Reggel

Lassan ébredezem fel álmomból,
nem emlékszem semmire az éjszakámból.
Ágyamon meztelenül fekszem,
végre megnyugodott a lelkem.
Már nem dúl háború idebenn,
ez az érzés még idegen,
béke van és csend,
a hiányod már halkabban cseng.
Rád gondolok minden percben,
várom, hogy lássam magam a szemedben,
hogy érezzem a kezem a kezedbe,
a fájdalmat,ahogy belemar a testembe.
Kiolvasnám az ébredő nap sugaraiból,
vajon mikor láthatlak újból?
Tudom, mosolyogsz majd még rám,
alig várom, hogy újból érj hozzám.
Hiszem, hogy megjutalmaz még az ég
és újból letérdelhetek eléd.
Néha menj tőlem távol,
mert így érzem mennyire hiányzol.
De kérlek Uram, folytassuk még,
hisz ami köztünk van az oly szép.