Régebbi kalandok Pécsett és a Mecsekben (6)

Mindent le-és bepakoltunk a konyhába Zétény úrmutatásai szerint. Alig végeztünk, mikor a külső ajtón kopogtatást hallottunk s ijedten néztünk össze. Zétény is összerezzent, majd az órára nézett és felnevetett Istvánhoz fordulva:
- Megjött a sofőröd. – mondta és megkérdezte: - Így egy szál faszban akarod megmutatni magadat Neki, és így vigyen be Pécsre, vagy?
István összerezzent és sietve válaszolt:
- Nem, nem, dehogyis. Máris összekapom magamat. – válaszolta és kiszaladt hátrafelé a másik szobán át a cuccaiért a szénapadlásra.
A többiek azonban nem mozdultak, így Zétény kiment a kopogtatóért s bevezette a konyhába, közénk. Az, nem zavartatva magát, lejattolt mindenkivel és mikor Zolihoz ért, őt is végigmérte s ezt mondta:
- Szívesen beviszlek, bár előtte, vagy akár út közben is, tarthatunk egy kis szünetet, s akkor megkaphatom a „viteldíjamat” tőled.  - cöcögött Zoli vállát is megfogva, míg a másik kezével elengedte a kezét s határozottan a merevedő farkát fogta meg.
– Majd segítünk ezen is. Lesz még keményebb is. – biztatta közben Zolit.
Zoli visszanevetett rá s ezt mondta:
- Szívesen megtenném, de akkor nem fogtok elkésni? Mindjárt jön István és durcás lesz, ha egy ilyen jó pasit le akarok nyúlni tőle.  - cukkolta ő vissza a szomszédot.
Az ráncolta a homlokát:
- Hát nem neked kell visszamenni, még ma éjjel Pécsre? – kérdezte meg ránézve.
- Sajna nem.  Én itt maradok reggelig, de ha reggel visszaértél Pécstől és még lesz kedved, erőd az éjszakai munkád után egy fordulóra, azaz szex partira, akkor ott, fent, a szénában, az istálló tetején megtalálsz. – mondta és mutatta.
Közben már jött is István, így puszilkodás után, ment már a szomszéddal, Pécsre.
Mi, akik maradtunk, kicsit elkámpicsorodtunk, hogy a megszokott kompánia felborult, hiányos lett, de Zétény hamar feltalálta magát és mindenkit kivezényelt az udvarra, egy kis éjszakai tornára, megmozgatni a berozsdásodott izmainkat, majd a torna után már nem a várt wellnessbe tértünk be, hanem a pincében találtuk magunkat.
Ott, bent viszont Zétény, rám nézett és intett a szemével, hogy innen már én vezényeljem a parádét tovább. Megértettem. S azt is, hogy nincs semmi korlát már előttem. Jancsi nem béres fiú mostantól, hanem csak egy szolga, aki a többi szolgával, így Téténnyel együtt, fogja szolgálni új urát, domját, annak kényét-kedvét, teljesíti utasításaimat, kapja tőlem a büntetését, ha arra rászolgált.
Előtte azonban alaposabban körül kellett néznem a pincében, hogy hol, mi található, s amit látok, azt hogyan tudnám kreatívan felhasználni a további bdsm játékunkhoz.
Zétényt még visszaküldtem a házába, hogy hozzon ki bilincseket, paskolót, korbácsokat s addig azt mondtam a fiúknak:
- Zétény, innen fogva, nem a házigazda már, hanem ugyanolyan szolga, mint Ti. Elvárom, hogy így is kezeljétek! Az én parancsaim az érvényesek! – figyelmeztettem őket.
- De Uram, Ő nekem mégiscsak a Gazdám. Hogy tehetnék én ilyent, Vele. – akadékoskodott Jancsi.
- Rendben, ezt is teheted, döntésed szerint, de akkor a bőröd fog figyelmeztetni, hogy ez rossz döntés volt, mert amit kapsz tőlem, az hamarabb s keményebb lesz. Már most s itt! – nyomatékosítottam az előbbi figyelmeztetésemet, de nem tudtam folytatni, mert jött Zétény a kért dolgokkal, eszközökkel.
Alig pakolta le azokat a pincében lévő asztalra, rászóltam, mert rajta még volt, az előbbi helyzetéből adódóan, gatya:
- Nálad lehet, hogy a szolga viselhet úri „öltözetet”, de nálam ez nem divat. Le vele, de sürgősen/azonnal/most! Lássuk csak mit „takargatsz”? – utasítottam s Zétény már kapta is le a gatyáját s láthatóvá vált a farka a golyóival, de az is, hogy most már viselt a farka tövén elszorító bőrszíjat, ami a golyóit is elválasztotta egymástól, amit eddig nem.
- Hát ezt hol szerezted? Szükséges ez neked? – ütögettem meg azokat s incselkedve néztem rá.
Zétény pimaszul válaszolt:
- Örülj, hogy ott van. Megtartja bent a vért, s így „használhatóbb” lesz a farkam.  - válaszolta hetykén.
- No, azt mindjárt meg is látjuk. A baj csak az, hogy nem te fogod, szolga, használni a farkadat, hanem a tiedet fogják használni. Jancsi! Ugorj fiam s tanítsd meg ennek a köcsögnek, hogy farok szorító nélkül is fel lehet állítani azt a kis, semmi, löttyedt bőrdarabot ott, neki! – hallatszott tőlem s mivel Jancsi nem ugrott azonnal, így a felkapott, most hozott bőr korbáccsal kapott is „serkentőt”.
- Aúúúúúúúú! – jajdult fel Jancsi, mert a korbács vége az ő merev farát találta el,de nem csak eltalálta, hanem rá is tekeredett, így alaposan összeszorította s egyben meg is rántotta.
- Mi volt az utasításom? Tedd meg, s akkor nem kell az ilyen „bíztatás”. – nevettem.
Jancsi végre felfogta, hogy meg kell tennie, amit parancsoltam s így nekilátott leszopni Zétényt. Pár perc múlva Zolinak mutattam, hogy cseréljen Jancsival, ő szopjon s Jancsit arra utasítottam, hogy kúrja meg Zétényt.
Jancsi elvörösödött a parancsomat hallva, kicsit tétovázott, de én suhintottam is a korbáccsal felé, így elhelyezkedett s be akart hatolni Zéténybe.
- Hohó! Nem úgy, Buda! Hol a gumi s előtte a síkosító? – cukkoltam Jancsit, aki tétován nézett rám, én pedig mutattam az asztalra, ahol volt mind a kettő Zétény által hozottak között.
Végre Jancsi felhúzta a gumit, besíkosítózta azt s mg meg is ujjazta Zétényt, s végre belé is hatolt.
Intettem Zolinak, hogy hagyja abba Zétény szopását és mutattam Jancsinak, hogy vegye „kézimunkába” Zétény már merev farkát is, míg kúrja.
Jó pár percnek el kellett telnie, mire mind a ketten eljutottak a csúcsra nagy nyögések s kis örömkurjantások között .
Míg Zétény és Jancsi egymással volt elfoglalva, Zolit is foglalkoztattam, mert hanyatt fektettem az asztalon, hogy a feje lelógott arról s a magaméval meg kúrtam a száját és kézimunkával kivertem a farkát.
Szinte mi is egyszerre mentünk el.
A továbbiakban összebilincseltem Jancsi és Zétény csuklóit s hagytam, hogy öntevékenyen „használják” egymást a pincében, mert mi Zolival, kimentünk, vissza a wellnessbe, a meleg vízbe, ott melegedtünk és „melegedtünk”fel egymással, hosszan.
Jó sok idő eltelt, mi már menni akartunk, mikor megjöttek ők is a pincéből és ugrottak mellénk a meleg vízbe.
Így még egy pár „kört” tettünk, párcserésen s csak utána ültünk ki, a meleg márványpadra, megszáradni s mentünk utána lefeküdni.
Zétény s Jancsi –együtt – a házigazda „utcai” szobájába, míg mi Zolival, fel az istálló tetejére, a szénába, ahogyan a szomszédnak Zoli megígérte.
(folyt. köv.)