róla mindent! - utasítja a Doktornő a Nővért.
(Enyhül a seggemet szétfeszítő érzés.)
Végül kicsusszan belőlem a tágító. A fájdalom még velem marad. Akárcsak a végbelem tágulata. Szusszan a levegő. A farkamról is leveszik a vákumot.
- Ezt nézze, Doktornő! Nem semmi látvány!- a lábaim között hátrahúzott merev farkamat mutatva neki.
- Nem semmi! - jön a válasz nevetés kíséretében. - Szép lila! Megfejné a pácienst, Nővér? Kellene a minta sperma vizsgálathoz! - kérdezi a Doktornő.
(Végre elélvezhetek!)
- Szívesen Doktornő! - mondja a Nővér.
Hátrafeszíti a farkamat, kalodába zárja. Sikosítót nyom rá, bedörzsöli vele a farkam. Lassan fejni kezd. A kalodába zárt farkamon nem tudja huzogatni a bőrt, a sikosítótól tocsogó tenyerét szorosra zárja és azt húzza le és fel az egyre érzékenyebb makkomon.
(Csak rövid ideig kellemes. Egyre fájdalmasabb a csupasz makkom erős dörzsölése. A heréim elszorítva, nem tudok elélvezni.)
Egyik kezével markolja a farkam, másikkal nagyon durván feji a farkam.
(Jaaaaj, jajjj... Ahhhh... Ahhhh...)
Tehetetlenül vergődök. Farkam teljes kiszolgáltatottság an szenvedi el az agresszív fájdalmas fejést.
( Ohhhhhh...)
Testem remeg a fájdalomtól és a közelgő elélvezéstől.
- Gyorsan a poharat! Mindjárt jönni fog! - szól a Nővér.
(Ohhhh... Ahhhh... Ohhhh...)
Testem megfeszül, ahogy végre elélvezek. Bele a pohárba. Tovább feji, az utolsó cseppig.
- Na végre! Itt van! - adja át a poharat a Doktornőnek. Az mintát készít belőle a mikroszkóphoz.
- A többi nem kell! Töltse a seggébe! - mondja.
A Nővér tölcsért dug a még mindig tágra nyílt végbelembe és beleönti a spermám. Végül elzárja a nyílást egy megfelelő méretű pluggal.
(Két szép nő nézeget. Itt állok négykézláb egy asztalon kikötözve. Remegek. Seggem tönkretéve, megalázva, anál dugó áll ki belőle. Farkam lóg, érzem, ahogy csepeg belőle még az ondóm.)
- A vizsgálatokat a nőgyógyászati vizsgálószéken folytatjuk. Kérem, fáradjon át, segítünk! - mondja a Doktornő. Azonnal hozzá is látnak, leszedik rólam a pántokat. A Nővér lesegít az asztalról és áttámogat a vizsgálószékhez.
(Szinte belenyom.)
- Feltenné ide a lábait? - utasít és már rá is szíjazza. A Doktornő a kezeimmel teszi ugyanezt.
- Urológiai vizsgálat következik! - mondja vihogva, kissé kiesve a szerepéből. A lábaim közé lép. Felemeli petyhüdten duzzadt farkam és leejti.
- Lesz ez még jobb is! - gúnyolódik.
(A helyzetem csak romlott. Lábaim széttárva, felpolcolva, kikötve. Az ágyékom védtelen, szabad préda. De legalább látom mi történik velem.)
A heréim morzsolgatja, huzogatja a herezacskóm, összenyomja a heréim. Merevedést tapasztal, úgy véli tetszik nekem.
- Heresatut kérek! - szól a Nővérnek.
Elrendezi a heréimet a satuban, szorítani kezdi a csavarokat. Fokozatosan halad, mindegyik csavaron húz egy kicsit, majd folytatja a következővel. Tesz róla, hogy láthassam, hogyan lapulnak ki a heréim a plexi lap szorítása alatt.
(Egyre jobban fáj. Még nem tiltakozom. Nem könyörgök, hogy elég. Később jövök csak majd rá, hogy jobban tette volna. Szürreális a palacsintává lapított heréim látványa. Émelyegni kezd a gyomrom a herefájdalomtól. Tovább tekeri a csavarokat. Még egy kicsit tűröm. Jajjjj... Ahhh...)
Erre abbahagyja a csavarok szorítását, kérnem sem kellett.
- Na, ez már jobb! - mondja elégedetten, miközben az erektált farkam lenyomja a hasamra, majd elengedi. Már nem esik le, állva marad. Párszor megismétli ezt a játékot.
(Belemegyek a játékba. Összehúzom az izmom, táncolni kezd a farkam a szeme előtt. Én is megismétlem a mutatványt párszor. Nevet.)
- Kérem a fecskendőt! - és a Nővér kezébe is nyomja, amit kért. Párat ránt a farkamon, ennyi elég is, hátrahúzva hagyja a fitymám. A fecskendő csőrét beigazgatja a húgycsövembe és belenyomja a tartalmát. Kibuggyan egy kevés sikosító, ahogy kihúzza. A Nővér előveszi a dilátor készletet, akkurátusan lefertőtleníti mindegyiket. Tudja mi következik. Szép nagy készlet, legalább 30 db ilyen-olyan rúd lehet benne, változatos formákkal. Hajlított rudak, kapszulásak, csavartak.
(Némelyik rémesen vastag.)
- Hajlított 8-ast kérek! - és a Nővér a kezébe is nyomja.
Bevezeti a húgycsövembe. A farkam előzékenyen teret enged a behatoló fémrúdnak. Lassan, a súlyánál fogva halad előre.
(Csíp a frissen fertőtlenített rúd. Összeszorítom az izmom, a rúd majdnem kiugrik a helyéről.)
A Doktornő a mutatóujjával szelíden visszanyomja. Újra ki, türelmesen visszatolja. Aztán ráun a húgycső dugó játékra és benyomja a rudat a farkam teljes hosszában. Tartja bent a rudat, a másik kezével pedig lassan huzogatni kezdi a bőrt a karóba húzott farkamon.
- Most egy tizest kérek! - és már kapja is.
Szépen lassan kihúzza a korábbit és betolja a helyére a vastagabbat. Érzem a különbséget, jobban feszíti szét a húgycsövem, ahogy végighalad az útján.
(Furcsa érzés, amikor egy vasrúd merevíti a farkam belülről. Mint egy nyársra húzott virsli. A nyárs előtt kézbevéve himbálódzik, nyársra húzva magatehetetlen, mozdulatlan merevséggel áll. Izgatóan csiklandós, ahogy a rudat huzogatja fel és le a farkamban.)
- Tovább tágítom a húgycsövét! - informál. - Egy 14-es kapszulásat kérek! - fordul a Nővérhez. A Nővér ki is választ a készletből egy ilyet és a Doktornő kezébe adja. Aggasztóan vastagnak látszik a hajlékony eszköz végén a kapszula. Óvatosan tolja be. Szétfeszíti a vérrel teli makkomat. A vastag kapszula áthalad a makkomon.
(Rémülten nézem, ahogy a lövedékszerű eszköz a farkamba hatol. Nagyon feszít, fáj, ahogy lassan, végtelenül lassan halad előre. Már eltűnt a lövedék a makkomban. Nem nézem tovább, hátravetett fejjel tűröm a fájdalmat és számolom a másodpercenként, ahogy a lövedék végighalad a farkam teljes hosszán.)
Ugyanolyan lassan húzza kifelé is.
(A fájdalommal együtt is élvezem a különleges belső ingert)
Pihenésképpen amilyen lassan fel, ugyanolyan tempóban leszereli rólam a heresatut. Elnyomorított heréim gyorsan visszanyerik eredeti formájuk.
(Fáj, ahogy masszírozással vért pumpál az elszorításból magukhoz térő heréimbe.)
- Rendben! Kérem akkor a vibrátorost! Veszünk egy újabb spermamintát! -
A kék szilikon rúd hajlékonyan igyekszik a farkamban előre. Teljes hosszában betolja, ütközésig. Ujjai a makkom peremén játszadoznak, szétkeni a kifolyó felesleges sikosítót. Felizgat, gyorsabban veszem a levegőt.
Bekapcsolja a gépet.
(Te jó ég! Egész farkamat átjárja a belülről jövő rezgés. Sosem éreztem még ilyet! Kívülről nem éreztem ilyet, pedig próbáltam már, ahogy más is próbálta már. Izgalmam fokozódik. Húzza kifelé a vibrátort, a makkomat izgatja belülről. Hosszasan. Mintha ezer tű bizsergetné. Erősebb lett a rezgés. Befelé tolja. Közeledik a rezgő rúd a prosztatámhoz... Ahhhh... Ohhhhh...)
Hirtelen elélvezek. Spermám a vibrátor tartályába ürítem. A rezgés nem marad abba.
- Hoppá! Ez váratlanul gyors volt! - hallom a Doktornő meglepett hangját.
(Az erős rezgés továbbra is izgalomban tart. Hiába élveztem el.)
- Szegény nővérkénk is annyira izgatott lett! Ugye nem tagadja meg tőle a kielégülés élvezetét? - kérdezi. Kinyitom a szemem. A Nővér ott áll előttem. Ledobta a köpenyét. Mellei kidomborodnak a melltartójából. Fekete színű, csipkés. Ahogy a bugyija is. Ahogy a felcsatolt dildója is.
Biccentek.
(Magamhoz sem tértem még az orgazmusból. A testem remeg. A vibrátor bennem rezeg. Izgató nő áll előttem. Miért mondanék nemet egy újabb élvezetre?)
A Doktornő mellettem. Tartja a farkam. Tartja a vibrátort bennem. Lüktetőre állítja a rezgést. A Nővér kihúzza belőlem a plugot. Kicsorogna, érzem, kicsorogna belőlem, ami bennem van. Ha nem illesztené oda a dildóját. Lassan belém tolja.
(Ahhhhhh... A farkam felől a rezgés. A dildó pedig nyomva simogatja a prosztatám. Ohhhh... Ahhhh... Mélyen hatol belém. Kitágított ánuszom akadálytalanul fogadja magába. Annyira jó! Ahhhh... )
A Nővér dugni kezd. Nem durván. Inkább érzékien. Nem siet. Tövig tolja belém a dildót. A csiklóját hozzám dörzsöli. Kicsit visszahúzza. Hogy újra ütközésig tolhassa és kezdhesse előlről a csiklója hozzám dörzsölését. A Doktornő csepegtet egy kevés sikosítót a makkomra és masszírozni kezdi.
(Mennyei élvezet. Már nem emlékszem fájdalomra. Nem dereng már a sorozatos megaláztatás sem. Lebegek az újabb elélvezés határán. Külön-külön is elég lenne az újabb elélvezéshez bármelyik izgatás. De egyszerre három! Eufória!)
A Nővér élvez el leghamarabb. Mélyen belém fúrja a dildóját, hogy nagyon erősen hozzám tudja nyomni a csiklóját orgazmusa közben. A csípője föl és le mozog, kezei a saját melleit markolják.
(Az elélvező nő látványa utolsó cseppként tetőzik izgalmam. A testem görcsben. Azt sem tudom, hol vagyok. Érzem, hogy csepoenként gyűlik a spermám a kilökődéshez. A Nővér orgazmusa átélése után bevadul, nagyon durván dugja a seggem. A Doktornő keményen dörzsöli a makkom, a gép már folyamatos zizegésre vált. Ahhhhh... Ahhhhh.... Ahhhhh... Hosszasan élvezek el.)
A Doktornő megkegyelmez a makkomnak. Percekkel elélvezésem után, mikor a túlizgatás komoly fájdalmat okoz, abbahagyja.
(Lüktet a farkam.)
A Nővér is megelégeli seggem szétkefélését és kihúzza belőlem a dildóját.
(Áhhhh...)
Utoljára a zizegés szűnik meg. Kihúzza belőlem a dilátort.
(Úhhhhh...)
Leengedi a vizsgálószéket vízszintesre. Hangosan lihegek. A Doktornő a számba üríti a dilátorba kétszer ürített spermámat. Kénytelen vagyok lenyelni. A Nővér rögtön a számba tolja a hamuval, sikosítóval kevert, a végbelembe korábban betöltött, majd habosra vert spermámmal bevont dildóját.
- Tisztítsa le a mocskát róla! - mondja.
- Biopsziát veszek magától! - mondja a Doktornő.
Nem tudom, mi az. Tűszúrást érzek. A tű átszúrja a farkam bőrét. Újabb és újabb tű döfi át a bőrt. Meghúzza a herezacskóm bőrét. Azt is átdöfi egy újabb tűvel, majd egy újabbal...
A Nővér kihúzza a számból a szerszámát. Lihegve, remegve élem át az utolsó három tű szúrását a here zacskómban.
(Lassan tisztul a fejem. A farkam lüktet, égő érzés a húgycsövemben. Seggem fáj, nagyon fáj, a dildót még mindig érzem magamban. Emelkedik a felsőtestem. Visszaemelkedik velem a vizsgálószék. Pillantásom összeakad a Doktornőével. Elkapom. Az eufória múlóban, a szégyen hatványozottan tér vissza. Menekülési vágy fog el.)
- Élvezted? - kérdi Móni, alias Doktornő.
Biccentek. Újra a szemébe nézek.
- Nagyon! - mondom szégyellősen.
- Nézd csak a farkad! - mutatja az elhasznált, duzzadtan piros, de már löttyedő farkam. Nézem. Nagyon sok tű van benne. Makkom vérvörös, apró kidörzsölések tarkítják. Folyadék csöpög belőle.
- Kapott rendesen, nem igaz? Nem mindenkinek sül el háromszor is! - és lefújja fertőtlenítő el a makkom.
(Nagyon csíp.)
Kihúzza az első tűt.
(Érzem, ahogy a fém kicsúszik az átszúrt bőrből. Vércsepp buggyan ki a nyomában.)
Sorra kihúzza a többit is. Némelyik nem is vérzik, a herezacskóm ól kis vérmegfolyások alakulnak ki. Móni gondosan letörölgeti, fertőtleníti a farkamat és a herezacskómat. Megtörölgeti a fenekemet is.
- Készen is vagy! A katétert meg is úsztad! Pedig az se rossz játék! - közben oldozza ki a lábaimat és a kezeimet.
(Remeg még rendesen a lábam, ahogy leveszem a kengyelből.)
- Köszönöm szépen! Nem baj, azért nem is vagyok oda! Napokig fájni szokott utána pisiléskor. - elfogadtam a kezét, hogy felhúzzon a székből.
- Most sem lesz ez másképp! - nevet rám.
(Szédelgek még. Ösztönösen a farkamhoz nyúlok. A heréim mélyen lógnak, pedig teljesen üresnek érzem őket. Farkam reménytelenül, kielégülten, összemenve csüng. Jajjj... Nehezemre esik a járás a széthasznált seggem miatt.)
- Nagyon szívesen! Visszavárlak! - búcsúzott el tőlem.
- Szia! Gyere máskor is! - kerül elő Gréti is, már pólóra, farmernadrágra átöltözve.