Perszephoné ajándéka

Égiek vére szülte asszony,
korongja Napnak már veres.
Hajadat bontod, itt az alkony,
szíved most új gyönyört keres.

Ragyogó dáma, fény leánya,
palástod most hull, mert a kéj
utáni vágyad édes árja
sodor, ha szárnyat bont az éj.

Démétér vére, fényben élve
viseled szépség ékeit.
Varázsod nő, hogy lázban égve
esnek a földre térdeid.

Aromád édes, mézes mákony,
gyönyört ígérő esti szél.
Bőrödet - kényes-fényes bársonyt -
ékíti érdes kóckötél.

Grenadin mámor bűvöl százszor.
Nappali légvárak helyett
benned most éjek kéje táncol,
csordultig töltve kelyhedet.

Éjfürt csábít, kísérti hölgyét
édes nektárral. Lenge nő,
ettől a tested dombján-völgyén
kéjmezők vadvirága nő.

Csokrukat meg csak ő rabolja:
Hádész. A fülledt éjen át
két keze lassan köréd fonja
alázatfényű glóriád.