Szabadban II.

Szépen bekente a lyukam és gumikesztyűvel finoman ki is tágította a záróizmomat, hogy be tudjam fogadni az eszközt. Óvatosan felcsúsztatta a farkat.
- Négykézlábra! – jött a következő utasítása. Majd kicsit gyönyörködött a művében.
- Még nem az igazi…morogta magában és pár pillanat múlva már rajtam is volt a nyakörv pórázzal.
- Így ni…most pedig sétálunk kicsit! – rántott egyet a pórázon.
Kis köröket tettünk meg a pihenőhely körül. Apróbb-nagyobb rántásokkal jelezte Dominám, hogy ki a főnök.
Néhány kör után újabb játék következett. Úrnőm lecsatolta rólam a pórázt és egy botot dobott el.
-Hozd vissza!- tapsolt egyet nekem.
Négykézláb mászva hoztam vissza a botot vagy tízszer. Mindig mikor visszahoztam és letettem a lába elé vagy jutalmat kaptam, ha időben visszaértem. Amikor későinek találta a visszaérkezésem pofonnal jutalmazta majd az arcomra is köpött.
Mikor ezt a játékot megunta ismét rám került a póráz és a padhoz kötötte a másik végét, hogy meg ne szökjek. Egy bokorhoz lépett és pálcát tört. Viszonylag vastagot. Tudtam, hogy rajtam fogja használni az eszközt. Párszor megsuhogtatta a levegőben és elégedetten bólintott, hogy jó lesz. Mellém lépett:
- Azt hiszem tudod, hogy miért fogsz most büntetést kapni?!- kérdezte pálcáját ismét megsuhogtatva.
- Igen Úrnőm tudom. Rendetlen voltam és nem borotváltam le magam rendesen ezért fog megbüntetni.
- Ügyes kutya! –lépdelt át a másik oldalamra miközben pálcája végét közben a hátamon húzta.
- Huszonöt ütést fogsz kapni és hangosan számolni fogsz! Értetted!!!- hangzott a fülemhez egész közel.
- Igenis Úrnőm!- rebegtem kissé félénken.
Dominám kihúzta a kutyafarkat a fenekemből.
- Erre most nem lesz szükség…jegyezte meg halkan.
Én továbbra is négykézláb voltam, Úrnőm pedig nekem háttal terpeszben a lába közé vette a hátam. Jött az első ütés. Nem túl nagy, de egyenesen a farpofáim közé a lyukamra célozva. Most értettem meg, miért is vette ki az előbb a kutyafarkat a fenekemből.
- Egy…vágtam ki az első számot.
Majd sorban következtek az ütések és számok egészen huszonötig. Nem ütött túl nagyokat, de szinte mindig eltalálta a seggem záróizmát a pálcával. Ide ütve a kisebb csapások is elég hatásosak tudnak lenni.
Mikor végzett megnézte közelebbről a művét és a pálcával apróbb ütéseket mért a farkamra és a heréimre is.
- Egész szép lett!- nyugtázta a dolgot.
- Elfáradtam! – közölte és a padra ült.
- Gyere ide közelebb! – mutatott közvetlen a lába elé.
Követve utasításait máris a cipője orránál temettem...
Folyt. köv.