A vonatút (7.) - Ajándék Athénból
2020. 05. 15. 23:25 | Megjelent: 1765x
Lucáék két nappal később jöttek haza, addig már nem nagyon tudtunk beszélni, mert másnap utaztak Athénba, ahonnan egy hajnali géppel jöttek vissza. Miután hazament lepakolni, egyből találkoztunk is, elmentünk brunch-olni egy helyre a Moszkva térhez közel. Végig az kavargott a fejemben, hogy miért változott Luca viselkedése, és mi köze ennek a barátnőjéhez, de reggeli közben csak arról beszélgettünk, hogy mi történt velünk ebben a két hétben, milyen volt a nyaralás. Miután két kávét kértünk az ebéd után, amikor Luca a táskájából elővett két kis csomagot.
- Ezeket ajándékba hoztam neked Görögországból.
Kicsit el is szégyelltem magam, mert én nem hoztam neki semmit Horvátországból, de örültem a meglepetésnek.
- Kibontsam most? - kérdeztem izgatottan.
- Persze! - válaszolta Luca.
Nekiálltam az egyik csomagot kibontani, ahogy letéptem a papírt róla, hirtelen lesokkolódtam: egy erényöv doboza volt. Reflexszerűen takargattam a csomagolópapírral, főleg, mert a pincér épp meghozta a kávénkat.
- Luca, ez tényleg az?
- Persze, mit gondolsz, mi lehet benne? - mondta nevetve. - Zsófival tegnap elmentünk shoppingolni Athénban városnézés közben. Rajta, nyisd ki a másikat is!
A másik csomagot sokkal óvatosabban csomagoltam ki, abban egy póráz és egy nyakörv volt a doboza alapján.
- Ezekkel jól megleptél - mondtam kicsit lefagyva.
- Nem is örülsz nekik? - kérdezett vissza.
- Dehogynem! Nagyon tetszik az ajándék - válaszoltam, kerülve az olyan szavakat, amikről nem akartam, hogy más asztalnál meghallják. - Csak szeretném tudni, hogy mi történik. Most ezek az ajándékok, két napja a telefonunk… Mi változott hirtelen?
- Majd elmesélem, ha elindulunk. Most menj ki a mosdóba, és vedd fel az ajándékaidat, aztán menjünk!
Luca ismét meglepett, egy kis habozás után elindultam a két dobozzal a mosdóba. Bementem az egyik fülkébe, ahol egy kis idő kellett, mire fel tudtam tenni az erényövet. Szép játékokat vett Luca, talán jobb minőségűek, mint amik nekem vannak. Aztán felcsatoltam a nyakörvet is, és kimentem. A tükörben láttam, hogy a széles fekete nyakörvet nem tudom elrejteni mások elől. Az ingem gallérja takarta hátulról, de elölről mindenki láthatta, aki rám nézett.
- Nagyon jól áll - mosolygott Luca.
- Köszönöm - válaszoltam zavartan. - Akkor kérjem a számlát, és indulunk?
Nem tudom, hogy a pincérnek vagy másoknak mennyire tűnhetett fel, de nagyon zavarban voltam, még sohasem voltam nyilvánosan ilyen helyzetben. Elmentünk sétálni a Margitszigetre, amikor leszálltunk a villamosról, és eltávolodtunk az emberektől, végre megkértem, hogy mesélje el, hogy mi történt.
Kiderült, hogy az egyik este a szállodában maradtak a barátnőjével Zsófival, és iszogattak, beszélgettek. Zsófi beszélt neki arról, hogy a barátjával BDSM-kapcsolatban élnek, a barátja a szubja. Erre mesélt neki Luca rólam, hogy én is ilyenre vágyom, de neki ez egy teljesen új dolog, amitől kicsit meg is ijedt. Ezért nagyon örült is neki, hogy épp a legjobb barátnőjével megbeszélheti, és talán még ötleteket, tanácsokat is kaphat. Azt mondta, hogy hosszan beszélgettek róla, Zsófi is örült, hogy erről tudnak beszélni. Ő megerősödött az önbizalmában, és nagyon sok olyan dolgot hallott Zsófitól, ami megtetszett neki, elsősorban a domestic discipline-ről, ami Zsófi kedvence. Ezért küldte az üzenetet, és ezért találták ki a büntetésemet is, amiről tudta, hogy nehéz lesz, de kíváncsi volt, hogy megcsinálom-e. Aztán az előző nap együtt mentek szexshopba is vásárolni, akkor vette nekem az erényövet és a nyakörvet.
Így már sok mindent megértettem, és igazából örültem is annak, hogy tudott kivel beszélgetni erről Luca. Ezek szerint lehet, hogy túl hirtelen zúditottam rá a vágyaimat a megismerkedésünk után. Mindenesetre örültem annak is, hogy sikerült tisztáznia a benne lévő kérdéseket, sőt, úgy tűnt, hogy meg iis szerette ezt a világot. Őszintén szólva egy kicsit félelemmel töltött el, de izgatott is a gondolat, hogy a legjobb barátnőjével beszéltek rólam, és a senki által nem ismert vágyaimról. Ekkor már a Sziget egyik rétjén ültünk a fűben, összebújva, ölelkezve. Nem voltak sokan, így távolabb tudtunk ülni másoktól, de azért sokan sétáltak vagy üldögéltek a környékünkön.
- Jól esne, ha megmaszíroznád a lábamat. - mondta váratlanul Luca. - Már hajnal óta talpon vagyok, és a repülőút is hosszú volt.
- Persze, nagyon szívesen! - válaszoltam, és kikötöttem, majd lehúztam a fehér Converse-ét. A fehér bokazokniját is le akartam venni, de Luca elhúzta a lábát a kezemből.
- Először csókold meg! - nyújtotta végül.
folyt.köv.
Hozzászólások (0)