D/s történet 5. rész.

Vágyakozóan néztem a nadrágján keresztül dudorodó farkát, vágytam rá, hogy a számba érezzem, hogy örömet okozzak Neki. Kezeimet a combjaira tettem, felfelés simítottam, nadrágján keresztül érintettem a kőkemény ágaskodó farkát, szinte már éreztem az ízét a számban. Uram megállította a kezeimet:

- Nem Nika, most nem, én döntöm el, hogy mikor mi történik, ezt is gyakorolnod
szükséges.
Mondta Uram, én előbb zavartan, majd egy pillanatra durcásan néztem Rá.
- Ugye nem durcát véltem megpillantani a tekintetedben Nika?
Elvörösödtem, lesütött szemmel megráztam a fejemet.
- Állj fel és nézz a szemembe, úgy válaszolj!
Szigorú hangjára picit összerezzentem, majd még mindig az élvezet okozta reszkető lábakkal álltam fel, és néztem Uram szemében.
- Uram csak egy pillanatra volt bennem durca, mert nagyon szerettem volna
számmal örömet okozni Neked, mert annyira jó.
Uram rám mosolygott, tenyerével megsimogatta az arcomat, amihez hozzá simultam.
- Nagyon szeretem amikor farkam szádban van, de más terveim van, bőven lesz még
erre alkalmad Nika.

- Kapsz most öt percet, hogy zuhanyozz, bugyit és melltartót vehetsz csak fel.
- Igenis Uram
Mondtam Neki mosolyogva és gyorsan a fiókból kiválasztottam egy fekete csipkés melltartót, és egy hozzá illő csipkés francia bugyit.
Sietve eltűntem a fürdőszobában és langyos vízben lezuhanyoztam, lábaim reszketése alábbhagyott. Megtörölköztem, gyorsan magamra vettem a bugyit és melltartót, hajamat gyors mozdulatokkal megigazítottam. Még egy gyors pillantást vetettem a tükörbe, majd elégedetten hagytam el a fürdőszobát, és ismét az Uram előtt álltam a szobában. Uram mosolyogva pillantott az órára:

- Négy perc volt, gyors voltál.
- Köszönöm Uram, öt percet kaptam Tőled, igyekeznem kellett.
Válaszoltam mosolyogva.

- Most van dél, délután három órára asztal foglaltam egy étteremben, ott fogunk
ebédelni. Mai nap a ruhádat is én fogom kiválasztani, amiben jössz.
Ahogy a szavai elhangzottak a szájából, már lépett is a szekrényhez, és
- Ne Uram! - kiáltottam.
szekrény ajtót már kinyitotta, és egy csomó ruha esett ki belőle.
Ijedtemben a számhoz kaptam a kezemet.

Uram kérdőn nézett rá:
- Mi ez Nika?
- Uram érkezésed előtt már nem maradt arra időm, hogy összehajtogassam, és úgy
tegyem a szekrénybe a mosott ruháimat, csak begyűrtem őket, hogy ne legyenek
elől - hebegtem Neki.
- Nika három napja beszélgettünk videóhíváson, és akkor mondtad kérdésemre, hogy
épp most fogod elpakolni őket. Miért nem történt meg akkor, mit csináltál
helyette?
- Szétszórt voltam Uram mostanában - válaszoltam halkan - Nem végeztem a dolgaimat
tisztességesen, amikor szabadidőm volt, akkor a neten szörföztem.

Egyre jobban hatalmasodott el bennem a szégyenérzet és Uram megrovó pillantását is igyekeztem kerülni:
- Ez nem szétszórtság, ez trehányság, és azt nem tűröm. Mit beszéltünk meg Nika,
mit mondtam neked már jó párszor, mi az első?
- A munka az eső, csak utána a szórakozás Uram.

- Rendben Nika, szakítunk rá most időt, hogy rendet tegyél a szekrényedben, ha
már ez egyedül nem ment neked, de az én módszeremmel. Indulj és hozd be a
legnagyobb fakanalat a konyhából!
Adta ki Uram a szigorú utasítást. Egy pillanatra Rá néztem és némán indultam a konyhába behozni a fakanalat, kicsit féltem, hogy mi vár rám.
Mire visszaértem, Uram a szekrényem tartalmát az ágyra szórta, gondoskodott róla, hogy mindegyik ruha széthatódjon, és épp a táskájából szedett elő valamit.

- Tedd az ágyra a fakanalat és vedd le a bugyidat!
Fordult felém Uram, kezében két pár rövid lánccal összefogott bőr bilinccsel. Némán tettem amire utasított Uram:
- Nyújtsd ki a kezeidet Nika.
Előre nyújtottam a kezeimet, majd rá csatolta a bilincseket a csuklóimra, majd féltérdre ereszkedett, és mindkét bokámra is rákerültek. Miután végzett, felállt és a szemembe nézett:

- Feladat roppant egyszerű Nika, egyesével összehajtogatod a ruháidat, és
egyesével pakolod be a szekrénybe. Igyekezz, mert nem szeretném az egész
napomat ezzel tölteni. Megértetted?
- Igen Uram megértettem.

A ruhakupac felé fordultam és elkezdtem a ruháimat egyesével összehajtogatni.
A két kezem között a mozgás a lánctól tíz centi lehetett csak, nem volt könnyű dolgom.
Szekrény és az ágy között három méter a távolság.
Uram az ágy mellé tette a fotelt és onnan figyelte a tevékenységemet a fakanállal a kezében.
Összehajtottam egy ruhát és totyogtam a szekrényhez apró léptekben, mert a bokáim között sem volt több távolság, mint a kezeim között. Az első ruhadarab a szekrényben, majd vissza az ágyhoz.
Ahogy lehajoltam, hogy a következőt hajtsam össze, Uram lecsapott az egyik félgömbömre, annyira meglepett, hogy felkiáltottam - au - nem mertem felnézni, végeztem tovább a feladatot. Következő fordulásnál olyan messze álltam meg Uramtól, hogy kevés eséllyel érjen el a fakanállal:
- Nika itt hajtogatod a ruhákat, nem szeretném eltéveszteni a célpontot.
Dörrent szigorú hangja, majd magához közeli helyre mutatott. Könyörgő tekintettel néztem rá, hátha megenyhül.

- Gyerünk Nika, engedelmeskedj!
- Nagyon fáj Uram amikor fakanállal csapsz a fenekemre.
Mondtam panaszosan, közben tettem amit kért, közelebb álltam Hozzá.
- Nem baj, hogy fáj, legalább tanulsz belőle, nem leszel máskor trehány.
Nyafogásod meg nem érdekel, inkább büntetem, mint engedményt adok miatta.
Megértetted Nika?
- Igen, Uram megértettem.
- Rendben, folytasd a feladatot.
Amint lehajoltam a következő ruha darabért, hogy összehajtsam, Uram egymásután kétszer csapott le, jóval nagyobbakat mint az elsők voltak, lábaim is megrogytak, fájdalmasan auztam hosszan fel.

Nem számoltam pontosan, de ötvenszer biztosan, hogy fordultam a szekrény, és az ágy között, és minden lehajolásomnál Uram a fenekemre csapott a fakanállal.
Már a tizedik ütésnél pityeregtem, nagyokat ütött, nem kímélt. Egyre nehezebben hajoltam le az újabb ruhadarab összehajtásához, mert tudtam, hogy akkor Uram lesújt. Minden ütés után hangosan auztam, hamar kicsalta a könnyeimet.
Nagyon sajgott a fenekem, ígértem magamban, hogy soha többet nem leszek trehány.
Mire az összes ruhám összehajtogatva a szekrényemben visszakerült, a fenekem egy tüzes földgömbbé változott, nem volt olyan hely rajta, ahol ne égne, ne fájna.
Amikor végeztem, megálltam a szekrényem előtt:

- Kész vagyok Uram - szólaltam meg szipogva halkan
- Állj a fotel mögé Nika - utasított Uram.
Fotel mögé totyogtam, Uram ott a bokáimról lecsatolta a bilincseket.
- Hajolj át a fotelon.
Tettem ahogy Ő utasított. Hallottam, hogy a szíját kapcsolja ki, reszkettem, féltem, hogy újra kapok vele.

Uram hirtelen belém hatolt és vadul megdugott, semmi gyengédség nem volt benne.
- El ne merj élvezni - csapott a fenekemre egy nagyot.
Élvezem ezt a bánásmódot, és ezt Ő nagyon jól tudja, közel voltam hozzá, hogy elélvezzek, alig tudtam kontrollálni magamat.
Uram, párperc alatt hatalmasat rándult bennem, és belém élvezett, majd a hátamra borult.
Pár pillanat múlva felállt, és vissza csatolta a nadrágját, én nem mozdultam.
Éreztem, hogy a combjaimról csorog le a kettőnk nedve, legszívesebben a puncimhoz nyúltam volna, hogy elélvezzek, de nem tettem semmit.

- Állj fel és gyere utánam:
Jött a következő utasítása. A konyhába mentünk, kihúzott egy széket, rátette a fakanalat:
- Ülj le Nika úgy, hogy a fakanál érintse a csiklódat, és a feneked közepét.
Fa ülőlapú székek vannak a konyhában, nem volt kényelmes a fakanál nyelére ereszkedni, nyomta a puncimat nagyon, meggyötört fenekem is fájt.
Uram papírt és tollat tett elém:

- Írni fogsz, diktálom, hogy mi kerüljön a papírra, írd.
Fogtam a tollat, ami nem is volt egyszerű a még mindig összebilincselt kezeimmel, és írtam.

“ Előbb a munka, aztán a szórakozás, a kettőt nem cserélem fel”

Ezt a mondatot kérem százszor leírni Nika, ha hibát ejtesz, újra megbüntetlek, hidd el, hogy ebben nagyon kreatív vagyok.
Megértettem Uram - mondtam csendesen.

Elkezdtem írni:
1, Előbb a munka, aztán a szórakozás, a kettőt nem cserélem fel.
2, Előbb a munka, aztán a szórakozás, a kettő nem cserélem fel.
3, Előbb a munka, aztán a szórakozás, a kettőt nem cserélem fel.

És így folytatódott egészen kétszázig, egy hibát sem vétettem. Rettentő kényelmetlen volt a fakanál nyelén ülni, még csak a kezemmel sem tudtam támaszkodni, az egész súlyom rajta volt.
Mire végeztem az írással, százszor megfogadtam, hogy soha többé nem fogom a munkát és a szórakozást felcserélni, és nem leszek többé trehány. Letettem a tollat.

- Végeztem Uram - szólaltam meg halkan.
Uram letette a könyvet amit olvasott, amíg én a büntető feladatomat elvégeztem.
Felállt levette a kezeimről a bilincset, majd zsebkendőt adott, és egy pohár vizet tett elém.
- Töröld meg a szemeidet, a vizet idd meg, és újra menj zuhanyozni. Miután végeztél menj be a hálószobába, befogom kenni a fenekedet.
Köszönöm Uram.

Megtöröltem a szemeimet, vizet is megittam, majd nehezen felálltam, és némán elindultam újra zuhanyozni.
A fürdőszobában megnéztem a fenekemet, tele volt lila foltokkal, sajgott az egész.
Lezuhanyoztam, majd törölközés után bementem a hálószobába, és hasra feküdtem.
Uram mellém ült, és valami hűsítő krémmel kente be a fenekemet, nagyon jól esett a gyengédsége a meggyötört fenekemnek.

- Köszönöm Uram, hogy nevelsz engem, és törődsz velem.
Mondtam Neki halkan.
Uram egy lepedővel betakart és simogatta a hátamat.
- Jól van Nika, most pihenj egy órát, későbbre halasszuk az éttermet. Amíg te pihensz, kicsit dolgozom, el kell küldenem pár emailt.

Ezekkel a szavakkal felállt és magamra hagyott a hálószobába, nagyon hamar elaludtam, kimerültem.
Folyt köv:
Nika