Nevelésem (1. rész)

Remegő térdekkel léptem át Úrnőm házának kapuját. A várakozás izgalma teljesen eluralkodott rajtam, agyam teljes kiürült.
Mindössze egyetlen gondolat uralta elmém: az Úrnőm mindent átható hatalma. Minden más kitörlődik belőlem. Csak Ő létezik számomra.
Mikor odaérek a bejárati ajtóhoz, idegesen, lopva pillantok órámra: Megnyugszom. Pontos vagyok ezúttal is.
Megnyomom a csengőt. Csak egyszer, röviden. Tudom, mi a dolgom. Többször nem csengethetek. Ha esetleg nem hallja, vagy esetleg nevelési célzattal nem akarja meghallani, akkor fél óra után haza kell mennem. Volt már benne részem. Pokoli volt.
És utána a várakozás a legpokolibb. Csak öt nap után jött egy rövid SMS: ekkor és ekkor legyek gépközelben, majd jelentkezik. Ha nem vagyok ott, soha többé nem láthatom.
Természetesen ott voltam. A megváltás volt számomra, amikor a csetre bejelentkezett.
Most itt vagyok tehát. Soha nem lehet tudni, mikor nyomja meg a beengedő gombot. Lehet szinte abban a percben, lehet tíz perc. Most nem történik semmi.
Várakozom. A szám kiszárad, térdem újra remegni kezd. Eltelik tíz perc. Tizenöt.
Húsz.
Már kezdem feladni.
Huszonöt.
Kérlek, ne….
Huszonhat.
Huszonhét.
Huszonnyolc.
Ez nem lehet igaz…
Huszonkilenc.
Harminc.
Teljesen üressé válok. Lassan, nagyon lassan fordulok meg. Tudom, ez a sorsom. Minden az Úrnőm akarata szerint történik.
Már háttal vagyok az ajtónak, mikor meghallom a bejárati ajtó halk berregését.
Majdnem elsírom magam, elmerevedő végtagokkal fordulok meg és nyomom le a kilincset.
Már nem érzek semmit. A percek óráknak tűnnek, mire felérek a harmadikra. Noha van lift, megtiltotta a használatát. Amúgy is ritkán használok liftet. Talán, mire felérek, kitisztul a fejem.
Nem tisztult.
Mire felérek, már ott áll az ajtóban. Már felkészültem egy újabb várakozásra. De most nem kínoz tovább. Majd később.
Az ajtó becsukódik mögöttem. Szó nélkül vetem térdre magam és illetem csókkal a lábfejét. Itthoni ruhában van, most nem öltözött be.
- Állj fel – szólal meg mély, füstös hangján. – Indulj. Fürdőszoba.
Lopva rápillantok Úrnőmre, majd azonnal a földre szegezem tekintetem.
Tekintélyt parancsoló alakja máris teljesen letaglóz. Magas, telt Úrnőm betölti az Univerzumot. Betölt mindent, egy kis szegletet sem hagy másnak.
A fürdőszobába érve rám parancsol, vetkőzzek le. Egy perc sem telik el és ott állok előtte anyaszült meztelenül.
A kis tálcáról lassan sorban előveszi a kellékeket.
Erős herekötést kapok, majd felhelyez egy erényövet és lelakatolja. A kulcsot kis láncon a nyakába akasztja.
Int, hajoljak előre. Egy közepes méretű fenékdugót helyez fel belém, majd rám kerül a fekete combfixes nejlonharisnya és a fekete szatén fűző.
- Le fogsz menni vásárolni. Látom, gondosan megborotválkoztál. Nagyon jó – gondosan ellenőrzi az arcom. Mivel mindent helyénvalónak talál, elégedetten bólint. Mivel hátközepes hosszú hajam van, nem kell vesződnie a parókával.
- Felöltözhetsz – mutat a saját ruhámra. Megzavarodom. Már nem egyszer voltam lenn az utcán teljes sminkben, női ruhában bevásárolni, postán csekket feladni Vagy csak egyszerűen sétálni. Ilyenkor pár lépéssel mögöttem jött, figyelve az én és a járókelők reakcióit.
De most nem értem. Igaz, nem is kell értenem semmit. Csak engedelmeskedni.
Mikor felöltöztem, még sminket sem rak rám.
-A listát és a pénzt a konyhában a szokott helyen találod. Lódulj! – mondja egész halkan.
A konyhában magamhoz veszem a dolgokat és elindulok a dolgomra. Hamar végzek, nem kell sok minden.
Biztosra veszem, ennek, hogy smink és teljes női ruházat nélkül küldött le, még lesz folytatása. De hogy mi vár rám, nem tudhatom.
Hamar visszaérek. A bevásárolt dolgokat a helyére rakom. Minden a helyén, mikor észreveszek a konyhaasztalon egy cetlit. Rajta egyetlen szó. „Fürdőszoba”
Követem az utasítást. A fürdőszobában még egy papír vár. „Vetkőzz le, csak a harisnya és a fűző marad. A kesztyűt és a tűsarkú cipő előtted, vedd fel. Sminkeld ki magad, a hajad fond be és tűzd fe,l ahogyan szeretem. Ha kész vagy, kopogj be a napppali ajtaján.”
Nem kell írnia, igyekezzem. Nem várakoztathatom meg.
A fekete necckesztyűt felhúzom, a magassarkúval kicsit bíbelődöm, de fenn van az is hamar.
Már megtanított sminkelni, így hasznát veszem tanításának.
Mikor mindennel kész vagyok, gyors pillantást vetek a tükörbe. Remélem, Úrnőm elégedett lesz mindennel.
Mély lélegzetet veszek, hangosan kifújom a levegőt és elindulok a nappali felé.

(folyt.köv.)