A vonatút (8.) - Az elfelejtett vacsora

Este Luca nálam aludt. Otthon levette rólam az erényövet és a nyakörvet, utána már nem játszottunk hasonlót, de ő irányított, és nekem kényeztetnem kellett őt. Több, mint két hét után találkozunk újra, és ennek megfelelő hevességgel estünk egymásnak, és szexeltünk hajnalig. Délelőtt ébredtünk, és hosszan beszélgettünk még az ágyban a késői reggeli és a kávé társaságában. Aztán Luca elment zuhanyozni, de előtte elővette a bilincsemet, és úgy hagyott az ágyban, hogy a jobb kezemet az ágy fejtámlájához bilincselte.
- Nem akarok most is arra kijönni, hogy a zoknimat szagolgatod, mint amikor először itt voltam - mondta mosolyogva.
Jó hosszúnak tűnt az idő az ágyon fekve, semmit sem csinálva, amíg zuhanyzott. Közben Peti hívott telefonon, felvettem, pont elértem a telefont az éjjeli szekrényről. Még beszéltünk, amikor Luca visszajött, meztelenül lépett a szobába, talán akkor láthattam eddig legjobban a csodálatos testét, ami minden részletében gyönyörű volt. Mutattam neki, hogy mindjárt befejezem a telefonálást.
Nem szólt semmit, csak leült az ágyra velem szemben, és a lábait a farkamra tette. Már le akartam tenni a telefont, de intett a fejével, hogy ne tegyem. Aztán beszélgetés közben izgatni kezdett a lábaival, amitől szinte azonnal keményre meredt a farkam. Alig bírtam arra koncentrálni, hogy mit mond Peti, és mit válaszolok neki. A lábai után aztán a kezébe fogta, és elkezdte verni a farkam. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne élvezzek el, nem tudtam, hogy azt mennyire tudnám palástolni a hangomon, és nyilván nem akartam, hogy Peti bármit is megsejtsen. Szerencsére ekkor már Peti mondta, hogy mennie kell, gyorsan megbeszéltük, hogy összefutunk, de már azt se tudtam, hogy miben maradtunk, mikor és hol. Amikor letettem, Luca azonnal abbahagyta az izgatást.
- Na, jót beszélgettetek?
- Hercegnőm, alig bírtam ki, hogy ne élvezzek el - válaszoltam.
- Akkor jó, az volt a célom. De legközelebb nem fogod kibírni, abban biztos lehetsz. Nekem nagyon tetszett!
Luca utána felöltözött, mert mennie kellett, az estéről beszéltünk, még korábban azt beszéltük meg, hogy együtt vacsorázunk egy menő helyen.
- Egyébként délután találkozom Petivel, bent leszek a városban - mondtam neki.
- Tényleg? De nem úgy volt, hogy a ma estét együtt töltjük? Akkor csak később tudunk találkozni? - kérdezett vissza.
- Ja, igen, ezt el is felejtettem, amikor megbeszéltük. Akkor lemondom, majd találkozunk Petivel máskor - ajánlottam neki.
- Dehogyis! Nem akarom, hogy miattam ne találkozzatok - mosolygott, de éreztem, hogy nem örül, hogy keresztbeszerveztem a napot. - De van egy jobb ötletem. Tedd fel az erényövedet! - utasított. - Ma egész nap rajtad lesz, majd este leveszem, amikor találkozunk. Ez majd folyamatosan emlékeztet, hogy ne felejts el, és motivál, hogy hamarabb velem akarj lenni.
Ettől kicsit megijedtem, még sosem volt rajtam erényöv egy teljes napig, és nem tudtam, hogy mennyire lesz zavaró, de természetesen nem ellenkeztem, felesleges is lett volna, és éreztem, hogy megérdemlem ezt a büntetést. Feltettem, a kulcsokat pedig átadtam Lucának.
- És tedd fel a nyakörvedet is! - parancsolta Luca.
Ettől komolyabban megijedtem, mert tudtam, hogy azt nem fogom tudni elrejteni, és bárki megláthatja, így Peti is látni fogja. De hiába kértem, Luca hajthatatlan volt, úgyhogy végül belementem. A nyakörvet is rám lakatolta, a kulcsait pedig eltette.
- Akkor este találkozunk. Hívj, ha majd tudod, mikor érsz rá - mondta kissé gúnyosan.
- Hercegnőm, sajnálom, hogy nem jutott eszembe a ma esti vacsora, és köszönöm, hogy a büntetéssel emlékeztetsz rá - mondtam neki, ezt már előtte térdelve. Utána megcsókoltam a lábát, és felsegítettem a cipőjét, ahogy minden búcsúzáskor.
- Remélem, élvezni fogod a napot, én biztosan! - mondta vigyorogva, mielőtt elment, nekem pedig nagyon jól érzés volt, hogy láttam rajta, hogy tetszik neki.
De ezért miután elment, a fürdőszobában a tükör előtt nézegettem, hogy hogyan a legkevésbé feltűnő a nyakörv rajtam. Hirtelen az erényöv sokkal kevésbé tűnt zavarónak.
folyt.köv.