Cs. története IX.

- Supp. Rossz hírem van, biztosan hiányzott számtan óráról, Kedves, de a nulla után – ennyinek számítanak az eddigi emlékeztetők – egy következik!

Újabb, imádnivaló toporzékolás következett, aztán szemmel látható erőfeszítés árán kipréselte magából.

- Egy, Uram … és köszönöm, hogy megnevel! – ez utóbbit kb. olyan lelkes hangszínnel mondta, mintha egy élő békát kellett volna kiöklendeznie.

- Csatt. – ezúttal emeltem a tétet, a pálcát indító csukló-mozdulatra alkarból is rásegítettem egy kicsit. - Valahogy nem hallom az örömöt a hangjából, amiért a jelenlegi, teljességgel neveletlen állapotából nagy fáradság árán megkísérlem kiemelni!

Cs.ből megint kibújt az engedetlen vadóc. Megrázta szép dús sörényét és gúnyos hangsúllyal válaszolt.

- Talán elnyomja az a fölött érzett rettegésem, hogy esetleg megszakad a nagy fáradságtól, … Uram!

Ez bizony nem volt egyéb, mint felhívás keringőre, én pedig készségesen elfogadtam. A következő ütést még lendületesebbre hangoltam és hogy biztosan áttörést érjek el, ezúttal az ingerlő félgömb helyett a popsi és a comb találkozását vettem célba.

- Aúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! – hangzott, ezúttal tényleg keservesen, és a toporzékolás mellé ezúttal a csuklóit rögzítő kötél ráncigálása is társult. A hátsója olyan gyönyörűséges táncot járt, hogy legszívesebben azonnal használatba vettem volna, de tudtam, hogy még nincs itt az ideje.
Merő humanitárius megfontolásból vártam mintegy három másodpercet, aztán – mivel nem hangzott el sem számolás, sem köszönet, megfelelőnek ítéltem meg a talajt, ahová a vetést elhullajthatom. Először is kiosztottam ez előző ütés párját, a már megszokott fogadtatás közepette, aztán a fejéhez léptem. Belemarkoltam a sörényébe és felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Elegem volt a fegyelmezetlenségéből! Felemelem a büntetését ötvenre és az engedetlenségért meg is korbácsolom! Ostoba ringyó!

Azzal döngő léptekkel mögé mentem és olyan gyors egymásutánban osztottam ki tíz ütést, hogy alig győzte számolni és – megszeppent hangon – megköszönni. A toporzékolás pedig szinte folyamatossá vált.

Tudom, a következetesség fontos dom-erény, de gondolnom kellett az albérlőimre is, különösen a hím-gorilla türelmetlenkedett nagyon, de lassan a vadista szandál is vágyott némi egyéb testi örömökre. A félszemű törpe időközben izmos atlétává nőtte ki magát és elszántan próbálta börtöne textil falát átütni, így egy gyors mozdulattal kiszabadítottam és elengedtem barlangászni.

Cs. időközben még mindig a következő ütésre várt, így a „hátbatámadás” teljességgel váratlanul érte. Néhány döfés erejéig átengedtem magam az élvezetnek, aztán hátra léptem és ezúttal tényleg kegyetlenül lesújtottam gyönyöröm tárgyára. Azt nem mondhatnám, hogy minden erőmet beleadtam, de a barlangfürdő okozta tesztoszteron áradat kellően agresszívre hangolt.

Élvezetem és kegyetlenségem tárgya ezúttal tényleg fájdalmasan fel is sikoltott, de a hangjában mégis volt valami követelőző. Két újabb, még fájdalmasabb csapással engedtem a hangjából kitetsző sürgetésnek, aztán ismét felnyársaltam.

Őrjítően finom érzés volt birtokba venni a punciját, miközben az a gyönyörű, fehér teste teljességgel ki volt szolgáltatva kényemnek-kedvemnek. Fejem búbjáig megmerültem a földöntúli gyönyör kútjában, aztán, amikor a vágy már-már teljesen elvette az eszemet, kirántottam a farkamat a testéből és újabb, egyre kegyetlenebb pálcaütésekkel vettem rajta elégtételt.

Sikolyai lassan teljesen összefolytak a gyönyör sóhajaival, én pedig egyre inkább éreztem, nem tudok tovább várni. Három, gyönyörűséges hurkát maga után hagyó csapás után ismét tövig nyomakodtam a kéj barlangjába, de ezúttal kezembe vettem a korbácsot … (folyt. köv.)