Kati elfenekelése 2.rész

Felemeltem a sjambokot, körbejártam Katit és időnként megsuhogtattam a félelmetes botot. Azzal felvettem a megfelelő pózt és egy erőset vágtam az ülepére. Azonnal egy vörös csík keletkezett rajta, de Kati nem kiáltott fel. Én pedig azt akartam, hogy sikítson a szolgám, ezért még erősebbet csaptam rá. Kati még csak fel sem szisszent.

Semmi gond-mondtam magamban, tudok én erősebbet is ütni, azzal akkorát vágtam rá, amekkorát csak tudtam. Azonnal egy vastag kék csík jelent meg a félgömbökön de Kati még ekkor is alig szisszent fel. Ezért ugyanilyen erősen ütöttem tovább. Már túl voltunk a tizedik súlyos ütésen, amikor kezdett nyögdécselni. Kemény leány- gondoltam magamban, csakhogy én sikítást akartam, ezért nem elégedtem meg a nyögésekkel és továbbra is teljes erőből vertem.

A feneke kezdett megtelni kék csíkokkal, de Kati továbbra is csak nyögdécselt. Sőt a harmincadik ütés után már nem is nyögött. Teljesen szótlanul tűrte a csapásokat, fenekét nem rángadta, annyira fegyelmezetten tűrte az erős verést, hogy azt kezdtem gondolni, ez a lány nem is érez semmit. Mintha egy gumibabát vertem volna. Persze tudtam, hogy valójában nagyon fájhat neki, hiszen láttam, hogy egyre sötétebbek a kék foltok rajta. Aztán kijózanodtam. Beláttam, hogy ha ilyen erősen fogom tovább verni nem tudunk eljutni a háromszáz ütésig, hiszen senki sem bír ki ilyen kemény fenyítést. Ezért visszafogtam magam és normális mértékben folytattam a büntetést. Ugyanakkor csodáltam Katit. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés ennyire jól bírja a fájdalmat. Az az igazság, hogy kétszeresen is csodáltam őt.

Az elmúlt években soha sem fenyíthettem ilyen szépséget és a fájdalomküsszöb ilyen magas fokával sem találkoztam idáig. Tudtam, hogy ez az a nő, akiről minden dom álmodik és azt is tudtam, hogy aki ennyire bírja és élvezi a büntetést, az a rendszeres verést is imádja, így abban reménykedtem, hogy ha tetszeni fog neki miként használom a botot, akkor többször is vissza fog jönni hozzám. Amikor a századik ütésnél jártam szünetet tartottam, de nem oldoztam el. A feneke már elég csúnya volt, ezért megsimogattam, többször is. Úgy húsz perc pihenő után folytattam a verést. Ekkor már rendesen sziszegett a leányzó és a feneke is időnként megrándult. Nem csodáltam, hiszen már nem volt új felület ahova üthettem volna, ezért a kék csíkokra voltam kénytelen újabb és újabb csapásokat kimérni. Egy idő után már nemcsak kék volt a feneke, hanem dagadni is kezdett. Jól látszott a normális comb vonala és a verés miatti dagadás közti különbség. A zúzodt izmokra kimért ütések egyre mélyebben okoztak sérülést.

Megkérdeztem, hagyjuk-e abba? Erre Kati csak annyit mondott, hogy egy ekkora veréstől már holnapután le tud ülni, ő pedig azt szeretné, ha legalább egy hétig csak sziszegve ülhetne le, úgyhogy várja a további csapásokat. Nem kellett nekem sem több bíztatás, rendesen vertem tovább. A lecsapó ütésektől szépen remegett Kati egész teste. Egy idő után, már erősebben nyögött. Tudtam megint szünet kell. Ezért tíz percig leálltam eléje ültem és nyugodtan egy narancsszörpöt szürcsölgettem. Élveztem a szenvedéstől elmélyült arc és a nyugodtan szörpölgető úr közti különbséget. Volt benne valami megalázó, ami fokozta a kiszolgáltatott és az úr közti különbséget. Aztán folytattam a fenekelést. Ekkor Katinak már nagy fájdalmai voltak, ezért gyorsan ütöttem vagy ötöt, hatot, utána pedig kisebb szüneteket tartottam. Kati izmai megfeszültek és már könnyezett is, de azt mondta, hogy most élvezi a legjobban. Látszott rajta, valamin túllépett, és mintha önkívületi állapotba került volna. Minden ütéstől megvonaglott és nagyokat sóhajtozott.

Teljesen extázisba került. Még vagy ötven ütés volt hátra a háromszázból, és láttam, hogy annyira élvezi most a verést, hogy ha abbahagyom ötven csapás után, akkor megharagszik. Ezért erősebbeket vágtam rá, hogy minél hamarabb akarja a fenyítés végét. Az intenzív fájdalomtól Kati egész teste nagyon leizzadt és a fenék, combizmai görcsösen remegtek. Könnyei potyogtak, de amire befejeztem mind a háromszázat már ő is akarta, hogy leálljunk. Ez így tehát rendben volt. A feneke nagyon csúnyán nézett ki, de tapasztalatból tudtam, hogy maradandó nyomok nem lesznek rajta.

Kati csillogó szemekkel, boldogan nézett rám és halkan annyit mondott: kérlek hatolj belém. Erre nem is gondoltam, de tetszett az ötlet. A sötétkékre vert fenék, a csínos formák rettentően izgatóak voltak, Kati pedig teljesen nedves volt és kitágult, így könnyedén hatoltam belé. Erre már felsikított és jó hangosan sikítgatott mindaddig amíg megbilincselt testével játszadoztam. Kati többször is a csúcsra jutott és én is. Miután kioldoztam, vizet adtam neki, majd óvatosan lefektettem a kinti szobába. Azt mondta, hogy ilyen figyelmesen még senki sem verte meg, jobban esett neki, mint a legvadabb álmaiban. Kisimult arca és csillogó szemei arról tanuskodtak, hogy igazat beszél. Majd nevetve azt mondta, hogy az egy hetes bizsergés garantált, mivel ennyire rég nyilalt már a hátsója. Miután átöltözött és letusolt, határozottan szájon csókolt és azt kérdezte egy hét múlva este nyolckor kipróbáljuk-e a vastag ostort? Örültem, hogy ismét találkozhatunk, és azt mondtam:
Kati eddig te vagy a legszebb lány akit elfenekelhettem és be kell látnom, hogy veled lehet a legjobban dolgozni, úgyhogy gyere amikor csak tudsz.
Ezen mosolygott, majd játékosan a fenekét simogatva kilibbent az ajtón.