Egy dühös Domina kezei között II.

A fájdalomtól ismét a padlóra estem, aminek ismételten rúgás lett a következménye, de ezúttal négy jókora erejű jött belőle és kettő épp a farkamat érte..
- Azonnal takarodj a szobába négykézláb menetben, de tüstént! – mutatott hálószobája ajtaja felé Úrnőm. Feltápászkodva indultam is megpróbáltatásaim következő színhelyére.
- Ott bent várod, amíg érkezem. Térdelve és a pofád a padlón legyen!
Bemászva a szoba közepére a kívánt helyzetbe állítottam magam, de közben nem tudtam nem észrevenni, hogy parancsolóm már készült erre az eshetőségre is, hiszen az ágyon különböző nevelési céllal gyártott eszközök sorakoztak. Pár percet kellett várnom Dominámra, mikor hallottam, hogy közelít. A szobába érve mögém állt és az alsónadrágomat megmarkolva jól meghúzta maga felé.
- Erre itt most nem lesz szükség! – közölte és éreztem, ahogy egy ollóval levágja rólam és a sarokba dobta azt. Ott térdeltem parancsolóm előtt kitolt meztelen fenékkel arccal a szőnyegen. Körbejárt én pedig szememmel követtem csodás lábai útját, amíg ismét a hátam mögé nem ért.
- Idehívlak, hogy kicsit lenyugtasd Dominád és te erre még jobban felhúzol?! – kérdezte, miközben a hajamnál fogva hátra húzta a fejemet.
- Csúnyán el fogom verni a segged! Te pedig tűrni fogod! Nincs kiabálás és hátra nyúlkálás! – lépett a kezemre, nyomatékosítva az iménti hibámat.
Az ágyhoz lépett és kiválasztott egy lapos fa paskolót, majd meg is mutatta az első nevelőeszközöm.
- Ezzel kapsz először!..kis bemelegítés. Told ki a segged még jobban!- utasított.
Mögém állt és jött is első csapás. Nem mertem felszisszenni, bár piszkosul fájt, amiben az is „segített”, hogy izgalmamban addigra már jó izzadt volt a hátsóm. Szép lassan érkezett a többi ütés is, de egyre nehezebben bírtam ki, hogy ne hagyja el feljajdulás a számat. Felszisszenéseimet lassan apró jajjgatások váltották fel.
- Nem fogsz te itt kiabálni, meg könyörögni!- hallottam a hátam mögül és a következő pillanatban már tömte is a számba az éppen levetett bugyiját Úrnőm. Így nem kellett annyira figyelnem, hogy ne adjak ki erősebb hangokat, mert némileg tompította a betömött bugyi a próbálkozásaimat. Kaptam vagy harminc ütést a seggemre a paskolóval. Dominám ezután új eszközért indult az ágy felé. Egy pálcát vett el és párszor megsuhintotta a levegőben, míg visszaért a hátam mögé. A farkam közben az felizgultságomban igencsak ágaskodni kezdett, mely nem maradt észrevétlenül kínzóm előtt sem.
- Hát ez meg micsoda? – kérdezte flegmán, miközben a pálcával hátulról bökdösni kezdte az egyre duzzadó hímtagomat.
- Ki engedte meg ezt neked? – ütögette meg kicsit a pálcával, már amennyire hátulról a lábam között elérte.
- Na gyerünk csak térdelésbe fel! –utasított sokat sejtetően. Természetesen felegyenesítettem a felsőtestem.
- Kezeket hátra! –jött a következő parancs.
- Majd ha én azt parancsolom, hogy állítsd fel a farkad, na akkor majd megteheted. Most ezért kapni fogsz. Kicsit elverem a faszodat, hogy emlékezz erre!- markolta meg közben jó erősen a szerszámom. A pálcával kaptam az ütéseket, de közben a fájdalom egyre erősödött és elkövettem ismét azt a hibát, amiről már tudtam, hogy következményei lesznek. Egy erősebb ütés után ugyanis előre kaptam a kezeimmel. Hatalmas pofon lett az első következménye.
- Azt hittem ezt már megtanultad? – kísérte kérdése is a pofont.
- Most majd jön megint a szánalmas könyörgésed is?- folytatta egy arcul köpéssel megerősítve haragját.
- Nem fogsz te itt velem szórakozni! Nyomás az ágyra, a hátadra feküdj!- mutatott a fekhely irányába.
Megszégyenítve másztam fel a bútordarabra a kívánt pozícióba. Dominám kéz és lábbilincseket tett rám és az ágy rögzítőihez azokat, de nem a hagyományos módon. Ugyanis a lábaimat felhúzva a karomhoz, azokat is a fölső rögzítőre erősítette.
Ott feküdtem kiszolgáltatottan széles terpeszben a lábaim szinte a nyakamban voltak. Éreztem, hogy most bármit tehet szolgai seggemmel, hiszen mozdulni sem tudok…
- Ezt már szeretem!- mondta nevetve.
- Most pedig kicsit eljátszadozok a segglyukaddal!- csapkodta meg kezével közben az említett testnyílásomat.
- Tudod miért szeretem ezt a pózt? –kérdezte, de válaszolni nem tudtam, hiszen bugyija továbbra is kitöltötte a számat.
- Mert nem kell akkorát ütnöm, hiszen a lyuk pálcázás kis csapásoknál is elég fájdalmas, tehát nem fárad el annyira Úrnőd karja. Aztán látom a szenvedést is az arcodon, amit nagyon élvezek! Na kezdjük is.
folyt.köv.