Lelketlen Valóság 2.

- Miért nem érhetek hozzád? kérdezem
- Máskor hozzád érhetek...
- Mert ilyenkor nem és kész! -Ne kezdjük elölről..kiabálja rám
- Én csak tudni akarom,hogy miért nem.. -Aktus után soha sem engeded sőt semmilyen játék után,hogy hozzád érjek.
- Most tényleg újra meg kell,hogy üsselek? -Hogy végre abba hagyd a kérdezősködést? egyre mérgesebb
- Ne kérlek, -könyörgök a tekinteteimmel.
- Tudod ilyenkor mindig újra megkívánlak amikor így könyörögsz nekem.
- De most nem lehet..el kell,hogy menj.. mondja
- Nem maradhatnék itt veled,csak ma este? kérdezem
- Hát nem,és már a taxit is megrenedeltem neked...- öltözz mert 10 perc múlva itt van érted!
Csalódottan kezdtem el felöltözni,és közbe néztem az arcát ami eléggé kifejezéstelenné vált. Vajon velem van baja, vagy ezzel a helyzettel? Nem látok bele a fejébe,nem tudom,hogy mit is akarhat, ez annyira bosszantó..
Próbáltam húzni az időt és minnél lassabban felhúzni a combfixem és minden más ruhámat,
csak,hogy kicsit több időm legyen őt néznem.
-Iparkodj mert itt a taxid, ne várrasuk meg, le kisérlek. Szól rám semlegesen.

Felöltöztem,felkaptam a kis táskám és elindultunk a hatalmas bejárati ajtó felé, ilyenkor nagyon nem szeretem ezt az ajtót,amikor itt kell hagynom őt.. Jobb szeretek bejönni rajta, mint sem kimenni.. A lifthez érkeztünk ami kivülről elég hatalmasnak látszik, ezüstös tükrözött ajtaja van, de belűl elég szűkös a hely,aminek én örülök mert közel lehetek hozzá, csak még egy picit. Ő a másodikon lakik így elég hamar le értünk a liftel.
És ott a állt a fránya taxi ami most elfog vinni tőlle..
Kinyitotta nekem a hátsó üléshez vezető ajtót, rám nézett majd be tessékelt.
-Szép estét, a kisasszonyt épségben haza vinni. -mondt a soförnek majd nyutott neki némi pénzt.
Nekem is csak annyit mondott,hogy legyen szép estém...Ha tudni szeretnéd most már nem az!
Haza érkeztem és a szabályom szerint írtam is neki egy sms-t a megérkezésemről.

-Szia bébi haza érkeztem!
- Helyes,-válaszolta.
- Fürödj,egyél és aludj!-parancsól rám
- Oké... ki tudtam volna fizetni a taximat..
- Nem érdekel,- válaszolja
- Nekem még dolgoznom kell egy kicsit, te pedig aludj, azt akarom,hogy kipihend magad!
- Rendben Uram.

Hát akkor ennyit erről,baromira nem jött többb üzenet,így tettem amit mondott,majd lefeküdtem aludni.

Madarak csiripelésére ébredtem,és az járt a fejemben,hogy vajon miért nem érhetek hozzá még mindig aktus után? Pedig már lassan fél éve vagyunk együtt. Ezt ki kell derítenem..Valahogyan..
Szombat reggel van,a napsugarai égetik az arcomat,ki ültem a teraszra elszívni a reggeli cigarettámat.Szüntelenül zaklat a gondalat,hogy miért ilyen elbaszott.. Én is elbaszott vagyok na de ő..Ő fölleg..Soha nem mondja,hogy szeret és azt sem,hogy hiányzom neki, nem érhetek hozzá aktus után.. Fogalmam sincs mi zajlik le benne.

Elindultam a barátnömhöz,ruhákat akar vásárolni, és rám is rám fér a kikapcsolódás most.
Betti nagyon örült nekem,és a végtelenségik tartott ez a vásárlás, megállás nélkül csak mesélt és mesélt.Szeretem hallgatni,szeretem amiket mond és ahogy örülni tud mindennek.
Annyira jó,hogy ő legalább nem ilyen elbaszott mint én.Sms-em érkezett,látom,hogy ő az, de még nem olvasom el,majd egy kicsit késöbb. Beültünk Bettivel egy kávézóba,ahol nyugodtan el tudom intézni az sms-t.

-Helló..Hol vagy?
-Mert otthon tuti nem vagy..
-10 percet vártam az ajtódnál, de nem nyitottad ki.
- Oké, elindultam haza,ezt még megbeszéljük!... Mérges vagyok!

A francba...még is csak azonnal meg kellet volna néznem a rohadt sms-t..

- Szia,ne haragudj eljöttem otthonról. Bettivel vagyok...
- Eljöttünk egy kicsit vásárolni és beszélgetni.
- Te, hogy-hogy nállam voltál? Baj van?

- Nincs baj,csak jól meg akartalak baszni,de mivel nem voltál otthon... válaszolja

Rögtön elpirultam azon amit írt..
- És most már nem akarszt? :) kérdeztem
-Nem,mostmár csak jól elverni akarlak!! válaszolta
- Hogy mertél elmenni úgy otthonról,hogy nem jelzed felém????
- Én csak elfelejtettem jelezni neked, túl kapkodós volt a reggelem. írtam neki
- Mert Hebrencs vagy. Válaszolta
-De ha elfeljtetted jelezni felém, hát akkor majd beléd verem,hogy ne felejsd el többé..
- Gyere át hozzám..Most! Hívj egy taxit..
- Igen is uram.

Elköszöntem Bettitől és hívtam magamnak egy taxit.
A taxiban végig járt az agyam,tudom,hogy most megfog kínózni,és nagyon fog fájni..
De hogy felejthettem el jelezni felé? Óhh basszus...
Megérkeztem ismét ez a gyönyörű lift, és a csodás bejárati ajtó amin leginkább csak be lépni szeretek, de ki nem. Most picit félek belépni,de megérdemlem...
Végül beléptem rajta, és ott állt Ő,épp az ablakon nézelödött ki. Hallotta ahogy megérkezem.
Oda léptem hozzá és hátulról megöleltem, de azzal a lendülettel le vette a kezeimet a derekáról.

-Most ne érj hozzám! Baromira ne merj hozzám érni! Végig aggódtam érted a délelöttöt..
-Én sajnálom...Nem gondoltam,hogy aggódsz.. feleltem
- Nem gondoltad? Valóban? kérdezte
- Nem...feleltem
- Csak,hogy megmutassam mennyire is aggódtam érted.. Vetközz le meztelenre, és hasalj az ágyra.. De tüstént!
-Igen is..

Így is tettem,levetköztem és rá hasaltam az ágyára,és vártam.
Hallottam a lépteit,ahogy közeledik felém. A csuklóimon kattantak a bilincsek,majd a bokáimon is,éreztem a hideg fém anyagát. Szorosra tette őket,oly annyira,hogy mindenhol bevágta a bőrömet. Csak a lélegzetem dübörgött a fülemben. Moccani se bírtam, feszültek a végtagjaim.
-Nincs menekvés! szólalt meg
-Érzem, feleltem
-Mostantól egy hangot se! Világos?
- Igen uram.
-Csak,hogy emlékeztesselek arra,hogy mennyire is aggódtam,illetve mi is a szabályod,így úgy döntöttem,hogy 120 ütést fogsz kapni!Azért 120 mert 12 percig kelett várnom mire válaszra méltattál az sms-emre... Nadrág szíjjal fogod kapni,és nem foglak kímélni!
- Ha egy hang is kijön a szádból te ostoba liba,akkor elölről kezdjük!
-Világos?
-Igen uram.

Csattant is az első ütés a fenekemen,éles csípő érzést éreztem,fájt nagyon fáj,az első után rögtön jött a másik,erőböl kapom és megállás nélkül.Próbálok mocorogni de nem tudok.Annyira kiabálnék, de nem lehet,nem akarom,hogy ismét az első ütésnél járjunk. Hallgatok, de belülről orditok. Megérdemlem,nem engedelmeskedtem.Már foglalmam sincs,hogy hanyadik ütést kapom,ég az egész fenekem.Megnyugszom a gondolattól,hogy ezután nem fog haragudni rám,ha megkapom a büntetést el száll a haragja és újra jóban leszünk. Újra hozzá bújhatok,és újra megfog ölelni. Szentséges bakfitty ez nagyon fáj!!
- 110! Már csak 10 van hátra! hangosan megszólal.
Csak legyen már vége gondoltam magamba, de az utolsó 10 ütést sokall lassabban kapom mint az előzöket. Kínozni akar mégjobban,azt akarja,hogy belevéssem az agyamba minden ütés érzését.

-Jó kislány,végeztünk. szólal.
Kiszabadít a bilincsekből és simogatni kezdi a hátam,de a fenekemhez nem nyúl.Tudja,hogy fáj és ilyenkor nem szeretem. Végig simit a puncimon egy újjal. Érzi a nedvem,hogy mennyire beinditott.
-Te kis...tudod te..
-De most nem duglak meg,érezned kell a tetted sújosságát. Viszont ma nállam maradsz,de nem úgy ahogyan te azt szeretnéd. Nem-nem alszól velem,ne is nézz így rám.Egy kis szobafogságot kapsz,tovább büntetlek,és ha akarlak holnap használlak.
-Öltözz fel és menj át a másik szobába. Ott várj rám szépen.
-Igen is uram.
folyt.köv.