Pirosszka és a Farkas

Egyszer volt hol nem volt... talán kezdhetném így, hiszen minden mese azzal indul, hogy réges rég egy messszi messziiiii galaxisban... hát nem. Ez egy olyan történet ami itt történt, a szomszédban, talán épp a tiédben, és akár veled is megeshetett volna...

Borús nap volt, az eső lába épp úgy lógott ahogy Angelica-é, mikor lóbálni kezdte a pad háttámláján ülve, a pesti kis teázó előtt. Várt, már talán fél órája is ott ücsörgött, nézegette a járókelőket, próbált rájönni vajon melyikük lehet a Farkas, akivel a találkozót megbeszélte. Nem látott képet, és még csak leírást sem kapott, se név, se telefonszám. A meghagyás annyi volt, piros kabátban kell lennie. Hát mit tehetett várt tovább. Percek sokasága telt el, mire egy fekete szövetkabátos férfi lépett hozzá.
-A nagymama késik...
Tágra nyílt szemekkel pillantott fel, és ösztönösen alsó ajkába harapott ahogy magába szívta az ismeretlen férfi minden vonását.
-Elvitte a farkas a nyelved? - mosolya akár egy ragadozóé. Pontosan tisztában volt vele hogy a lány milyennek látja, hogy milyen hatással van a csöpp kis tudatára, és persze a bugyijára.
-Sajnálom... én csak... - kezdett bele a magyarázkodásba, de a férfi megragadta a felkarjánál és talpra állította.
-Erre nincs időm! - maga elé tessékelve tolta be a teázóba, és a pultosnak csak biccentve, annak igazoló jelzése után a külön szoba felé vette az irányt. Csendes, félreeső terem, nem nagyobb mint egy étkező, és talán valaha az is lehetett, mert csupán egy asztal árválkodott benne, három székkel. A férfi lesegítette kabátját, és tagadhatatlan tetszéssel nézett végig rajta.
-Örülök hogy nem futamodtál meg, nagyon sok mostanában az olyan nőszemély, akik csupán a képernyőn keresztül csorgatják a nyálukat. - ujjai közé fogta a lány állát és felszegte annak fejét hogy jobban szemügyre vehesse. - Tetszik a hajad... tudod hogy a vörös lányok a gyengéim?
Nemleges fejrázás volt csupán a válasz, többre ideje sem maradt, mert az állát tartó kéz, a nyakára csúszott hogy ne menekülhessen, míg ajkak tapadtak ajkaira.
Apró nyögés hagyta el torkát, ami vágyának, szenvedélyének és édes kínjának is volt egyszerre jele, de a férfit ez nem érdekelte. Szabad kezével szemérmetlenül a mellére fogott, mert többet akart ennél, igazi kéjes velőtrázó nyögést. Finom körkörös mozdulatokkal kezdte gyúrni a pontosan tenyérbe illő halmot, aminek hála nem csak a várva várt nyögés tört fel, de az addig szorosan összezárt lábacskák izmai is engedtek.
-Szemérmetlen ribanc vagy... - súgta a lány ajkaira, aki kipirult arccal pihegve pillantott fel rá. Valami frappánsat akart mondani, de csak egy "te hibád" csúszott ki. A férfi felvonta szemöldökét, majd aztán kedélyesen elmosolyodott.
-Valóban így lenne? - az ujjak eleresztették a kecses nyakat, de a következő pillanatban már a háta közepére simult tenyérrel nyomta a lányt az asztal lapjára. Lábfejével, oldal irányba megtolta a topánkába bújtatott lábacskát, finoman jelezve hogy nagyobb terpeszt vár el. Válaszul azonban Angelica fel akart kelni az asztalról, így keményebben kellett visszanyomnia.
-Semmit nem fogok kétszer kérni! - maradt hát az engedelmesség, és a nagyobb terpesz. A szoknya ugyan takart mindent, de ahogy felhajtotta, a bugyin ott éktelenkedett az apró sötét folt, elárulva az igazságot a lány vágyairól. A Farkas ujjai végigsiklottak a pamut anyagon, körkörösen elidőzve a folt körül, húzva, tépve a lány amúgy is pattanásig feszült idegszálait.
Hirtelen megszűnt a nyomás, az érintés és csak a szék apró reccsenése adta Angelica tudtára hogy a férfi immáron helyet foglalt az asztalnál és csupán egy elégedett hümmögés kíséretében konstatálta a kialakult helyzetet. Zavartan, vérvörös arccal állt fel és simította le szoknyáját, majd ült le vele szembe, de szavak aligha jöttek ajkaira.
-Nos Piroska... az ajánlatom a következő...