Simon mondja II.

Az utasításokat hallva félelem és izgalom keveréke gyűlik fel benned. Végig gondolod a lehetőségeket, hogy mennyi esélye van a könyörgésnek s hogy vajon ki is lesz az első ember utánad a folyosón. Találkoztál már a lakókkal, de sosem úgy nézted őket, mint olyanokat, akiknek esélyük van meztelen tested bámulni, sőt esetleg érinteni. Nem jön senki, úgyhogy van időd elmélázni azon, mi történik ha egy gátlástalan tinédzser kezei közé kerülsz. Az utasítás úgy szólt, hogy rá kell bírnod bármi áron, hogy bekopogjon helyetted. Bármi áron? Erre a kifejezésre libabőrös leszel. Mi van ha nem elégszik meg a kéréssel? Sőt mi van, ha néhány érintésen kívül az idegen felfedezi a helyzetben rejlő lehetőséget és él vele? Mi van, ha nem is valami magányos perverzzel találkozol, hanem egy csapat suhanccal? És ha egy öreg kiéhezett, büdös bácsi jön akinek régóta titkos vágya már egy hozzád hasonló hamvas falat?
Ahogy telnek a percek egy inkább érzed a helyzet veszélyességét, azt hogy legjobb lenne elhúzni a fenébe, miközben azt is tudod, hogy képtelen lennél most felöltözni és lelépni. Tested lassan remegni kezd a folyosó huzatától, s egyben az izgalomtól. S ekkor zajok érkeznek a forduló irányából. Egy férfi hangját hallod, aki valakivel beszélget. Reszketnek a lábaid, amikor befordul arra a folyosóra, ahol már 6-8 perce állsz pőrén.
Egy ötvenes alak közeledik feléd, telefonnal a kezében. Amint meglát meglepődik, de kis megtorpanás után folytatja útját. Látod, ahogy arcán a meglepetés kérdéssé formálódik. Továbbra is beszél a vonal másik végén lévő személlyel, de rólad nem tesz említést. Közelebb érve végigmér és nyel egyet a beszélgetés közben. Nem különösképpen vonzó számodra, sőt. Borostás áll, rekedtes agyonbagózott hang és koszos körmök. Valaha bizonyára egy jóravaló munkásember lehetett, de ma már inkább a lecsúszottak közé tartozik. Megáll előtted és korosztályának szokásos, a brazil sorozatokból ismert jópofizós mosolyával próbál szavak nélkül kommunikálni.
- Jól van haver, akkor ezt megbeszéltük. Szevasz! Szevasz! - teszi le a telefont - Hello Aranyom! Mit is láthatunk itt? - közeledik bizalmaskodóan feléd.
Elborzadsz a piaszagtól, ami belőle árad, de tudod, ő most a bejutás kulcsa. Meg kell erősítened magad és kommunikálni ebben az abszurd helyzetben.
- Üdv! Megtenné, hogy bekopog ezen az ajtón. Kérem ne kérdezze miért, csak kopogjon be.
Próbálsz természetességet erőltetni az arcodra, de láthatóan nem tudod zavarba hozni a jövevényt.
- Miért is tennék ilyet Aranyom? Az ajtónak ezen az oldalán sokkal jobban nézel ki. Meg ugye ki tudja mi van odabent? - egyet hátralép, hogy ismét végignézhesse minden porcikád. Szinte érzed a tekintetét, és hogy gondolatban már régen az ajtónak szorított és a gatyájában turkál.
- Maga ezt nem érti. Csak annyit kérek, hogy kopogjon be. Nincs semmi érdekes az ajtó mögött, de nekem ez most fontos.
- Ha annyira fontos, akkor bizonyára engem is érdekelté lehet tenni benne. - leheli az arcodba bizalmaskodóan, miközben keze megindul melled felé.
A rosszullét kerülget, mégis tűröd, hogy érdes kezével megfogja melled. A helyzet gusztustalansága ellenére, vagy éppen ezért, bimbóid rögtön reagálnak az érintésre, amit a férfi észre is vesz.
- Na, látom értjük mi egymást. Szóval akkor azt már tudjuk, te mit szeretnél, lássuk, hogy nekem mire van szükségem tőled.
Keze megindul lefelé, köldököd irányába. Arcod összerándul arra a gondolatra, hogy ez a piszkos, érdes kéz pillanatok múlva beletúr legintimebb testrészedbe. Hányinger kerülget, de nem tudsz hátrálni. Most már tudod, rossz ötlet volt ez az egész. Az jár a fejedben, vajon megelégedik-e ez az igénytelen barom azzal hogy megujjaz vagy a szádba kényszeríti retkes farkát is, esetleg ott helyben meg fog dugni. Ahogy a kéz közeledik a puncid felé, úgy erősödik benned a rosszullét, s úgy kavarodik fel a gyomrod. A hasad aljánál tart, amikor elszakad fonal, s agyad önvédelmi reakcióként kikapcsolja érzékeidet.
Szinte észre sem veszed, ahogy kinyílik az ajtó mögötted. Egy erős kéz megfog a zuhanástól, míg egy másik ellöki az ajtóban álló ember formájú hányingerkupacot.
- Takarodj innen Steve! Ha még egyszer meglátlak a lakásom környékén szétverem a pofád. Lódulj haza és az ég szerelmére ismerkedj meg a szappannal te büdös disznó!
folyt. köv.?