Büntetés-erdei lak

Öltözni kezdtem. Még mindig bánt, hogy elkéstem. Úgy terveztük, késő délutántól együtt leszünk és csak másnap megyek haza. Ezt elrontottam. Sajgott a puncim az ütésektől, de nem érdekelt. Jobban fájt, hogy le kell mondanom Uram társaságáról. Hazavisz. Nem akarom. Ahogy öltöztem hallottam Uram is pakol valamit a szobában. Mire elkészültem ott állt mellettem, megsimogatta az arcom s magához húzott. Talán neki is rossz, hogy most hazavisz. Biztosan nem így tervezte. A nyakába fúrtam az arcom és éreztem, hogy a könnyeim utat törnek. Megérezhette, a szemembe nézett s megcsókolt. Megfogta a kezem, elindultunk. Hazavisz. Az autója a ház előtt várt. Kinyitotta az ajtót, engedte, hogy beszálljak. Majd bepakolt az autóba s indultunk. Kis idő múlva megálltunk és mérgesen rám szólt. -Megint nem kötötted be az övedet.- Átnyúlt előttem és bekapcsolta nekem. Folytattuk az utunkat. Kérdezgetett milyen napom volt. Ő is elmondta mennyire várta ezt az éjszakát. Azonban más irányba fordult Uram, mint amerre lakom. Meglepve nézek rá. Mintha egy halvány mosoly szaladt volna át Uram arcán. Kavarogtak a gondolatok. Most mégsem visz haza? Vagy mi lehet a terve? -Uram... kezdtem bátortalanul. -Tudom mit szeretnél tudni, majd időben tudtodra hozom.- Zenét kapcsolt. Ahogy utaztunk a kezét a combomra tette. Szeretem az érintését. A combom belső oldalát érintette. Eszembe jutott, hogy mennyire felizgatott. Éreztem, ahogy a vágy elönt. Régen találkoztunk, szerettem volna érezni őt. Ahogy gondolataimba mélyedtem, egyszer egy kis erdei útra fordultunk. Értetlenül figyeltem. De nem érdekelt. Ott volt velem, éreztem a kezét. Semmi más nem fontos. Megálltunk. Az autóban pakolt valamit, majd kinyitotta nekem az ajtót. -Gyere. Háttal támaszkodj az autó oldalának.- A ruhán át éreztem a simogatását s a vágyat, amikor a popsimhoz nyomta az ülepét. Megcsókolgatta a nyakam. Megfordított és egy gésa golyó volt a kezében. Mosolygott. -Ezt most megkapod.- Félrehúzta a bugyim és ügyes mozdulattal helyezte fel a még mindig nedves puncimba. -Már biztosan egyértelmű számodra, nem haza viszlek- és szenvedélyesen megcsókolt. Folytattunk utunkat. Nagyon boldog voltam, talán mégis együtt tölthetem Urammal az éjszakát... Megálltunk egy házikónál, kis tisztás közepén állt. Egy vadászház. Míg Uram nyitotta az ajtót, körbenéztem. Csend s nyugalom. Itt senki nem zavarhat minket. Kint a ház előtt egy hatalmas fa, alatta egy faragott asztal, padokkal. Ahogy nézelődtem, Uram hozzám lépett, s ehhez az asztalhoz vezetett. -Dőlj az asztalra.- Szoknyám felhúzta, simogatott. Másik keze végig csúszott a puncimon, majd lassan kihúzta a golyókat. Éreztem, hogy szinte folyik a puncim az izgalomtól. A következő pillanatban mélyen belém hatolt. Belekapaszkodott a hajamba és arcomat az asztalra nyomta. Megmarkolta a csípőm és keményen dugni kezdett. -Te ribanc, élvezz!- Nem sokkal később remegve a kéjtől beteljesedett az elmúlt órák izgalma. Uram egy határozott mozdulattal maga elé térdeltetett, a számba nyomta a farkát. Mélyen ráhúzta a fejem s az ajkam dugta. Hangosan élvezett... -Már nagyon akartalak!- Boldogan simultam a karjaiba. S itt áll előttünk egy teljes éjszaka....