"Petike" története 16

- Petya, szerinted ez hátmasszírozás? - kérdeztem, mikor Peti már percek óta a mellbimbóimat simogatta.
- Öhm, izé. Tisztában vagyok vele, hogy nem az, de szerintem jól esik ez neked, ha lassan öt perce ezt csinálom, és csak most szólsz miatta.
- Persze, szeretem, ha ezt csinálod, és fel tudsz vele izgatni, csak most nem ez volt a feladat.
- Ez igaz. Úgyhogy, ha úgy látod jónak, büntess meg az engedetlenségemért.
-Hát, kénytelen leszek. Nem mintha nem kínozhatnálak meg csak úgy a saját szórakoztatásomra, ha éppen olyanom van.
- Az ellen se volt eddig se ki fogásom, most meg legalább van rá indokod is, hogy miért kínzol.
- Így van. És szerinted milyen büntetést érdemelsz?
- Hát, mivel a mellbimbóiddal játszottam, szerintem neked valami mellbimbókínzáson jár az eszed, de jobban örülnék, ha most úgy gondolkodnál, hogy a hátadat nem masszíroztam, ezért a hátamat korbácsolnád.
- Hm. Nehéz választani, úgyhogy legyen mindkettő.
- Ha ezt érdemlem, és így akarod – mondta Peti beletörődően.
- Nem, várj, meggondoltam magam. Petinek itt felcsillant a szeme – Na, azért ne örülj annyira, csak hát a korbácsolás az a kínzás, amit a legjobban bírsz, meg a legjobban szeretsz, úgyhogy ahelyett, bármennyire is a hátamat nem masszíroztad, inkább fenékpálcázás lesz, hogy a büntetés tényleg büntetés legyen.
- Így már tényleg az lesz, de engedetlen voltam, megérdemlem.
- Jó, akkor kezdjük a mellkínzással. Peti kezeit hátrabilincseltem, a mellbimbóira pedig feltettem egy-egy csipeszt, amiket egy lánc kötött össze.
- Van egy perced, hogy a csipeszeket levett a bimbóidról. Ha tovább tart, mint egy perc, akkor még ötször visszarakom, és újra le kell venned.
Peti először azzal próbálkozott, hogy hanyatt fekszik úgy, hogy a csipeszeket összefogó láncot a szájába tudja venni, és egy rántással levehesse, de egyrészt hátrabilincselt kézzel nem igazán tudott a megfelelő testhelyzetbe kerülni, meg a lánc is túl rövid volt ehhez. Ezek után rájött, hogy van sokkal egyszerűbb megoldás is, és a láncot beakasztotta a szobakilincsbe és egy hirtelen mozdulattal lerántotta a csipeszeket a bimbóiról. A lánc a csipeszekkel ott lógott a kilincsen, Peti pedig szomorú, fájdalmas arccal rám nézett.
- Gondolom, sejted, hogy messze túl vagy az egy percen, és nem úszod meg a másik ötöt. Ha nem vacakolod el az időt az elején azzal a hanyatt fekvéssel, hanem rögtön a kilinccsel kezdesz, simán megvan.
- Hát, így jártam. Túlságosan rástresszeltem, hogy megoldjam egy perc alatt a feladatot, és nem gondoltam végig, hogy hogy egyszerűbb. De akkor tedd vissza a csipeszeket, hogy újra leránthassam őket.
- Ahogy parancsolod – mondtam vigyorogva. Peti a feladatnak megfelelően újra és újra lerántotta a csipeszeket a bimbóiról egyre fájdalmasabb felszisszenések közepette. A harmadik után, mikor visszaraktam rá a csipeszeket, leállítottam, hogy ne csinálja tovább.
- Még sincs öt büntetőkör csak három? Köszönöm.
- Ne reménykedj, a maradék kettőt majd a fenékpálcázás után csinálod.
- Huh, akkor már jó régóta lesznek fent a csipeszek és még jobban fog fájni a lerántás, meg a visszarakás is.
- Még nem is sejted mennyire. És pontosan ez az, ami miatt a maradékot a pálcázás utánra halasztjuk.

Ezután Petit leültettem egy székre és hozzákötöztem.
- Bocsánat a hülye megjegyzésemért, de így nem férsz hozzá a fenekemhez.
- Nyilván. Előtte van a büntetésednek még egy része – mondtam, és elkezdtem levenni Peti farkáról az erényövet. Majd a kezembe fogtam a kiszabadított farkát, ami persze azonnal kőkemény lett, és elkezdtem verni.
- Most mit csinálsz? – kérdezte Peti megdöbbenten.
- Szerinted? Kiverem a farkad.
- De… szerintem én ezt most nem érdemlem meg.
- Hát az biztos, de nyavalygás helyett inkább meg kellen köszönni, hogy elélveztetlek. Vagy szeretnéd, ha magadnak kéne befejezni?
- Kérlek, ne. Tudod, hogy nem szeretek úgy élvezni, ha magamnak kell verni, és nem te csinálod. De, és bocsánat, hogy nem ezzel kezdtem, akkor köszönöm, hogy elélvezhetek. Már ha tényleg befejezed, mert nem igazán akarok most élvezni, elvégre tegnapelőtt élvezhettem.
- Petike, mi az, hogy nem akarsz? Szerintem elfelejtesz valamit. Abban, hogy én döntöm el, mikor van orgazmusod, nem csak az van benne, hogy mikor nem lehet, hanem az is, hogy mikor legyen. Ha most úgy döntenék, hogy a következő három hétben naponta kétszer el kell élvezned, akkor azt kellene elfogadnod.
- Megint igazad van, bocsánat; és gondolom az után a három hét után meg jönne valami jó hosszú orgazmustalan időszak, amit, miután a három hét alatt hozzászoktam, hogy sokat lehet élvezni, nehezebb lenne kibírni.
- Jó ötlet. Na majd egyszer csinálunk ilyet is, de most mást terveztem.
Mire ezt végig mondtam Peti farkából nagy adag sperma lövellt ki.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy élvezhettem.
- Na, legalább megköszönni nem felejted el, így megúsztad, hogy megállás nélkül tovább játsszak a farkaddal még egy spriccelésig.
- Hála istennek, azt nagyon utálom. Viszont élvezés után kevésbé izgató fájdalom, úgyhogy az a pálcázás tényleg fájni fog. És már a bimbóim is rendesen fájnak ezektől a csipeszektől, amiket majd még kétszer le kell majd rántanom.
- Látom, leesett miért elégítettelek ki.

Miután Petivel feltakaríttattam a spermáját a padlóról – a keze hátra volt bilincselve, így ehhez alapvetően a nyelvét tudta használni – kikötöztem őt a fenékpálcázáshoz. Egy szék háttámlájára kellet hátulról ráhajolnia, és a kezeit és a lábait is a szék lábaihoz kötöztem.
- Meg ne szólalj, tudom, hogy kényelmetlen, de így jól megfeszül a bőr a fenekeden és így a legfájdalmasabbak az ütések.
- Aha, nem mintha más pózban nem lennének azok. Azt tudhatom mennyit fogok kapni?
- Rajtad is múlik. Húszat mindenképp, utána maximum százig megyünk el, de a húsz kötelező után bárhol leállíthatod, ha úgy érzed, hogy nem bírod tovább. Viszont ennek következménye lesz: húsz napig semmiképp nem játszunk a farkaddal, de ehhez még annyi nap hozzáadódik, ahány a száz ütéshez hiányzik. És az adott napok letelte utánra sem ígérek biztos orgazmust, csak élvezési lehetőséget, egy játékot, ami során, ha ügyes vagy, elélvezhetsz.
- Tehát a húsz kötelező ütés után minden ütés elviselésével ledolgozok egyet abból a nyolcvan napból, ami a húsz biztosan orgazmustalan naphoz hozzáadódhat.
- Így is lehet fogalmazni.
- Mondjuk, száz ütés elég sok.
- Tudom. Hogy kibírható legyen, nem fogok nagyon nagyokat ütni, úgyhogy ha meg is kapod mind a százat, akkor se lesz véres, lila a feneked, de piros hurkák lesznek rajta bőven, és azért fájni fognak így is rendesen az ütések.
- Százat így sem fogok szerintem bírni, de igyekszem minél többet elviselni, nem is azért, hogy mielőbb élvezési lehetőségem legyen, hanem hogy gyönyörködhess a szenvedésemben, mert tudom, hogy azt mennyire élvezed.
- Erről jut eszembe, van még egy szabály. Nem véletlen helyeztem el ezt a széket, amihez kikötöztelek úgy, hogy a tükörben lássam az arcodat. A fenekelésben a seggeden megjelenő ütésnyomoknál majdnem, hogy jobban szeretem azt, ahogy az arcod eltorzul a fájdalomtól, úgyhogy miközben ütlek, szeretném látni az arcodat a tükörben és a szemedet sem csukhatod be. Szóval, ha lehajtod a fejed és nem látom az arcod, és/vagy behunyod a szemed, az az ütés nem számít, és megismételjük. Érthető?
- Igen.
- Akkor kezdjük.
Az első húsz ütés során Peti arca egyre fájdalmasabb fintorba torzult, de ezeket az ütéseket még hősiesen, gyakorlatilag hang nélkül tűrte.
- Eddig ügyes voltál, a maradék nyolcvan során bármikor leállíthatsz, ha úgy érzed, nem bírsz többet.
- Köszönöm, de ahogy mondtam, igyekszem minél nagyobb örömöt okozni a szenvedésem látványával.
- Oké, akkor folytatjuk a huszonegyedik ütéssel.
folyt.köv.