Cikkek idő szerint
2024. 11. (46)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Beavatás 3. rész:

Törölt felhasználó
2020. 06. 25. 20:05 | Megjelent: 1719x
Tamás mellém lépett, majd éreztem a kezének hűvös érintését a forró fenekemen lévő csíkokon. Hűvös, finom, mégis határozott az érintése, finoman beleborzongtam. Éreztem, hogy ujjai a fenekemről a combjaimra csusszannak, majd leheletfinoman végigsimítják a szeméremajkaimat és végigcsúsznak köztük, egészen a csiklómig.

- Örülök, hogy felizgatott a büntetésed Nika - mondta Tamás és a hangja mosolygott - így sokkal élvezetesebb lesz a nevelésed.

Sírásom lassan szűnt, átment hüppögésbe, majd sóhajtásba. A testem megremegett a simogatástól, ami finoman körbe-körbe keringett a csiklóm körül. Észre sem vettem, hogy mennyire nedves vagyok, számomra is meglepetés volt, hogy a kemény büntetés hatására teljesen izgatott lettem. Tamás ujjai szakértő módon ismerkedtek az egyre keményebbé váló csiklómmal, majd finoman megszorították. Az egész testem vágyott arra, hogy Tamás kezétől felrobbanhasson egy orgazmusban. Reszkettem, de már rég nem a veréstől, hanem a vágytól. Gondolataim megszűntek, csak arra vágytam, hogy tovább simogassa a csiklómat a férfi. Gyönyör nagyon közel volt, amennyire a szíjak engedték vonaglottam keze alatt, szinte öntudatlan állapotban. Az egész testem remegett, de Tamás nem engedte, hogy elélvezzek. Ujjai elhagyták a csiklómat és a fenekemet kezdték el újra simogatni, majd felfelé haladtak a testemen a hátam irányába. A remegésem szép lassan csillapodott, becsuktam a szemem és élveztem a hátamat, fenekemet simogató kezeket. A kezem libabőrős lett az érintéstől és attól az érzéstől, amikor a férfi ujjai ismét a fenekemet érintve a combjaim felé tartottak. Azt akartam, hogy újra érjen hozzám ott.

- El szeretnék élvezni - mondtam, de ahogy megszólaltam, Tamás keze nagyot csapott a fenekemre.
- Kérlek - mondtam újra - mire egy újabb ütés volt a válasz.

Érdekes mód ezek az ütés inkább izgattak fel, mint fájdalmasak voltak. Tamás egyik keze folytatta a simogatásomat, a másik keze pedig rá-rácsapott a fenekemre. Fenekem amennyire csak tudtam a kezének nyomtam, akartam, vágytam ezekre a csapásokra és a közbeni simogatásokra. Eszeveszetten felizgatott ez az erotikus játék, teljesen feledtette az előző büntetésemet. Reszketem, nyögtem, beteljesülésre vágytam:

- Engedj élvezni kérlek - sóhajtoztam Tamásnak.

Tamás tovább játszott a testemmel, érzéki simogatások és a fenék csapások váltogatták egymást. Magamon kívül vonaglottam már. Csiklómat kikerülte, az őrületig izgatott, nyomtam a kezéhez a fenekemet amennyire csak lehetséges volt. Könyörögtem Neki, hogy engedjen élvezni. Tamás elvette az arcom elöl a szíjat és a következő ütést azzal kaptam, miközben a másik kezének ujjai újra megtalálták a csiklómat. Ebben a pillanatban felrobbant a testem. Hosszú ideig tartott, testem minden izma megfeszült, majd ellazult, ahogy az orgazmus gyönyörei egymás után futottak végig rajtam. Még sosem volt ilyen hosszú orgazmusom, mintha örökké tartott volna. Tamás végig a csiklómon tartotta az ujjait, de nem mozgatta őket. Még sosem éltem át ilyet előtte.

Némán oldozta el a köteleket, míg az egész testem ellazult.
- Most magadra hagylak - mondta - fürödj le, öltözz fel rendesen vacsorához és rend legyen a szobában, mire visszajövök. Az összes hozott cuccodat dobd ki a szemétbe, nem lesz rá szükséged. Ha minden rendben, kettesben vacsorázunk.

Azzal magamra hagyott a szobában, én pedig még hosszú percekig nem bírtam megmozdulni. Hosszú perceket töltöttem így el.

Amikor lecsillapodott a testem, elöntött a szégyenpír, hogy történhetett ez meg velem? Kérdeztem magamban. Égett a testem, égett a puncim, a fenekem és égett az arcom. Nehézkesen felültem az ágyon, fájt nagyon a fenekem és a hátam. Elővettem egy zsebkendőt, kifújtam az orromat, majd összeszedegettem reszkető lábakkal a cuccaimat a földről és visszatettem a táskámba "nem fogom kidobni őket" gondoltam, ezek az enyémek. A táskámat eltettem az ágyhoz, hogy ne látszódjon.

Bementem a fürdőszobába, megálltam a tükör előtt és amennyire csak tudtam megnézem a hátam és a fenekem. Megérintettem a megduzzadt csíkokat a fenekemen, felszisszentem. Érdekes és vegyes gondolatokkal léptem el a tükör elől. Nem éltem át még soha ilyet. Megnyitottam a kádba a vizet, majd kijöttem és a szekrény ajtót nyitottam ki, beléptem rajta. Melltartót és a legegyszerűbb, legkönnyebb ruhát választottam ki ami térdig érő fehér ujjatlan volt, bugyit nem kívántam felvenni a meggyötört fenekemre.

Visszamentem a fürdőszobába, elzártam a csapot, habfürdőt tettem bele, majd beleléptem. Sziszegve ereszkedtem a vízbe, fájt a testem. Elég hosszan áztattam magam, majd kiszálltam és egy puha illatos törölközőt tekertem magam köré. Megálltam a tükör előtt belenéztem, egy kipirult arcú nőt láttam benne, valahogy más voltam mint azelőtt. Óvatosan megtörölköztem, majd felöltöztem, hajamat is rendbe tettem.

Elkészültem és vártam. Gondolataim cikáztak a fejemben,- hogy fogok a szemébe nézni Tamásnak? Hogy mert elverni? Mi történt velem hogy mégis élveztem? Kissé a lázongó énem is feltámadt és egy röpke gondolat is felmerült bennem, hogy "higgye, hogy szófogadó leszek csak és mosolyogtam".
Ilyen és hasonló gondolatokkal volt tele a fejem.

Tamás nagyjából fél óra múlva került elő az első útja a kukához vezetett:

- Hol a táskád Nika? - kérdezte - mi volt a feladatod? Nem látom kidobva.
- Összeszedtem a cuccaimat, de nem szeretném kidobni, azok az enyémek - mondtam csendesen, lehajtott fejjel.
- Kérem - mondta Tamás csendesen és én némán engedelmeskedtem, elővettem a táskámat az ágy lába mellől -
Van benne olyan, ami nem pótolható számodra?
- Nem arról van szó, hogy nem pótolható, hanem, hogy nem szeretném kidobni, mert az enyémek - válaszoltam, Tamásra nézve. Kérlek ne dobd ki, inkább nem használom őket - kérleltem Tamást.
- Nem megy még annyira az engedelmesség Nika, már az első utasításomat nem tartod be - mondta Tamás vészjósló hangon - feküdj vissza az ágyra hasra és húzd fel a ruhát a hátad közepéig.
- Kérlek ne, ne bánts újra - kezdtem rimánkodni és egyet hátra léptem, esdeklően néztem Tamásra.
- Indulás Nika! - csattant fel fenyegetően újra Tamás hangja amiben már nyoma nem volt a kedvességnek.

Esdeklő szemekkel, némán az ágyhoz léptem, tettem amit Tamás mondott. Reszketve húztam fel a ruhámat, ami alatt még bugyi sem volt, féltem, könnyek szöktek a szemembe. Kezeimet fejem mellé tettem, reszketve vártam, hogy mi fog történni.

- Tedd szét a kezeidet és lábaidat Nika, ahogy kikötözve voltál - hangzott Tamás parancsa és én némán engedelmeskedtem.
Tamás újra a kezébe vette a szíjat és az ágy mellé lépett.

- Amiért nem engedelmeskedtél, újra meg foglak büntetni - hangzott el és szinte azonnal összeszorult a szívem - de most nem foglak megkötözni. Egyelőre. Húsz ütést kapsz az engedetlenségért. Ha egyszer is elfordulsz, összezárod kezeid vagy lábaid, akkor újra ki foglak kötni és újabb huszat fogsz kapni.

Az utolsó szavak elhangzása után már csattant az első ütés. Tamás nem volt kíméletes. Nagyot húzott rám, akaratlanul is elfordultam, felsikoltottam és mind a két kezemet a fenekemhez kaptam. Amúgy is megkínzott fenekemen sokkal rosszabb volt mint az előző fenekelés. Ránéztem Tamásra és azonnal vissza is feküdtem a kijelölt pózba. Sírtam, iszonyatosan fájt. Sírva mondtam Tamásnak - bocsánat Tamás nem fogok elmozdulni többé.
A férfi egy szót sem szólt, csak újabb ütés érte a fenekemet. Iszonyúan fáj, főképp akkor, ha eltalált egy csíkot, ilyenkor hangosan felsikoltottam.

A tizedik ütés után Tamás újra szünetet tartott és végigsimította a fenekemet. Az újabb ütés ismét a hátamat érte, ami már nagyon érzékeny volt. Felüvöltöttem és összegörnyedtem.
- Vissza - mondta kemény hangon Tamás - én pedig visszafeküdtem, széttártam a kezeim, lábaim.

Végig sírtam, zokogtam, de már nem mozdultam el. Azt hittem soha nem lesz vége. Úgy éreztem, hogy cafatokban lóg a bőröm a fenekemen, hátamon, borzasztóan fájt. Tamás nem tartott szünetet az ütések között, kíméletlen volt és én nagyon szenvedtem. Egy ütésnél ívben feszült meg a hátam, annyira fájt - elég - üvöltöttem fel zokogva.
A huszadik után csend lett, amit pár másodperc után Tamás hangja tört meg.

- Kelj fel, fogd meg a táskádat és dobd ki a kukába. Most azonnal.

Sírva felkeltem és tettem amire Tamás utasított. Odaléptem a táskához, megfogtam, majd a kukához vittem és beletettem. Nem szólaltam meg, csak sírva álltam mellette.
Tamás mellém lépett, én összerezzentem, felemelte a könnyű ruhát és megszemlélte az eredményt. Aztán odafordított a szobában lévő tükrökhöz, amelyek úgy voltak elhelyezve, hogy láthassam benne a fenekemet, hátamat. Égővörös csíkok tarkították mindkettőt, már a látvány is fájdalmas volt. Tamás egy zsebkendőt nyújtott felém:

- Töröld meg az orrodat és feküdj vissza az ágyra Nika - hangzott el újra, én megrettentem, rémülten néztem rá, de Tamás kedvesen hozzátette - bekenem a csíkjaidat.
Kifújtam az orromat, majd visszafeküdtem még mindig szipogva az ágyra engedelmesen, nyakamig húztam a ruhát.

Tamás leült mellém az ágyra és valami kellemes illatú, hűsítő krémmel kezdte bekenni a testemet. Első érintésétől elhúztam magamat, de a férfi nyugtatóan csitított - nem bántalak Nika - Picit megnyugodtam a kellemes és nyugodt hangjától és engedtem hogy bekenje a megkínzott testemet. Végigkente a hátamon, fenekemen lévő vörös csíkokat. Az érintés nagyon fájt, de a krém kellemesen enyhítette a fájdalmat. Ahogy a keze a hátamhoz ért, fura érzés fogott el, valahogy vágytam a kéz érintését, jól esett simogatását.

Amikor végzett, felállt az ágyról, engem is felállított maga mellé, majd közel húzott magához, szinte összeért az arcunk:

- Ne legyél velem szemben engedetlen - mondta halkan, én pedig még mindig szipogva bólintottam.
Tedd rendbe magad Nika, vacsorázni fogunk - Mondta Tamás.

Írta: hungry és Nika

Folyt köv:

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa