Nőuralom 18

Azt hiszem Cin beszélgetett Vanival és Olgával, mert éreztem változásokat. Volt néhány új szabály, amitől kissé megnyugodtam. Egyik ilyen volt az, hogy minden nap ehettem pár dolgot, amitől visszatért az erőm. Semmi finomat persze, főtt rizst és előző napi maradékokat. Vani és Olga segítettek megérteni a dolgokat. Amint újra kezdett szép idő lenni kedvenc helyük a medence melletti lugas lett, ahol a nyugágyakon árnyékban pihentek és időnként úsztak egyet. Egyszer amikor épp újabb adag limonádét vittem oda nekik Vani megszólított.
- maradj itt egy kicsit rex. Ülhetsz a sarkadon mert idegesít ha fel kell nézzek rád. Figyelj. Cin szeretne téged hosszabb távon erőben tartani, ezért Olgával vissza kell fogjuk magunkat. Pedig örömmel eltapostunk volna hamarabb.
Olga nevetgélt közben: - azért eltaposunk, csak utána helyre pofozunk.
- Az a helyzet, hogy Cinnek fontos vagy, különben lenne utánpótlás ilyen szolgákból, de neki te most fontos vagy. Örülj neki. Szóval láthatod, hogy nem fogsz éhen halni, se szomjan, aludni is fogsz ahogy tudsz. És csak annyira fogunk gyötörni, hogy kibírd. Cserében gondoskodunk róla, hogy az életed sivár, kényelmetlen és kilátástalan legyen. Semmi további engedmény, jutalom, csak monoton, folyamatos házi munka. És lehetőleg olyankor végzed, amikor nem vagyunk itt, mert nem akarunk látni és nem akarjuk, hogy túl sokat láthass. Ezért gyakran fogsz valahol sötétben mozdulatlanul ácsorogni. Amikor kelessz majd érezni fogod a jelet a lábad között (na igen, a távirányítós sokkolós erényöv). Nem kell többet főznöd, rendelni fogunk ennivalót, nem akarom, hogy fél napokat a konyhában tölts, túl jó az neked. Most szépen menj be a házba a lépcsőforduló alatti tárolóba és ott várakozz lábon állva. Néha ellenőrizni fogunk. És nem beszélhetsz. Csak hajtsd le a fejed, ha megértetted.
És lehajtottam és mentem. Kihasználtam azt a fél percet, míg elhaladtam a medence mellett, láttam a zöld pázsitot, amit automata rendszer öntöz, hallgattam a madarak csicsergését és még egy kicsit kaptam a Nap melegéből. A kényelmes nappalin átmenve még vetettem egy pillantást a kényelmes kanapéra, a fotelekre, melyekre sosem ülhetek le, a nagy tévére melyet sosem nézhetek. Majd beléptem a háromszög alakú tárolóba, ahol picit épp le kellett hajtanom a fejem. Társaim a porszívó, egy létra, mindenféle limlom, gördeszka, tenisz ütők, majd a sötétség és a csend. Csak a kulcslyukon szűrődött be egy kis fény, az ajtó résein még talán átjárt a levegő. Az ajtó felé fordultam állva, hogy lássam, ha benyit valaki. Annyi helyem volt, hogy épp meg tudtam fordulni. Majd semmi. A nagy semmi. Már volt tapasztalatom ilyen bezártságban, tudtam, hogy hamarosan őrjítő érzés lesz. Régebben próbáltam az időt nyilvántartani, számolással töltve az időt, de most arra sem volt kedvem. Próbáltam felidézni korábbi történeteket, látványt, ízeket, illatokat. Cin illatát. Éreztem a sóvárgást, a vágyat, amitől ez az egész még elviselhetetlenebb lett. Valóban nem volt öröm az életemben, vágyaim kielégítetlenek maradtak, de maga a vágy az megmaradt, kínozott, reggelente arra ébredtem. Próbáltam gondolatban kisétálni, mint láthatatlan ember, az ajtón és falakon át, ki a medence partjára. Láttam Vanit a vörös hajával, amint csak pihen, lehunyt szemekkel. Olgát, aki rövid fekete hajával mint egy vadmacska épp Vani testét falta szemeivel. Most halkan kimászott a nyugágyból és lassan, nagyon lassan elkezdte cirógatni Vani testét. Az ajkaival finoman végig csókolgatta, majd amikor a szájához ért, akkor Vani is felébredt és vadul csókolózni kezdtek. A két nő egybeolvadt egy vad szeánszban, majd hirtelen abbahagyták. A nyugágy nem volt elég kényelmes, a nap már túl erősen sütött, izzadtak voltak, de a vágy is izzott bennük. Kézen fogva bevetődtek a vízbe és ott folytatták. Ekkor meghallottam a valóságban is egy csobbanást, ettől megrémültem, ezek szerint a valóságot láttam. A látomás szétesett, ismét körülölelt a tároló sivár sötétje, az áporodott levegő. szomjas lettem és már elfáradtam ettől a mozdulatlan testtartástól. Próbáltam ismét "kinézni" gondolatban, de már fárasztó volt az erőlködés, nem láttam semmit. Az idő megállt, de egyre melegebb lett és már vágytam a levegőre, a fényre, már vágytam a két amazonra, a látványukra, a hangjukra. Még úgy is, hogy jelenlétük legtöbbször a szenvedést jelentette számomra. Talán benéz valaki, hogy ellenőrizzen legalább. De csalódnom kellett. Később, sok sok idő múlva, hallottam, ahogy bent neszeznek. Talán megjött a megrendelt ebéd. Majd nyikorgott felettem a lépcső, ahogy felmentek a hálószobába. szerettek ebéd után nagyokat pihenni. Rájöttem, hogy azt sem tudom milyen nap van. Nem kell nekik valamit dolgozni? Lehet, hogy hétvége van? Majd a kulcslyukon át láttam, hogy halványodik a fény. Esteledett. Újra a nyikorgás. Majd nyílt az ajtó és a fény elvakított, pedig már naplemente lehetett. Vani volt az, mezítláb volt, annyit láttam.
- Jó szolga vagy, csak így tovább álldogálj.
Majd Olga hátulról átölelte a nyakánál és a fülcimpáit harapdálta.
- Gyere te vörös démon, ússzunk egyet.
- Jó, csak akarom látni a hímet ahogy szenved.
- Hadd szenvedjen, ez a sorsa.
- Szar lehet neki. Egy kis vizet adjunk neki.
- Ne már, most úszni akarok. Majd utána ráér. És nem vizet, az túl jó neki.
Vani megfordult és megcsókolta. - Csíplek te amazon. Én már megsajnáltam kicsit.
Majd lábával becsukta az ajtót és már ott sem voltak. És valóban szomjas voltam, kiszáradtam, bármit megittam volna. Még sok idő eltelt, mire újra kinyílt az ajtó. Cin állt az ajtóban, elegáns rövid ruhában, de cipő nélkül, most érkezhetett valahonnan.
- Hogy vagy rex? Úgy hallottam itt töltötted a napot. Kaptál inni?
- Köszönöm, még élek. Nem kaptam.
- Ejnye, ezek a nők. Szerencséd, hogy haza jöttem. randizni voltam, de egy esélytelen lúzert fogtam ki. Most megint mérges vagyok. Maradj még, lezuhanyozom, majd foglalkozom veled.
És megint csak telt az idő. Mennyi ideig zuhanyozik egy nő? Mit jelent az, hogy foglalkozik velem? Később hangokat hallottam, nevetgélést. Vani nyitott ajtót.
- Gyere rex. Nemsokára kapsz inni. Addig kapsz egy kis verést Cin kérésére. Nincs kedve hozzád, aludni ment. Azt mondta, hogy hallani akarja az emeleten ahogy szenvedsz, nyitva hagyta az ajtót.
Így Olgával ketten elkezdtek püfölni. Pihentek voltak, kielégültek és jókedvűek. Vigyáztak rám, de nyögéseket csaltak ki belőlem, persze a legvégére megint tökön rúgtak, illetve csak Olga, mert akkor már a földön görnyedtem.
- Na elég lesz mára, nyomás a fürdőszobába, találsz ott egy korsó meleg italt. Majd mész aludni. Korán reggel felkelsz és rendet raksz, eszel, iszol, majd a lépcső alatti helyeden várakozol, mondjuk 8-ig nem kelünk fel, 8 után már nem akarunk látni.
Talán még soha nem esett ilyen jól meleg ital mint most. Úgy ittam, mint sivatagi vándor az oázisban. Majd valahogy a deszka ágyamra kerültem és álomba merültem a nők látványa volt elalvás előtt az utolsó emlékem.