a bőröm alatt

*nem mindig sérül a felhám, csak ami alatta van*


Ahogy ütött még egyet, azt gondoltam nem bírok ki többet. De újra csapódott a hátamon. És újra. Már csak zihálni voltam képes. Mikor végzett szinte nyoma sem maradt. Kapott egy rózsaszín pírt a bőröm. A szívem viszont ketté hasadt. Azt hiszem, bármennyit kibírtam volna még. A bőrömön nem látszott semmi. Mert a szerelem, amit iránta éreztem rávett, hogy érte bármit elviseljek. A felszín nem mutatta mi van belül. Csak letöröltem a homlokomon gyöngyöző izzadságot, félre söpörtem a hajam az arcomból és hátra pillantottam.

A mellkasa emelkedett fel és le. Szaporán. A zsinór még a kezében volt. Mikor rám nézett, sötét szemeiben megláttam a valódi kéjt és vágyat. Olyan volt, mint egy veszett állat, amelyik ölni készül. Éles karmait nemsokára belém mélyeszti, ahogy rám rám veti magát és nem enged, míg nem végzett. Velem a zsákmánnyal. Egyik szemöldöke egy hajszálnyit megmozdult, kissé kérdőn nézett rám. Nem mertem szólni. Csak felé csúsztam ugyanabban a pózban, amiben az előbb voltam. A fenekem felé meredt. Megragadta a csípőm és még közelebb húzott, úgy hogy a lábam kicsit lelógjon. Tudtam, hogy így alig tudok majd támaszkodni. Tenyerét a hátamra csúsztatta. Hihettem volna, hogy simogatni akar. De már nem hittem a csodákban. Ekkor határozottan lefelé nyomta. Homorú háttal pucsítottam előtte.

Egy hang sem szakadt fel belőle. Szinte gépiesen, begyakorolt módszerekkel lökte magát belém. Mindig így csinálta. Semmilyen újítást nem alkalmazott. Miért is tette volna…mindig egy volt a cél és mindig meg is kapta, amit akart. Ezt a pózt szerette a legjobban. Ezt élvezte leginkább. Én pedig a legkevésbé. Ettől volt olyan mámoros, mikor maga alá gyűrt. Tudta, hogy nem fogom élvezni és azt is pontosan tudta, hogy ő viszont baromira.

Olyan volt ez a jelenet mindig mintha pornófilmet néznék. A pasi húzza magára a nőt, a nő pedig nyögdécsel mintha élvezné. Kicsit sem élvezte. Sem a pornófilmben a nő, sem én. És mikor semmi mással nem voltam elfoglalva, mint hogy tartsam magam a megfelelő pozícióban és számoltam a perceket, hogy meddig kell még így maradnom, újabb csapást éreztem a hátamon. Hirtelen szisszenni se mertem. Újból a zsinórhoz nyúlt. Az sem volt elég neki, hogy nem élvezem ezt a helyzetet. Még inkább irányítani akart, még jobban fokozni a rossz érzéseim. Behódoltam neki. Úgy fekszem ott, ahogy ő akarja. Hagyom, hogy belém hatoljon újra és újra. És tovább ütlegel. Ahogy az ütések erősödtek, nem bírtam tovább hangtalanul. Szisszenésekkel jutalmaztam. Igen, számára ez jutalom volt. A szenvedésem hangjai. Egyre hangosabban és a fájdalom rezgéseivel teli. Mikor lejjebb csúsztatta a hátamon, egy lány részt eltalálva felsikoltottam. Brutális volt. Életemben nem fájt még ennyire. S ekkor ő is felnyögött. Hörgött. Sokáig. Bennem rezgett a férfiassága. Egész testében remegett.

Kilenc óra volt. Délután öt volt, mikor megérkezett. Órák óta ütött és baszott, mikor végre lemászott rólam. Megkérdezte, megnézünk-e egy filmet. Bólintottam. Összekuporodva feküdtem az ágyamon, ő mutatta, hogy bújjak oda mellé. Szótlanul megtettem. Meztelen mellkasához szorosan bújtam, a hajamat simogatta miközben Robert Downey Jr. bohóckodott a tévében. Nem tudom, érezte-e a nedves arcom a bőrén, de néha igyekeztem észrevétlenül letörölni a könnyeim az arcomról. Olyankor szipogtam, ha hangos csattanások és szóváltások hallatszottak a kedvenc filmjéből.
Nem tudom, hogy valaha is észrevette-e, hogy atomjaira hullottam minden alkalommal, mikor így ért hozzám. Nem tudom, hogy érezte-e hogy magamra erőltetett vágyai sosem elégítettek ki és olyan mélyre taszítottak, ahova ember még nem lökött. Talán a pusztítás, amit végzett ezeken az alkalmakon mindig velem maradnak, és talán örökre az agyamba és a lelkembe égnek.