Beavatás 4. rész:

A vacsora

Megvártam míg a lány rendbe teszi magát és közben kedvtelve nézegettem az előttem készülődő nőt. Volt benne valami izgalmas, mind a külsőben, mint a dacosságában. Tudtam, hogy nem lesz könnyű hónapom, de abban is biztos voltam, hogy működni fognak az ösztöneim.

- Indulás - adtam ki az utasítást és némán elsétáltunk az étkezőig.

Ott már meg volt terítve, a bejárónő, Anita mindig tudta, hogy mit és hogyan szeretek, az ételek ízlésesen elrendezve, néhány gyertya adta meg a hangulatvilágítást. Az asztal kérésemnek megfelelően két személyre volt megterítve.
Nikát az asztalhoz kísértem, kihúztam a széket, hogy kényelmesen le tudjon ülni. Ülőpárnát én magam választottam ki, hogy kellően puha legyen a megkínzott fenekének. Néztem mennyire óvatosan ül le, kissé sajnáltam is, Pétertől tudom, hogy soha nem kapott még ki komolyabban.
Megkerültem az asztalt és leültem pontosan Nikával szembe. Nem nézett fel, lehajtott fejjel ült az asztalnál, még mindig könnyek csillogtak a szemében. Az étel ott illatozott előttünk, Anita gondosan ki is tálalta számukra.

- Nem szeretnék enni - szólalt meg Nika nagyon halkan, lehajtott fejjel -
Vissza szeretnék menni a szobába - folytatta épp olyan halkan, mint az első mondatát.
- Nem mész vissza és enni fogsz. De alkut ajánlok, közben én el fogom mesélni a szabályokat és hogy mi vár rád az ittléted alatt - mondtam - láttam hogy Nika felkapja a fejét és egy pillanatra újból a szemében volt a dac, majd elkapja rólam a tekintetét.

- Diétázom, mondta Nika - újból halkan.
- Rendben, ha nem akarsz, nem eszel. Én viszont enni fogok, csendben fogjuk tölteni az este hátralévő részét - mondtam és vettem az asztalon álló sült húsból és salátából.
Figyelmemet nem kerülte el az sem, hogy alig észrevehetően megrántotta Nika a vállát. Az este nagy része tényleg némán telt, de láttam, hogy a finom illatok és a látvány hatással van Nikára is. Nem szóltam hozzá, hagytam, hogy magára maradjon belül a daccal. Hallottam ahogy a gyomra korog hangosan az éhségtől. Nekem nagyon ízlett az étel. Nika fogta az evőeszközt amit nem is használt, a tányérjára tette egymás mellé, majd felnézett és halkan megszólal:

- Egyedül szeretnék lenni, a szobámban, a gondolataimmal.
- Nem - néztem rá. - Vagy eszel velem, vagy itt ülsz velem szemben. Akkor mehetsz fel, ha én megengedtem.

Nika dacosan felnézett, nagyon nem tetszett neki, hogy nem az történik amit szeretne, nem volt hozzászokva:

- Ah, talán még csevegjek is Veled? Péterrel megbeszéltétek, hogy idehozol, sőt elversz nem is egyszer és még a cuccaimat is kidobatod, ráadásul egyedül sem maradhatok utána?

Tört ki indulatosan Nika, a következő pillanatban rémülten nézett Rám, látszott rajta az ijedtség:

- Bocsánat - szólalt meg újból Nika, hangjából eltűnt az indulat és a könnyek ismét megjelentek a szemében.
Hallgatom a szabályaidat - mondta nagyon halkan és újból nagyot korgott a gyomra.

Felhúztam a szemöldökömet, magamban elmélkedtem mielőtt megszólaltam. Pétertől tudom, hogy figyelnem kell az étkezésére, rosszul szokott lenni, valahogyan evésre kell bírnom ezt a dacos nőt Nem reagáltam a dühkitörésére, viszont tetszett a változás ami végbement rajta:

- Kezdj el enni Nika és beszélgetünk közben - Mondtam és vártam a reakcióját.

Nika némán vett egy keveset a salátából és a húsból, lassan elkezdett enni. Mosolyogva néztem ahogy engedelmeskedik. Töltöttem a poharába gyümölcslevet.
- Köszönöm - mondta és szomjasan kortyolt bele az italba. Mikor már pár falatot evett, megszólaltam:

- Nika az első szabályommal már megismerkedtél, az engedelmességgel, de még gyakorolni fogjuk későbbiekben. Amíg nálam vagy, minden nap reggel 6:30 - kor kelsz fel, 7 órától - tól az edzőteremben edzel egy órát. Naponta 3x étkezel, egy étkezés elmaradásáért is szigorúan meg foglak büntetni. Abban ne is spekuláj, hogy nem fogom megtudni, mert Anita a házvezetőnőm, mindenben partner Velem.

Figyeltem közben Nika minden rezdülést és az sem kerülte el a figyelmemet, hogy újra megvillant a szemében a dac, de szólni nem mert. Jobban is tette, mert nem szívesen büntettem volna újra meg, de újabb ellenállása esetén megtettem volna.
Az előbbi kitörésénél is erősen viszketett a tenyerem, szívesen a térdemre fektettem volna ismét. Tetszett ahogyan az autóban ellent próbált állni, kihívás nekem ez a nő.
Tudom, hogy ez a pillanatnyi tűzszünet most még múlandó, de résen leszek. Figyeltem ahogy a nő hirtelen felkapja a fejét, majd megszólalt kissé ijedten, sápadt is lett hozzá.

- Tamás, mégis van a táskában pótolhatatlan dolog - hebegte Nika.
- Mi az ami annyira fontos neked belőle?- kérdeztem Tőle - Nika elvörösödött és halkan mondta - plüssmacim amivel alszom, nekem nagyon fontos -
Teljesen megdöbbentem azon amit hallottam, és visszakérdeztem hogy jól hallottam -e?

- Mid Nika?
- A plüssmacim - felelte halkan zavartan Nika - szeretném, ha megengednéd, hogy kivegyem a táskámból Tamás, az oldal zsebében maradt és megfeledkeztem róla az események hatásától - hebegte Nika.

Elmosolyodtam, egy harcias nő, aki plüssmacival alszik.
- Semmi akadálya, hogy a maciddal aludj - mondtam - ha így folytatódik a dacosság, akkor sokszor kell a macinak vigasztalnia.
- Köszönöm Tamás - szólalt meg Nika, szemeiben csillogással, kétségem sem volt afelől, hogy nagyon fontos számára a macija.

A vacsora alatt már nem sokat beszélgettünk, érdeklődve figyeltem a mozdulatait, reakcióit. Tudtam, hogy kemény büntetéseket kapott, de az elején ezekre van szüksége, hogy tudja, nem hibázhat. De éreztem azt is, hogy mennyire izgató volt számára, hogy keményen bántam vele, tudtam, hogy ezt otthon nem kaphatja meg.
Előbb végeztem a vacsorával, félretoltam a tányéromat és töltöttem bort mindkettőnknek. Megvártam, míg ő is befejezi az étkezést, majd intettem a fejemmel:

- Gyere, a bort kint a teraszon fogyasszuk el.

Felálltunk az asztaltól és némán mentünk ki. A terasz óriási volt, mi az egyik szélében elhelyezett kis pihenősarok felé indultunk. Két nagy, kényelmes fotel volt itt elhelyezve, én beültem a jobb oldaliba, Nikának pedig intettem, hogy foglaljon mellettem helyet. A fotelekből a birtokra láttunk. A nemrég feljött hold világította meg kissé, hangulatos, békés nyári estét teremtve a teraszon:

- Mesélj magadról - kértem, amikor kényelmesen elhelyezkedtünk - mindenre kíváncsi vagyok Veled kapcsolatban.

Némaságba burkolózva ült mellettem, láthatóan a gondolataiba merült, még csak Rám sem nézett, a poharát forgatta a kezében. Pár perc múlva szólalt csak meg:

- Nem szeretnék semmit mesélni, Péter biztosan eleget mondott rólam Neked! - Jegyezte meg nem kis éllel a hangjában, majd letette a poharát az asztalra Nika.
Felállt Mellőlem és arrébb sétált, hirtelen felém fordult:

- Velem soha nem bántak így - fakadt ki Nika, könnyek csillogtak a szemében.
Éreztem, hogy a büszkeségével küzd és a benne tomboló daccal.
- Mesélek! Nem szoktam reggelizni, sőt gyakran az ebédet is kihagyom! Meséltem, elég lesz? - Látszott rajta, hogy kezd összeomlani.

Tőlem legtávolabbi falhoz támasztotta a hátát, lecsúszott és az arcát a felhúzott, átkarolt térdeire temette, sírt.
Nem tetszett a dacossága és ahogyan válaszolt, de nem voltam hajlandó reagálni a kitörésére. Felálltam, oda sétáltam hozzá és gyengéden felhúztam a földről. Átöleltem őt, csitítgattam, sejtettem hogy mi játszódik le benne. Először el akar tolni magától, majd görcsösen belém kapaszkodott és hangosan zokogott. Beláttam, hogy a beszélgetés még túl korai volt neki, ki volt teljesen merülve. Túl sok minden érte őt ma egyszerre, pihennie kell. Mikor kissé csitult a zokogás, megszólaltam:

- Gyere, elkísérlek a szobádba, le kell, hogy feküdj aludni.

Kézen fogtam, elindultam és ő szipogva lépkedett mellettem, kinyitottam az ajtót, elkísértem az ágyáig -feküdj le Nika - azonnal le is feküdt és összekuporodott az ágy közepén magzatpózban.
- Nika holnapi nap még a edzés kimarad, jó éjt.
A plüssét én magam vittem oda neki, majd betakartam és magára hagytam pihenni. Felpillantott Nika és csak ennyit mondott - köszönöm Tamás - szemeiben sok minden tükröződött a könnyek mögött, a fáradtság, az ijedtség, a hála. Ráér holnap a viselkedésről beszélgetni, majd ha kipihente magát.

Becsuktam a szoba ajtaját és bementem a nappaliba. A minibárhoz léptem, töltöttem magamnak még egy pohár bort, és leültem vele a fotelba.
Nem lesz könnyű megszelídíteni ezt a nőt, gondoltam, majd belekortyoltam a poharamba.
Jó pár éve már, hogy a nevelés szenvedélyének szentelem az időmet és még mindig élvezem, lehetetlen számomra ráunni.
Sok engedetlen lányt, nőt neveltem már, voltak könnyebb és nehezebb esetek, olyan még nem fordult elő, hogy kudarcot valljak velük szemben. Olyan volt már akit pár napra vissza kellett hoznom, de nagyon hamar megtanulta a leckét.
Andreával nem volt túl nehéz dolgom, mert eléggé nyugodt teremtés volt, bár párszor megizzasztott. Gondoltam vissza mosolyogva. Az is igaz hogy ő picit szerencsésebb helyzetben volt mint Nika. Andreának jó párnappal előbb tudomására hozták a megmásíthatatlan változást életében, volt neki ideje felkészülni rá lelkileg.
Mikor elköszöntem tőle, mondtam neki, hogy bármikor megjelenhetek itt, ha nem úgy viselkedik ahogy elvárják tőle, mosolyra késztetett az arckifejezése. Elkortyoltam az utolsó csepp bort, majd elindultam hogy én is pihenni térjek.

Egyedül:
Feküdtem az ágyon összekuporodva, macimat szorítva magamhoz és sírtam. Lassan elfogytak a könnyeim és csak szipogtam. Nagyon fáradtnak éreztem magamat és éreztem azt, hogy Tamással kissé túllőttem a határon. Nem bántott és ezért valamilyen hálát éreztem iránta. Visszagondoltam arra, hogy milyen jó érzés volt belekapaszkodni, sugárzott belőle a nyugalom és az erő. Háborgott a lelkem, harag, dac, és a büszkeségem kavarodott bennem, minden olyan kusza volt körülöttem. Mindig vágytam titokban a szigorúságra, arra, hogy valaki helyretegyen. Most megkaptam, és nagyon ijesztő volt. Nem tudtam mi vár rám, mit fog hozni számomra a reggel, de ezzel most nem foglalkoztam. Megmozdultam a takaró alatt, de csak annyira, hogy levegyem a ruhát magamról. A hátam és a fenekem még mindig sajgott minden mozdulatnál, emlékeztetett az el elmúlt órák történéseire, újra könnyek gyűltek a szemembe. A párna mellé tettem a ruhát, kínosan ügyeltem arra, hogy nehogy a földre kerüljön, majd visszafeküdtem, és mély álomba merültem.

Írta: hungry és Nika
Folyt köv: