D/s történet 6. rész, 1 része:

Amikor felébredtem egy levél várt az éjjeli szekrényemen Uramtól, kezembe vettem és olvasni kezdtem.

“Nika
Sajnálom, délutánunk meghiúsult, sürgősen el kellett utaznom.
Két hét múlva érkezek haza, utána pótoljuk az elmulasztott időt.
Szabályok betartását elvárom távollétem alatt is.
Módosítok a lefekvési idődön, szétszórtságod kiegészítő “jutalmaként”,
23 óráról, 22 órára teszem át.
Amint tudok, jelentkezek.
Urad”

Picit szomorúság fogott el Uram soraitól, hogy el kellett utaznia, de megértettem, mert tudtam, hogy milyen fontos pozíciót tölt be, főnök egy nagy cégnél. Visszatettem a levelet az éjjeliszekrényre, majd nyújtóztam egyet és felkeltem az ágyból. A fenekem nagyon sajgott ahogyan ráültem, emlékeztetett az elmúlt órákra Urammal. Felálltam, végigsimítottam a kezeimet a fenekemen, éreztem azt, hogy egy egy helyen a fakanálnak a nyoma bekeményedett. Különös bizsergés futott végig az altestemen. Odaléptem a tükörhöz, látni akartam a nyomokat, megfordultam és láttam, hogy pár helyen belilult. Puncimhoz nyúltam, nagyon nedves volt, végighúztam a csiklómon a kezemet, majd a hüvelyembe mélyesztettem az ujjaimat. Pillanatok alatt képes lettem volna elélvezni, de elvettem a kezemet az ölemtől, nem volt a masztira engedélyem. Visszaléptem az ágyhoz és lehúztam az ágyneműt és frisset húztam fel.

Napok gyorsan szaladtak, már a tizedik nap telt el azóta, hogy Uram elutazott. Minden este írtam Neki beszámolót arról, hogy hogyan telt a napom, szeret tudni róla, én meg imádom, hogy este Ő az utolsó, akire gondolok lefekvés előtt.

Szabadságomból még volt nyolc napom, amikor Kati a legjobb barátnőm elhívott vásárolgatni, csajos napot tartani. Örömmel mondtam igen, jó rég nem találkoztunk, lesz miről beszélgetnünk. Párja, Uram jó barátja, ö is Domináns. Kati és Péter is D/s kapcsolatban vannak, ők együtt élnek már három éve.

Világos térdig érő könnyű nyári ruhát vettem fel és egy lapos szandál erre a napra. Miután elkészültem, írtam Uramnak pár sort, hogy a nap folyamán vásárolni leszek, Katival, majd kikapcsoltam a laptopomat.

Délelőtt tíz órakor indultunk a városba Kati autójával, amit letettünk egy mélygarázsban. Egész nap a butikokat jártuk, sok mindent vásároltam. Délután egy étteremben ebédeltünk, később folytattuk a vásárlást. Kora estére jól elfáradtunk, megkerestük az autót, csomagokat beletettük a csomagtartóba, majd elindultunk hazafelé.

Ránéztem a telefonomra, még nem volt hét óra sem, majd letettem a kezemből a műszerfalra. Még mindig nagyon meleg volt, Kati kitalálta, hogy igyunk meg valami frissítőt, valahol. Egy bárnál parkolt le, majd kiszálltunk az autóból és bementünk a hűvös helyiségbe. Nem szoktam ilyen helyre járni, de a kellemes hűvös nagyon jól esett a tikkasztó nap után.

Bárban koktélt rendeltünk, majd leültünk egy asztalhoz cseverészni. Ritkán fogyasztok alkoholt, nem is bírom, de ennek még az illata is édes volt, kellemes volt belekortyolni, szinte itatta magát. Mindenről beszélgettünk, nagyokat nevettünk, közben elfogyott az első koktél, barátnőm gyenge ellenkezésem ellenére rendelt még egyet, majd jött a következő. Észre sem vettük az idő múlását és én alaposan spicces állapotba kerültem. Bárban jó zene szólt, a hangulat szuper volt. Fogtam a táskámat és elindultam, hogy a mosdót megkeressem, majd miután végeztem, visszaindultam az asztalunkhoz. Igyekeztem imbolygás nélkül közlekedni, ami nem sok sikerrel ment.

Legnagyobb megdöbbenésemre Uram és Péter is ott ült az asztalunknál, Kati nyakát behúzva pillantott rám. Uram már messziről átszúrt a megrovó pillantásával, arcát még soha nem láttam ennyire komolynak, bajban vagyok, azt már tudtam.

- Uram...
Hebegtem döbbenten, szerintem az arcomból kifutott a vér, azt hittem elájulok - szia Péter - hadartam valami köszönés Kati ura felé.
Az Ő arca is épp oly komoly volt, mint Uramé.

- Vedd elő a telefonodat, mennyi idő van Nika!?
Mondta, kérdezte Uram vészjósló halk hangon.
Zavartan a táskámban kezdtem matatni, majd kétségbeesetten néztem Uramra:

- Kati autójában felejtettem a telefonomat Uram - faliórára pillantottam, majd az időt is mondtam - 22:10 - perc van.

Megsemmisülve álltam az asztal mellett, lehajtott fejjel.

- Hol lenne most a helyed?
- Otthon Uram az ágyban.
- Helyette itt vagy, majdnem hogy segg részegen. Szégyelld magadat! Lesz miről beszélnünk Nika!

Azt hittem, hogy menten elsüllyedek szégyenemben.

- Kata nekem is veled! - jegyeztem meg Péter.

A két férfi jelentőségteljesen összenézet, majd kiadták az indulásra a felszólítást. Kijáratnál elváltunk, még egy pillantást vetettem Katira, akinek az arcára rá volt írva, hogy épp olyan bajban van, mint én.

Uram autója a bár előtt parkolt - száj be! - beszálltam némán, bekapcsoltam a biztonsági övet, majd Uram is beült és indítja az autót. - Uram - kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de elhallgatott - hallgass! - felszólítással.
Többire nem emlékszem.

Másnap délelőtt tíz órakor ébredtem fel, először azt sem tudtam, hogy hol vagyok, majd körülnéztem, Uram vendégszobájában voltam. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültem ágyba este. Fejem rettentően fájt, lüktetett. Éjjeliszekrényen egy pohár víz és kettő aszpirin volt és egy rövid üzenet.

“Délután egyre érek haza, el nem menj sehova,
beszédem lesz veled!
Urad“

Hú, ez a beszélgetés nagyon komoly lesz, előre tartottam tőle. Nagyon intenzív szégyen érzés öntött el, szerettem volna eltűnni, felszívódni, csak ne kelljen a mai nappal szembenéznem. Igyekeztem visszaemlékezni ez estére, nem minden részletére sikerült. Bevettem az aszpirint és igyekeztem úrrá lenni a fejfájásomon.
Félóra múlva kezdett csökkenni a fájdalom a fejemben, felkeltem. Ruhám nem volt rajtam, csak a fehérneműm.

Kiléptem a vendégszobából a nappaliba, egy fura bútorra lettem figyelmes, ami eddig nem volt ott. Színe fekete volt, szinte beleolvadt, illett a többi bútorzathoz. Láttam már ilyet képen, neve is beugrott, tantra szék, ha teljesen jól emlékszeszem, ez a neve. Alakra és kinézetre akár egy kényelmes pihenő ágy is lehetne, de tudtam, hogy nem ezt a célt szolgálja.
Rá volt fektetve egy vastag bőrszíj és mellé volt támasztva egy nádpálca.
Megborzongtam, de nem a jóleső értelemben. Mellé léptem, kezembe vettem nádpálcát, suhintottam vele egyet a levegőben, süvítő hangot adott. Bíztam abban, hogy ezt az eszközt Uram nem szándékozik használni rajtam. Félelmetes eszköznek találtam. Vissza támasztottam úgy ahogyan volt, majd elmentem zuhanyozni.

Uram lakásában volt már egy nekem kinevezett szekrény, abban pár ruhám és fehérneműm, azokból válogattam zuhanyzás után. Fehér csipkés bugyit, hozzáillő fehér melltartót, fehér ujjatlan toppot és fekete combközépig érő szoknyát vettem fel. Miután felfrissültem, konyhában egy natúr zöld teát készítettem magamnak, azt kortyolgattam el. Katira gondoltam, hogy fel kellene őt hívnom, érdeklődni a hogyléte után. Hűtő tetején pillantottam meg a telefonomat, alatta egy cetlivel, amit Uram írt.
“nem használhatod, amíg haza nem értem, csak ha én hívlak”

Bűntudat nőt benne ahogy az idő haladt előre, tudtam, hogy nagyokat hibáztam, nem tartottam be a lefekvési szabályt, ráadásul eléggé spiccesre ittam magamat és még a telefonom sem volt nálam.

Mi fog történni velem, elküld, megbüntet?
Jaj a fejem de fáj, soha többé nem fogyasztok alkoholt, ígértem magamban.
Fél egykor csörrent meg telefonom, üzenet érkezett Uramtól, elolvastam:

“Bemész most a nappaliba, a fotellal szembeni fallal szemben letérdelsz és vársz rám. Indulj!”

Bevittem magammal a telefont, amit az üvegasztalra tettem, majd letérdeltem oda, ahova Uram parancsolta tarkóra tett kezekkel. Mögöttem az a fura tantra szék helyezkedett el, rajta a szíjjal és mellé állított nádpálcával. Gondolataim száguldoztak, félelem és az izgalom percről, percre nőtt bennem.

Fájt már a térdeim, amikor hallottam, hogy az ajtó nyílik. Megérkezett Uram. Hangok szűrődtek be, nem egy, több, Péteré is - Térdelj Nika mellé Kata, indulj! - hallatszott a szigorú utasítás, majd barátnőm jelent meg némán mellettem és térdelt mellém.
Egymásra néztünk, láttam a szemében, hogy pont annyira tele van bűntudattal és félelemmel, mint én. Ujjatlan fehér blúz viselt és rövid virágmintás szoknyát.


A két férfi egyszerre lépett be a nappaliba, élénken beszélgetve, majd leültek a fotelban, mintha ott sem lennénk.

Teltek a percek, várakoztunk a sorsunkra, feszültség nőtt bennem.
Egyszer csak felénk irányul a két férfi figyelme, Uram szólalt meg:

- Mind a ketten álljatok elénk! - dörrent a szigorú hang.

Reszkető lábakkal álltam fel, Kati is hasonlóan. Lehajtott fejjel, bűntudattal telve, hátratett kezekkel, kis terpeszben álltunk Péter és Uram előtt.

Folyt köv:
Nika