Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (tizenhatodik rész)

Ahogy záporoztak rám az ütések, rájöttem arra hogy milyen hülye vagyok. Élhetnék egy normális életet, ahol nincsen verés, meg ahol nem kínoznak szadista emberek, erre én Patríciához járok önként verésre és hagyom magamat eladni egy kegyetlen Dominának. Tisztára nem vagyok normális! Annyira fájtak az ütések, hogy eldöntöttem, ez lesz életemben az utolsó verés! Soha többé nem megyek egy Dominához sem, mert ezek mind betegek. Nem először fordult elő, hogy sokkal jobban elvertek, mint ahogy szerettem volna. Kinek kell egy ekkora verés? Ezt nem teheti meg velem többé senki!

Éreztem, hogy felébredt bennem egy erő, egy öntudat, aki nem tűri azt, hogy akaratán kívül elverhessék. Éreztem, hogy senkinek sincs joga ennyire megkínozni egy embert. Ekkora verésben részesülni már rég nem játék, nem bdsm, hanem egyszerű kínzás ami törvénytelen és igazságtalan! Én ezt nem akarom, hogy így folytassuk. Verjen olyant ilyen erősen Vanda aki ezt szereti, de engem azonnal engedjen el! Én itt le akarok állni, már rég túlmentünk a fájdalomküsszöbömön! Persze tudtam, hogy nem tehetek semmit ameddig meg nem kapom a 200 ütést a bikacsökkel is. De utána azt mondta Vanda, hogy kiveszi a számból a pecket, hogy megkérdezze mivel kérem az utolsó 200 ütést, és akkor megmondom, hogy részemről ennyi volt! Közben Vanda is megszólalt:

-bikacsök, bikapöcs! Milyen hasonló a név! -és felnevetett. Aztán azt mondta: erősebben Dávid, adjál bele mindent! Gyere az utolsó 50 ütésnél mutassuk meg mi jár a szökött rabszolgáknak!

És valóban még erősebben kezdtek verni. Hatalmasakat csattantak a bikacsökök. Azt sem tudtam mit csináljak a hirtelen még jobban felerősödött fájdalomtól. Rángatóztam, nyögtem, hörögtem, Vanda pedig annyira élvezte a büntetést, és a rángatózásomat, hogy miközben ütött hangosan nevedgélt. Aztá végre, valahára abbahagyták. Megkaptam a bikacsökökkel is a büntetést. Vanda ismét szólt:

- na ez jó volt! Most már tudod milyen érzés a bika pöcsével és a sjambokkal verést kapni. Na vajon melyik az érdekesebb? Melyikkel kívánod, hogy folytassuk? Dávid, szerinted melyiket fogja választani?

-szerintem jobban rángatózott a sjamboktól, úgyhogy ha jót akar, maradunk a bikacsöknél.

-mindjárt meglátjuk, a választás az ő joga- ismét felnevetett. Szedd le róla a szájpecket, hogy mondja el mit szeret jobban a sjambokot, vagy a bikacsököt?

Erre vártam. Ahogy Dávid leszedte a szájpecket, szinte sírva, ordítva kezdtem el könyörögni:

-kérem hagyjuk abba, elég volt! Nem bírom tovább! Ez embertelen, ahogy velem bánnak!
Oldozzanak ki, el akarok menni!

-mit akarsz? –förmedt rám Vanda. Elmenni? Te egy szökött rabszolga vagy, aki még nem kapta meg a teljes büntetését! Még 200 ütés hátra van és utána a többi kínzás jön. Mit képzelsz te magadról? Azért vetettem le a pecket a szádról, hogy válassz a sjambok és bikacsök között, nem azért, hogy itt nekem rinyálj!

-ezt nem tehetik meg velem! -ordítottam. Igenis jogaim vannak és nem tarthatnak fogva, el kell engedniük!

-és ha nem? Akkor mit csinálsz szolga? Ne feledd, hogy még a bakra vagy kötözve és nálam van a korbács!

-akkor feljelentem magát a rendőrségen! –mondtam határozottan

-mit csinááálsz??!! Te fenyegetsz engem? Azt sem tudod hol vagy, mivel a csomagtartóban hozott téged Dávid és azt hiszed engem igazából Vanda Úrnőnek hívnak? Te kis bolond! Hogy is tudnál feljelenteni? Plusz elmesélnéd egy rendőrnek, hogy milyen mocskos perverz vagy, aki azt szereti, ha egy nő jól elveri a seggét? És aki szereti, ha magára veszi a világ legmocskosabb, foltos, szakadt melegítőnadrágját, hogy igazi rabszolgának érezze magát? Nagyon komolyan fognak venni, hallod-e?

Beláttam, hogy igaza van. Azt sem tudom hol vagyok és hogy valójában kicsoda ez a szadista nő. Arról nem is beszélve, hogy tényleg nem szeretném, ha bárki avatatlan személy tudna a perverz vágyaimról, nemhogy egy rendőr.

-igaza van, nincs ahogy feljelentsem.

-na akkor ezt is tisztáztuk. Nem tehetsz semmit! Tehetetlen kis rabszolga vagy! Csakhogy az a helyzet, hogy megfenyegetted az Úrnődet! Amiért természetesen plusz büntetés jár! Úgyhogy a hátralevő 200 ütés után, még kapsz 100 ütést a büntetőkorbáccsal! Jó keményen persze, ahogy megérdemled! És utána pedig még ötven ütést kapsz pálcával a csóré segglyukadra is! Na azt sosem fogod elfelejteni! Igazából sokkal többet érdemelnél, de nem akarlak már első nap agyonverni. Ám, ha még egyszer megfenyegetsz, vagy ellenállsz a büntetéseidnek, úgy elverlek, ahogy most el sem tudod képzelni! Akkor biztos lehetsz, hogy maradandó sérüléseid lesznek! Lehúzom a seggedről a retkes gatyádat és a büntetőkorbáccsal addig verlek, ameddig el nem tűnik róla a bőr! Egy centi ép felületet sem hagyok rajta! Utána kiköttetem a talpadat és egy vastag bottal addig ütöm ameddig el nem fáradok. És légy nyugodt, hogy nemcsak a talpad közepét verem akkor szét, hanem a lábujjaidat is! Hosszú ideig nem fogsz tudni lábra állni! Majd ugyanezzel a vastag bottal, a farkadat, golyóidat fogom lilára verni. Ha nem hiszed, hogy meg merem tenni kérdezd csak meg Dávidot, hogy tettem-e már ilyent?

Dávid kérdés nélkül válaszolt: az Úrnő már több szolgát vert el annyira, hogy maradandó sérüléseik lettek és bizony volt akinek a lába károsodást szenvedett. A nemiszervet, heréket meg kimondottan szereti pálcázni, botozni ameddig jó lilák nem lesznek.

Elborzadtam attól amit hallottam. Tehát, ha nem viselkedek megfelelően az eddig kibírhatatlan kínnál várhat rám sokkal nagyobb, felfoghatatlan szevedés is! Ez a fenyegetés hatott rám! Elhatároztam, hogy összeszedem magam és valahogy kibírom ezt a büntetést ellenállás nélkül. Közben Vanda folytatta:

-Dávid légy szíves hozd le a szobámból a laptopomat

Dávid elindult az épület fele.

-ha normálisan viselkedsz ügyelek rád. Nem lesz maradandó nyom, a fájdalmat meg valahogy kibírod. Ha ügyelek rád, nincs amiért aggódnod. Három napot ki lehet bírni, garantálom nem halsz bele. Gondolj arra, hogy még csak két és fél napot verhetlek, utána hazamehetsz és vége az egésznek. Remélem okos fiú leszel és nem kényszerítesz arra, hogy súlyos sérüléseket okozzak neked.

-igyekezni fogok Úrnőm

-ez a beszéd!

Közben megjött Dávid a laptoppal. Vanda a padot elém rakatta, maga mellé helyezte a lapopot és leült. A kezében egy lovaglópálcát szorongatott. Meg kell hagyni, hogy bár nagyon féltem tőle, a lovaglónadrágjában, csizmában és kezében a lovaglópálcával nagyon szexi volt!

-tudod-e valójában mi a baj veled szolga? Kérdezte tőlem Vanda, miközben a lovaglópálcával az arcomat ütögette játékosan.

-nem Úrnőm

-az a legnagyobb baj, hogy te embernek tartod elsősorban magadat és nem pedig egy rohadék rabszolgának, ami igazából vagy! Nem tudsz lemondani arról, hogy embernek érezd magadat. Emberként jössz ide és fellázadsz ha rabszolgaként bánok veled. Te csak időnként eljátszod, hogy rabszolga vagy! Utána elmész egy elegáns vendéglőbe ebédelni, este játékfilmeket nézel, vagy színházba nevetgélsz. Persze, hogy kiesel a rabszolga szerepedből! Ez a baj veled. El kellene döntened, hogy ki vagy? Ha ember akarsz maradni éld azt az életet, de ha rabszolgának tartod magad, akkor maradj is mindennap az! Akkor felejtsd el, hogy vannak jogaid, hogy lehetnek saját vágyaid és csak szenvedj és szolgálj!

Hordjál egész nap szöges bugyit, plugot, legyen az ebéded száraz kenyér vízzel, gyakran fenekeld el magad, hetente többször menj fel Patríciához és kérd meg szépen hogy verjen alaposan el. Persze hozzám is eljöhetsz, amikor szükséged van rá én szívesen megkorbácsollak. Ne csak eljátszd a szerepedet, hanem éld mélyen is át! Ha nem emberként kapod a verést, hanem egy utolsó ganéj, rohadék rabszolgaként, akkor elfogadod azt. Sőt akkor természetessé válik, hogy gyakran elvernek téged. Ha elfogadod, hogy rabszolgának születtél, akkor az a normális, hogy megkorbácsolnak, megpálcáznak, nem?

-de igen Úrnőm

-hidd el, ha megérted, hogy tényleg rabszolga vagy, akkor győztél önmagad felett! Akkor szinte bármit kibírsz, sőt élvezed a kínzást. Mert te egy utolsó, talpnyaló mazochista rabszolga vagy! Neked kell a pálca! Te frusztrálsz maradsz, ha sokáig nem vernek el! Ha igazi mazochista rabszolga tudsz maradni, akkor örülsz annak, ha egy Domina foglalkozik veled. Megtiszteltetésnek érzed, hogy a drága idejéből, rád, egy haszontalan, utolsó féregre órákat pazarol! És hálás vagy a sorsnak, ha ez a Domina még szép is.

-én szép Úrnő vagyok?

-ritka szép Ön Úrnőm!

-szerintem is különleges szépség vagyok! Akkor neked a mennybe kellene járnod! Neked, mint utolsó rohadék, mazochista rabszolgának mi lehet nagyobb ajándék, mint hogy egy gyönyörű Úrnő kezei közt szenvedhetsz? Ezt értékelned kellene, ezért hálás kellene, hogy egyél!

-szexi is vagyok?

-hihetetlen szexi Úrnőm!

-megengedtem, hogy kinyaljad a puncimat?

-igen Úrnőm!

-és jól esett?

-kimondhatatlanul Úrnőm

-na látod milyen szerencsés rabszolga vagy? Azt hiszed, hogy minden rabszolga megkaphatja egy gyönyörű Úrnő punciját?

-nem hinném

-hát nem is kapják meg, csak a kiváltságos szolgák. Lehet, hogy miután elverlek, megint megengedem, hogy kinyaljál. Tetszene ez a kiváltság?

Már a gondolattól is meredezni kezdett a farkam.

-Tetszene Úrnőm.

-akkor még erre is sor kerülhet.
(folytatása következik)