Beavatás 2. rész.

Nem volt hosszú az út, nagyjából fél óra múlva egy erdős részre tértünk le, amelynek végén egy eldugott kis útra lekanyarodva, egy nagy vaskapuhoz értünk. Tamás kinyitotta távirányítóval, majd 1 perc után egy gyönyörű, óriási ház elé kanyarodtunk be.
Tamás a ház előtt parkolt le, én pedig próbáltam a szememmel befogni a látványt. Óriási ház volt, mellette egy gyönyörű fás és virágos kert helyezkedett el. Fantasztikus látvány volt.
Tamás intett és én követtem be a házba. Mielőtt az ajtóhoz értünk volna, kinyílt előttünk, egy velem hasonló korú nő nyitott ajtót és kíváncsian végigmért engem.

- Nika, bemutatom Andreát, az elmúlt 1 hónapban vele foglalkoztam és most fogja elhagyni a házamat. Nekem most van körülbelül 1 órás dolgom, addig szabadon beszélgethettek. Utána elviszem Andreát haza és jövök vissza.
Nika - fordult hozzám - addig szabadon nézz körül a házban, találsz medencét, szaunát, használhatsz bármit, amit csak gondolsz, Andrea pedig megmutatja a konyhát és a többi részt. Szabadon kérdezhettek egymástól, beszélgethettek.
Andrea 1 óra múlva legyél kész indulásra - mondta végül.
- Igen Uram - hangzott Andrea válasza teljesen természetesen, én pedig felkaptam a fejem a megszólításra.

Tamás eltűnt az egyik ajtó mögött, mi pedig ketten maradtunk Andreával.
Megszeppenve álltam ott szólni sem tudtam, Andrea törte meg a csendet:

- Gyere velem, megmutatom a szobádat, ott le tudsz pakolni.
Csendben követtem Andreát. Szoba amibe bevezetett, nem volt túl nagy, de nagyon kényelmesnek nézett ki. Volt benne egy hatalmas kényelmes ágy, fésülködő asztal, fotel és szekrények. Tartozott hozzá egy külön fürdőszoba is, ami nagyon tágas volt.
Egyedül szerettem volna maradni a kusza gondolataimmal és még mindig égő fenekemmel, de Andrea így szólt:

- Igyunk valami frissítőt a konyhában biztosan jól esne neked is, ott kényelmesen beszélgethetünk is közben, gyere velem.

Kora reggel óta nem ittam és nem ettem semmit, még a frissítő gondolata is jól esett, így hát követtem Andreát.
Konyha is gyönyörű tágas helyiség volt, kellemes környezet, szép világos nagy ablakokkal, modern berendezéssel. Leültem a székre, kicsit óvatosabban, mert a fenekem nagyon érzékeny volt még az autóban történt fenekeléstől. Andrea figyelmes volt és észrevette az óvatos mozdulatomat. Kitöltötte a frissítő italokat, letette elém, aztán ő maga is leült az asztalhoz velem szemben:

- Nagyon megbüntetett? - kérdezte teljesen természetesen.
Azonnal elpirultam, zavaromban legszívesebben a föld alá süllyedtem volna:
- Igen - hebegtem -
Andrea elmolyosodott:
- Először én is ennyire zavarban voltam, de ez most már sokat változott. Hidd el, nagyon kemény egy hónapod lesz, de legalább ugyanennyire fogod élvezni az egészet.
Andrea magabiztossága nyugalmat árasztott, beszélgetni kezdtünk mindenféle általános dolgokról. Szépen lassan kezdtem feloldódni és épp válaszolni akartam a kérdésére, hogy hogyan kerültem ide, amikor Tamás megjelent:

- Andrea indulunk - mondta a férfi. Andrea azonnal nyugtázta a mondatot, majd puszit adott és elköszönt.
Tamás hozzám fordult:
- Nézz körül a házban alaposan. Minden helységről tudd, hogy hol található. Ismerkedj meg a konyhával, fürödj a medencében. A szobádban a szekrényben találsz fürdőruhát és ruhákat. Mind a Tiéd, használd őket tetszésed szerint. Nagyjából 3-4 óra múlva jövök, ha Andreát letettem. Utána beszélni fogunk.
Gyere - intett Andreának, aki egy utolsó mosollyal elköszönt tőlem. Láttam, ahogy a kocsiba ülnek és az autó kikanyarodik a kis útra.

Egyedül maradtam és rám tört a szomorúság érzése. Nem is jegyeztem meg mit mondott Tamás. Felálltam az asztaltól és visszamentem a szobába, amelyikbe Andrea kísért be.
Végig feküdtem az ágyon hasra és elkezdtem sírni. Felidéztem Péter szavait és fájtak. Fájt, hogy elküldött. Miután kisírtam magamat, felkeltem, rendbe tettem az arcomat.
Erőt vettem magamon és elindultam felfedezni a házat.

Megnéztem újra a konyhát, ittam egy üdítőt. A hűtőbe is bepillantottam, még sosem láttam ennyire felpakolt hűtőszekrényt, szinte minden volt benne. Felfedeztem jó pár szobát, hálószobát, majd egy kis ajtón keresztül a hátsó teraszra jutottam. Fantasztikus volt, teljesen elámultam. Óriási úszómedence, jakuzzi, szauna, minden. Miután kicsodálkoztam magam, megnéztem a garázst és a fennmaradó helyiségeket, egyedül a pincébe nem tudtam bejutni, ott zárva volt az ajtó, de a többit alaposan végig néztem.

Amikor meguntam, eszembe jutott a szobában lévő szekrény a ruhákkal. Visszamentem a hálószobába és kinyitottam. Kiderült, hogy nem egy szekrény, hanem egy bejárat egy gardróbszobába, ahol számtalan ruha várt rám. Végig simogattam, érintettem őket, voltak itt elegáns ruhák, estélyik, könnyed nyári ruhák. Szinte bármilyen alkalomra, időjárásra fel tudtam volna öltözni innen.
A ruhák egy részét biztosan nem vettem volna magamra, olyan rövid szoknyával vagy kivágott dekoltázzsal voltak ellátva.
- Szép ruhák - jegyeztem meg félhangosan, magam elé mormogva.

Kimentem a gardróbszobából, becsuktam magam után az ajtót. A fürdőszobába mentem ezután alaposabban körülnézni. Hatalmas kád volt benne, szinte hívogatott, de ellenálltam a kísértésnek, zuhanyzók kabin is megtalálható volt itt.
A fürdőszobában lévő hatalmas tükör előtt felhúztam a ruhámat és borzongva csodáltam a fenekemen vöröslő nagy tenyérlenyomatokat, alig-alig érintve megsimogattam őket. Egyszerre volt érzékeny és nagyon izgató is. Éreztem, hogy a puncimat elönti a vágy, ha arra a megalázó helyzetre gondolok ott a kocsiban. Tükörben láttam, hogy az arcom kipirul az emlékek hatására. Egyszerre voltam felháborodott, hogy hogyan merészelte ezt tenni és egyszerre voltam izgatott, hogy mennyire határozott ember Tamás. Megráztam a fejemet és gondolataimat arra tereltem, hogy hogyan fogok Neki borsot törni ezért az orra alá.

Visszatértem a szobába, ahol a táskám tartalmát kiszórtam a földre, gondoltam ez majd bosszantja kicsikét, elégedetten mosolyogtam. Eldöntöttem, hogy közlöm majd Vele, hogy különleges diétán vagyok, fénnyel táplálkozom, erre kössön csak csomót!
Éhség Sztrájkba lépek!
Ezekkel a gondolatokkal és magam körüli káosszal vártam a visszaérkezését Tamásnak.

Lassan telt az idő, már négy óra körül járt, amikor hallottam az autót bekanyarodni a ház elé. Kinéztem az ablakon és láttam, ahogy Tamás a házba lép. Vártam. Akartam, hogy lássa, hogy engem nem fog könnyen betörni.
Én nem vagyok Andrea: “igen Uram”. Micsoda hülye egy mondat. Nekem senki sem az uram!

Tamás nagyjából húsz perc múlva lépett be a szobába nagyon meglepődött a rendetlenségen, még a szemöldöke is felszaladt. Ez a szemöldökfelhúzás sokat számított a lelkemnek. Örültem, hogy borsót törhettem az orra alá.

- Állj fel és gyere ide elém! - szólt szigorúan.
- Nem megyek - mondtam határozottan és magamban nagyon jól mulattam.
Tamás újra felhúzta szemöldökét:
- Rendben, akkor kezdjük el - mondta és kiment a szobából.
Győztem, ez ilyen könnyen megy!? Dübörgött az agyamban és elmosolyodtam.

Tamás egy kis táskával tért vissza pár perc múlva. Ahogy mellém ért, belemarkolt a hajamba és durván felállított:
- Rendben Nika, akkor most megtanuljuk az első szabályt, az engedelmességet, ha azt mondom, hogy idejössz, akkor idejössz! Értetted?
- Nem - mondtam még mindig, de már nem voltam annyira határozott és fájt, ahogy a hajamba markolt a férfi.

Tamás az ágyra lökött és rám térdelt. A kezeimet hátra húzta és mire elengedte, vékony bőrszíj fogta össze. Ezt követően a jobb kezemet az ágy jobb végéhez, balt pedig a balhoz rögzítette úgy, hogy moccanni sem bírtam. Ezt követően szíjak kerültek a lábaimra is, teljesen szétnyitva azokat.
Szabadulni próbáltam, de a szíjaktól esélyem sem volt. Tamás elégedetten nézte a látványt, majd egy olló került elő a táskából. Végigvágta és levette rólam a ruhát. A kedvencem volt. Imádtam ezt a könnyű, de kényelmes cuccot. Próbáltam kiszabadulni, de esélyem sem volt.
Kiabálni kezdtem:
- Engedj el, ezt nem teheted, nincs hozzá jogod!

Már nyoma sem volt az én jó kedvemnek. Rángattam magamat, de csak azt értem el vele, hogy kezdett fájni a csuklóm.
Tamás újra táskához lépett és elővett valamit, sajnos nem láttam, hogy pontosan mit. Egy széket húzott az ágy mellé, közel az arcomhoz. Amint megemeltem a fejem, láttam őt és azt is, hogy egy három cm széles barna nadrágszíjat fektet a térdére:

- Az én szabályaim egyszerűek Nika - mondta közel hajolva hozzám - nálam nincs dac, nincs ellenkezés. Amíg itt laksz nálam, minden utasításomat szó nélkül, a legjobb tudásod alapján teljesíted. Ha ez így történik, jutalmat kapsz érte, ha pedig nem, akkor büntetést. A büntetés mértéke a hiba nagyságától függ, a jutalomé pedig a sikeres teljesítés mikéntjétől. Ezzel a kis szíjjal sokszor fogsz találkozni, vannak ennél sokkal hatásosabb eszközeim is, de ismerkedni pontosan elég lesz.
Elmondom, mi fog most történni, a szíjjal pontosan tíz ütést kapsz a testedre, a combodtól a hátadig bárhová, ahová épp gondolom. Minden tizedik ütésnél kérdezni foglak és várom a válaszodat. Ha nem válaszolsz azonnal, vagy nem tetszik a válaszod, újabb tíz fog következni. És egész addig megyünk, míg nem tetszik az, amit hallok. Értetted?

Megijedtem a helyzetem komolyságától és a szíj látványától - engedj el - kiáltottam kétségbeesve, éreztem, hogy itt nagy a baj és nem tetszett a helyzetem.
- Nem verhetsz meg:
Ezt már csak szipogva mondtam nem túl nagy meggyőződéssel és sokkal halkabban mint az előző mondatomat. Könyörgőre fogtam a dolgot, hátha segít valamennyit a szorult helyzetemen, Pétert mindig meg tudom vele hatni.
- Kérlek Tamás, jó leszek, engedj el, sajnálom, hogy bosszantottalak összeszedem a cuccot amit kiszórtam, kérlek, kérlek.
Rimánkodtam kétségbeesve. Soha nem éreztem magam ennyire kiszolgáltatott helyzetben, még tetszene is, ha nem a dacom miatt kerültem volna bele. Tamás határozottságán úgy éreztem nincs hatalmam, elvesztem. Nem is válaszoltam Tamás kérdésre.

- Ehhez már késő Mónika - felelte Tamás - nyugodtan - Ideje egy kicsit tapasztalnod, tanulnod az engedelmességről.

A férfi felállt és végignézett rajtam. Féltem, de ugyanakkor kíváncsian is vártam, hogy mi fog történni. Az első ütés nagyot csattanva végighasított a meztelen fenekemen, pár tizedmásodperc múlva követte a fájdalom érzése. Még sosem éreztem ilyen fájdalmat, kegyetlen és erős volt, úgy éreztem, mintha a fenekem egy csíkban feldagadt. Lüktető, fájdalmas érzés maradt utána. Az első ütést egy második is követte pár másodperc múlva, a fenekem másik oldalát eltalálva.
Hangosan aúztam és kiáltottam hogy hagyja abba, de csak folytatta a büntetésemet.
Rángattam magamat, de a szíjak erősen tartottak, még csak a lábaimat sem tudtam felhúzni.
Jött is mindjárt a harmadik ütés, ami a combomat találta el, ez sokkal jobban fájt a fenekemre mér ütéstől, fel is üvöltöttem ismét - aúúúú, hagyd abba - kérleltem Tamást, de Ő csak meg sem hallotta. Égett a fenekem és a combom, úgy éreztem nem bírom ki. Láttam féloldalról, hogy a szíj ismét a levegőbe emelkedik és pár másodperc múlva ismét lecsapott. Szörnyű fájdalmat okozott az ütés helyén. Biztos voltam benne, hogy kirepedt a bőröm, úgy égett mint a parázs az ütés helyén. Hiába könyörögtem, sírtam, kiabáltam, Tamás nem foglalkozott vele. Az ütések precízen, pár másodperces szüneteket követően érték a testemet, én pedig szabadulni próbáltam sikertelenül. Összefolyt minden előttem, már azt sem tudtam, hányadik ütés következik, egyszerűen csak túlélni akartam. Egyszer csak csend lett, az ütések abbamaradtak:

- Tíz - mondta Tamás - beszélgessünk egy kicsit.
Azzal visszaült a székbe a fejem mellé, a szíjat pedig az arcom elé tette. Szinte hipnotikus állapotban néztem sírva, le sem tudtam venni róla a tekintetem.

- Mit jelent az engedelmesség számodra Nika? - kérdezte.
- Semmit - zokogtam bele a szobába - kérlek engedj el, nagyon fáj mindenem.
Soha így nem kaptam még ki, égett az egész testem. Úgy éreztem, hogy megalázott.
- Tamás ígérem szót fogadok, engedj el kérlek - sírtam Neki újból.
- Kevés - mondta szenvtelen hangon.

Továbbra sem tudtam levenni a szemem az előttem lévő nadrágszíjról. Tamás ismét felemelkedett a székből, kezébe vette a szíjat, pár pillanat múlva újabb ütés csattant, ezúttal a fenekem helyett a hátamon.
Felüvöltöttem az első ütés után, amely égető csíkot tépett a hátamon. Minden ütés után felkiáltottam, nagyon fájt, sokkal jobban, mint amikor a fenekemet érte, minden ütés után megremegett az egész testem a kíntól. Igyekeztem megfeszíteni a hátam az ütések előtt, de csak rosszabb lett tőle. Zokogtam, ordítottam, kiabáltam mindent, Tamásra mindez hatástalan volt, óramű pontossággal, precízen folytatódtak az ütések, egészen tíz ütésig.
A tizedik ütés után ismét visszaült mellém, elém helyezve a szíjat.

- Kérlek, kérlek ne bánts tovább.
Kértem zokogva, szinte érteni sem lehetett, amit mondtam, a párna teljesen nedves volt alattam a könnyeimtől.
Mit jelent Számodra az engedelmesség Nika? - kérdezte újra Tamás.
Elfúló hangon kezdtem bele a kérdésére válaszolni:

- Az engedelmesség azt jelenti számomra, hogy azonnal és késedelem nélkül megteszem amit kérsz Tamás - zokogtam Neki.

Iszonyatosan fájt a hátam és a fenekem, soha még hasonló fájdalmat nem éreztem.
Orrom - könnyem egybe folyt, nem lehettem valami szép látvány, de ez volt az, ami épp semmit nem számított. Már nem akartam szabadulni, már nem rángattam magamat, csak zokogtam. Mindig fantáziáltam arról, hogy kikapok, de ez az érzés felülmúlta minden fantáziámat. Úgy éreztem ott és akkor, hogy soha nem fogok ellenkezni Tamással. Fájdalom nagyon jó tanító számomra. Könnyeim között esdekelve néztem Tamásra, bíztam abban, hogy jól válaszoltam a kérdésére. Rég megbántam én már azt, hogy makacskodtam, dacoltam Tamással, azt meg végképp, hogy kiszórtam a földre a táskám tartalmát.
- Fog ez menni neked Nika - mondta Tamás és elmosolyodott.

Reménykedni kezdtem, hogy talán vége a megpróbáltatásaimnak esetleges jó válaszom után és ellazítottam teljesen magamat, sírdogáltam. A szíj visszakerült a szemem elé, én pedig könnyes szemmel, szinte megbabonázva bámultam a fájdalmaimat okozó eszközt.

Írta: hungry és Nika
Folyt köv: