Egy dühös Domina kezei között I.

„ Kibaszottul mérges vagyok! Egy órán belül nálam legyél” – ez az üzenet fogadott a telefonomon egy meleg nyári délutánon. Nem sok jót sejtetett ez az üzenet, hiszen tudtam, hogy Úrnőm ilyenkor rajtam vezeti le a mások által okozott feszültségét. Tovább fokozta félelmemet, hogy ritkán szokott csúnyán beszélni, tehát vélhetően nagyon felbosszanthatta valaki.
Gyors lezuhanyoztam, hogy az adott időre már az ajtajánál lehessek. A szívem csak úgy kalapált az izgalomtól, de furcsa mód nagyon vártam a találkozót. Sikerült pontban egy órával az üzenetírás után Dominám ajtaja előtt lihegve megjelennem. Lenge nyári ruhában nyitott ajtót, de szemei csak úgy szikráztak a feszültségtől. Nem szólt semmit, csak a fejével intett, hogy induljak befelé. Az ajtót kettőre zárta utánam.
Hanyag eleganciával lerúgta magáról a papucsát és a kanapéra dőlt.
-Vetkőzz gatyára!- adta ki első parancsát. Én azonnal engedelmeskedtem és megszabadultam a felesleges ruháimtól, melyeket összehajtva a földre tettem.
- Meg fogod masszírozni a talpaimat! Talán így kicsit megnyugszom, mert ma nagyon felbaszták az agyamat! –mutatott csodás lábaira.
A masszáshoz szükséges krém már oda volt készítve a dohányzóasztalra én pedig tüstént a lábainál termettem és neki láttam a feladatnak.
-Figyelmeztetlek, ha valahol túl erősen nyomod meg Úrnőd talpát, azt nagyon megbánod!- ezek voltak egy ideig az utolsó szavai és azzal hátra dőlve átadta magát az élvezetnek.
Finoman láttam hozzá a munkának fejemben tartva utolsó mondatát. Jó húsz percig érinthettem csodás talpait, egyre erősebben dolgoztam a kezemmel míg egyszer egy óvatlan mozdulatnál picit erősebben nyomtam meg egy érzékenyebb ponton. Dominám felszisszent és kaptam egy jókora rúgást a fejemre. Azonnal a hátamra estem a nem várt rúgástól. Úrnőm felpattant a kanapéról és szemeiben az először látott szikrákat láttam ismét.
- Normális vagy?! – kiabált rám miközben kaptam még egy rúgást az oldalamra is, amitől összegörnyedtem.
- Na megállj! - viharzott el egy pillanatra a konyha felé, de csak azért, hogy egy jókora fa vonalzóval térjen vissza.
- Feltérdelni!- utasított, mert még továbbra is a földön görnyedtem a második rúgást követően. Feltápászkodtam térdelő állásba, mert jól sejtvén ilyen pozícióra gondolt Úrnőm.
- Mutasd a kezed!- suhintott egyet a vonalzóval a levegőbe. Félve nyújtottam előre a „bűnös végtagom” tenyérrel felfelé.
- Nem így! –csóválta a fejét.
- Tudod, hogy mi az a körmös?- kérdezte nevetve.
- Igen tudom. – hebegtem, de ahogy belegondoltam, már a lábam is remegni kezdett, de azért szépen „körmösre” formáltam az ujjaimat.
Úrnőm kivárt…élvezte, hogy látja rajtam a félelmet és érezte felsőbbrendűségét. Ezt kihasználva egy – utólag már gyerekesnek tűnő módon – a lábaihoz vetettem magam és mohón csókolva azokat szánalmas jelenetbe kezdtem.
-Kérem ne büntessen meg…ígérem nem fogom többet túl erősen nyomni a csodás talpait és úgy masszírozom, ahogyan megparancsolta – adtam elő a gyerekes jelenetemet, de nem igazán hatotta meg parancsolómat, mert egy újabb rúgással jelezte, hogy befejezhetem ezt a színjátékot.
Pár pillanat múltán ismét térdelő állásban voltam felkészülve a büntetésemre.
- Mennyit érdemelsz szerinted? – járt körbe a vonalzó élét végig húzva a bőrömön Dominám.
- Ötöt?!- válaszoltam sokkal inkább kérdőn és félve, mint határozottan.
- ÖÖÖtöööt???- kacagott harsányan.
- Szerintem legyen minimum tíz és akkor még jó kedvemben vagyok! – állapította meg parancsolóm a pontos ütésszámot.
Kezemet előre nyújtva ujjaimat körmösre formálva beletörődtem a sorsomba.
- Ha el mered húzni a kezed…na azt ne akard megtudni mi fog következni! Megértetted!
Csak bólintani tudtam, mert már a fájdalomra koncentrálva nem jött ki hang a torkomon. Úrnőm elém állt én pedig a szemem becsukva- csak résnyire nyitva- vártam az ütéseket. Jött is az első, melyet még hang nélkül tűrtem, pedig nagyon fájt. Majd kis idő múltán hirtelen még kettő egymás után, amibe már beleremegtem és felszisszentem. Kis szünetet tartott Dominám, hogy jól kiérezzem a fájdalmat, amitől már bizseregtek az ujjbegyeim. Lesújtott még négyszer kis időt hagyva az ütések között, majd a nyolcadik után bekövetkezett az, ami büntetésem kálváriáját tovább nyújtotta…elrántottam a kezem….
folyt.köv.