Állásinterjú 1.

Az üzleti életbe is beütött a járvány hatása. Szerencsére cégünk olyan területen dolgozik, hogy hirtelen rengeteg megrendelés lett. Mindenki a mi termékünket és szolgáltatásunkat akarta. Nem bírtuk már a sok megkeresést kezelni, ezért elhatároztuk, hogy felveszünk egy vezetői asszisztenst. Feldobtam egy hirdetést az egyik neves portálra, amiben szerepelt az a szó, hogy sub. Kicsit elrejtve, de szerepelt.
Másnap reggel ránéztem az emailekre és volt 13 jelentkező. Ebből 6 nem mellékelt fényképet így egyből kuka. A maradékot átfutva 3 olyan jelentkező volt akit érdemesnek tartottam arra, hogy személyesen is elbeszélgessek vele. Nem tagadom számomra - ebben az esetben is - nagyon fontos a külső. Egy vezetői asszisztenstől elvárom az elegáns, üzleti és csinos megjelenést. A 3 hölgynek válasz emailben meg is írtam, hogy miként jelenjenek meg. "Magassarkú cipő, harisnya, térd felett véget érő szoknya, fehér blúz". Egymás utáni időpontokra rendeltem be őket úgy, hogy aki elmegy az találkozzon a következővel. Kis motiváció.
Másnap reggel kíváncsian - talán izgatottan is - vártam az interjúkat.
1/2 9re jött Vanessa. A neve egész izgató volt. A fénykép alapján egy kb 170 cm magas normál testalkatú hosszú hajú nőt vártam. Nem ezt kaptam. Alacsonyabb, enyhén molett, nagy mellekkel. A szoknya is hosszabb volt mint amit előírtam. Első látásra csalódás volt, de lepleztem.
- Gyere be Vanessa. Tamás vagyok.
- Köszönöm.
- Foglalj helyet és mesélj magadról. - ekkor a szék melletti asztalra ültem úgy, hogy fölötte legyek.
- Vanessa vagyok, már több mint 5 éve dolgozom vezetői asszisztensként. Előnyöm a diszkráció, a lojalitás és a nagy mellem. - épp kortyoltam a vizemből, de önkéntelenül is visszaköptem a kortyot. Majd összeszedtem magam, végignéztem Vanessán.
- Ez valóban igaz. De azt kértem, hogy térd feletti szoknyában gyere az interjúra.
- Sajnálom Tamás, ez igaz. - és már állt is fel Vanessa.
- Hova indulsz? - szóltam rá.
- Gondolom itt vége is az interjúnak. Egy asszisztens nem hibázhat.
- Hmm, ez igaz, de az alázat is nagyon fontos és úgy látom az meg van benned. Ülj vissza!
- Köszönöm Uram, azaz Tamás.-elmosolyodtam és arra gondoltam, lehet egy igazgyöngyöt találtam...
- Kérlek főzz nekem egy kávét! Gondolom feltalálod magad .
- Persze, milyen kávét kérsz?
- Presszó 1 cukor, 1 tejszín, 1 pohár víz.
Vanessa kiment és nekiállt megkeresni a konyhát. Tudtam, hogy ezt megoldja.
Mire visszaért az övemet kilazítottam és úgy ültem a fotelban.
- Parancsolj, a kávé!
- Köszönöm!
- Na haragudj, hogy szólok, de az öved ki van gombolva, ha tárgyalásod lesz, akkor érdemes lenne begombolni.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél! Kérlek kapcsold be az övemet. Nem akarom abbahagyni a kávézást.
Vanessa közelebb lépett hozzám, letérdelt és az övem felé közelítette a kezeit. Szép kezei voltak, nem olyanok mint ahogy egy enyhén molett nőtől vártam volna. Hosszú vékony ápolt ujjak, amelyek megfogták az övem és véletlenül (?) hozzáértek az ágyékomhoz. Ekkor felnézett rám, mosolyogva én csak bólintottam. Az övem nem bekapcsolásra került...
(folyt. köv.)