"Petike" története 17

- Ötvenhat, ötvenhét, ötvennyolc – számoltam az ütéseket, és közben Peti szenvedésének látványától felizgulva elélveztem. Csak azt sajnáltam, hogy Peti arcát nem láttam eközben, mert ő az elmúlt három ütés alatt lehajtotta a fejét és becsukta a szemét; így az sem tűnt fel neki, hogy én elélvezek. Aztán szóvá is tettem neki, hogy nem tart be bizonyos szabályokat:
– Peti, amúgy nem zavar, hogy az ötvenötödik ütés után becsuktad a szemed és lehajtottad a fejed? Így nem látom az arcod a tükörben, így mégis hogyan akarsz örömet okozni a szenvedésed látványával?
- Basszus, bocsánat. Az egyre erősödő fájdalom elfeledtette velem ezt a szabályt, és akkor gondolom most életbe lép az a gonosz szabály, hogy ezek az ütések nem érvényesek, és meg kell őket ismételni.
- Gonosz? Szerintem korrekt, hiszen ahogy az elején mondtam a büntetésnek az is része, hogy látom az arcodon is, hogy szenvedsz. Gonosz akkor lenne, ha azt mondanám, hogy a szembecsukás, vagy a fejlehajtás érvénytelenné teszi az egész büntetésed, és az egészet kezdjük az elejéről.
- Jaj, csak azt ne.
- Nyugi, ennyire kegyetlen nem vagyok. Vagy ha vagyok is, most nem ez volt a szabály, úgyhogy az ötvenhatodik ütéssel folytatjuk.

- Nyolcvan. Csak hát megint lehajtottad a fejed, és nem láttam a tükörben az arcod, úgyhogy ez most megint nem számított. Amúgy meg látom, hogy már nagyon kivagy. Én nem állok le a századik ütés előtt, ha te nem mondod. És tudom, hogy kemény srác vagy, és minél többet ki akarsz bírni, de állíts le, ha már túl soknak érzed.
- Nem, nem. Bírom még, folytasd.
- Hát jó. Nyolcvan. Nyolcvanegy. Nyolcvankettő. Nyolcvanhárom.
- Jó, jó, állj meg, most már tényleg nagyon fáj, sajnos nem bírom tovább.
- Rendben, akkor ez azt jelenti, hogy tizenhét ütés maradt százig, ez hozzáadódik a húszhoz, tehát harminchét nap múlva lesz a következő élvezési lehetőséged.
- Tudomásul vettem. Csak azt sajnálom, hogy nem bírtam még párat, Nem azért, hogy hamarabb legyen lehetőségem az orgazmusra, mert ahhoz már hozzászoktattál, hogy ritkán élvezhetek, hanem azért, hogy hétvégére jöjjön ki a következő játék, mert olyankor hosszabb, izgalmasabb játékokat szoktál kitalálni, és többet foglalkozom velem.
- Hű, te még ilyeneket is számoltál a büntetésed közben? De ígérem, hogy ha 37 nap múlva hétköznap lesz is, izgalmas játékot fogok kitalálni. Viszont számíts rá, hogy nem lesz könnyű orgazmushoz jutni.
- Az nem baj, igazából nem maga az orgazmus a lényeg, hanem az odavezető út; és ha az út végén néha még sincs orgazmus, annak is megvan a maga varázsa.
Miközben ezt megbeszéltük, Petit eloldoztam a széktől, a kezét meg ismét hátrabilincseltem.
- Ugye, tudod mi jön most?
- Tudom – nézett Peti szomorúan a mellbimbóin lévő csipeszekre.
- Akkor egy perced van őket levenni.
Peti a pálcázástól elcsigázottan nem teljesítette túl gyorsan a feladatot, de azért egy percen belül volt. Utána visszaraktam neki a csipeszeket az ötödik, elvileg utolsó levételhez, mire feljajdulva megjegyezte:
- Huh, azért hogy ilyen sokáig voltak fenn, így már a lerántás meg a visszarakás is baromira fáj.
- Ezt örömmel hallom. És ugye tudod, mi jár annak, aki nyavalyog a fájdalom miatt? Bizony, még több fájdalom. Úgyhogy a mostani után még két körre visszakapod a csipeszeket.
- Köszönöm. Megérdemlem – mondta Peti olyan hangsúllyal, mint aki tudja, nem érdemes mást mondania, mert ezt a többletkínzást már úgysem úszhatja meg.
Miután a mellkínzáson túl voltunk, Peti kezeiről levettem a bilincset.
- És akkor már csak egy feladat van hátra – mondtam neki.
- Gondolom, ki kell, hogy elégítselek. Hogy szeretnéd?
- Hát, azon már túl vagyunk.
- Mi? Mi az, hogy túl vagyunk?
- Na, ezért sem kellene becsukni a szemed fenékpálcázás közben, mert akkor feltűnt volna, hogy kivertem közben magamnak. Végül is a szenvedésed látványától felizgulva; csak azt sajnálom, hogy pont akkor élveztem el, mikor lehajtottad a fejed, így élvezés közben nem láttam az arcodon megjelenő szenvedést is.
- Akkor még egyszer bocsánat, amiért lehajtottam a fejem. És azzal semmi problémám, hogy ilyen apró engedetlenségért ilyen kemény büntetést kapok, mert ehhez már hozzászoktam, és ezt érdemlem, de azt azért sajnálom, hogy már elélveztél, mert egy ilyen büntetésnek az szokott lenni a csúcspontja, hogy a végén kielégíthetlek.
- Vedd úgy, hogy most az is a büntetésed része, hogy nem te elégítettél ki.
- Valóban az, tulajdonképpen a kínzásnál is nagyobb része. Viszont akkor mi a feladat, ami még hátra van?
- Na, mégis mi? Meg kellene rendesen masszírozni a hátamat. Csak most úgy, hogy nem kalandozik el a kezed másfelé.
- Nem fog, ígérem. Megtanultam a leckét.