Rég volt

Kíváncsiság vagyunk.
Mely szokatlan képzelet szüleménye,
Te s Én mint eltűnő normák örvénye,
Úgy kellett járjuk utunk.

Tettvágy vagyunk.
Eltévedt papírhajók folyóban élve
Megduzzadt víz hátán egy helyre érve,
Úgy találkozunk.

Különbségek vagyunk.
Lám vak aggastyán az égre tekintve,
Csillagok ezreit látja azt nem nézve,
Egymásról úgy olvasunk.

Bizalom vagyunk.
Előttem térdelvén, napfényben égve,
Árnyékunk egyként ér falon a révbe,
Össze így olvadunk.

Érzések vagyunk.
Terpesztett ölednek nedvesedő kéje,
Fájdalmad vágyakozó szemmel kérve,
Időt így múlatunk.

Hangok vagyunk.
Suhanó tenyérnek száguldó kérge,
Bőrödön csattanva s célját elérve,
Előre így jutunk.

Foglyok vagyunk.
Te lánc által, végét én kézbe véve,
Én általad, mélyen a lelkedben nézve,
Nem harcolunk.

Cseppek vagyunk.
Leigázott testednek vonaglását nézve,
S rabságod gyönyörét elmémbe vésve,
Túlcsordulunk.

Illúziók vagyunk.
Vágyakat kergetve, találva, élvezve,
Sóhajod, sikolyod mámorban érezve,
Élni így akarunk.

Megoldás vagyunk.
Verejtékben, testnedvekben fürösztve,
Mosolyod felragyog suttogást követve,
Ez volt utunk.

Elmúlás vagyunk.
Meztelen testedet tollakkal befedve,
Gyengéd kezekkel óvó, biztos helyre,
Nyugodhatunk.