megtörtént?

Úgy történt, hogy ránk sötétedett. Hosszú volt a nap, és csak későn tudtunk találkozni. Sokat autóztunk, mert sok volt a megbeszélnivaló. Közben többször éreztem, hogy hozzá akarok érni, és ő is azt várja, hogy hozzá érjek. Pont annyira, ahogy én is akartam, hogy hozzám érjen.
-Hazaviszlek, késő van. - de nem szólt semmit. Megálltam egy szomszédos utcában, egy építkezéssel szemben. Lekapcsoltam a fényszórót. Ahogy sötétebb lett, felém fordult és megfogta a combomat. Éreztem, ahogy meg-megremegek, hiszen egész nap arra vártam, hogy ezzel a lánnyal lehessek végre. Nem is nézett a szemembe, csak le a nadrágomra.
-Ez így tetszik neked? - és így simogatta a combomat.
-Eléggé...
-Jó, akkor megyek - és elvette a kezét, és megpróbált tényleg kiszállni a kocsiból. A nyakánál fogva visszahúztam.
-Szerintem ezt még be kéne fejezni - rátettem a kezét a combomra. Egyből visszaült, a szemembe nézett, közben felcsúsztatta a kezét.
-És, ha itt simogatom?
-Az lehet, hogy még jobb lesz. - és elkezdte lassan simogatni a combomat és a farkamat nadrágon keresztül.
-Lehet, hogy így ez most... felállt egy kicsit?
-Nem kicsit! Nem érzed, mekkora lett? - ráhúztam a kezét, hogy csak ott markoljon. Még mindig nadrágon keresztül.
-Aham... ez így... elég jó... - és csak dörzsölte, gyúrta, de nem nyúlt be.
Mindkettőnket felizgatott, ahogy ott ültünk, az esti utcán az autóban, bárki bármikor arra járhatott. Benyúltam hátulról a nadrágján keresztül és simogattam mindkét lyukát. A fejét a mellkasomra szorította. Ahogy egyre hangosabban fel-felnyögött az ujjaimtól, úgy éreztem én is, hogy közeledik a vége, így, nadrágon keresztül.
-Te...te el fogsz... el fogsz így... így élvez... él... élvezni? - kérdezte a saját nyögésein keresztül. A hangjától csak még jobban felizgultam.
-Nagyon valószínű. - és csak arra figyeltem, hogy közben az ujjaim utat találjanak mindkét lyukba. Az agyamon valami furcsa zsibbadás vett erőt, beleheltük az autó utasterét.
-Igen... én most.. mindjárt... - két ujjam benne volt, és egész tenyeremmel markoltam a fenekét-combját, ahol értem, a másik kezemmel szorítottam a fejét a mellkasomhoz. Nyögve nézte, ahogy a keze nyomán átázik a nadrág, lüktet a mozdulatai alatt, és ültünk hosszú percekig a sötét utcában, félig lehúzott ablakokkal.