Munkából ... 1. rész

Délután fél négy, még fél óra a munkaidőmből, de már kettőtől koncentrálni sem tudok. Megbeszéltük, hogy ma együtt kávézunk. Mindjárt lejár a munkaidőm és még csak nem is jelentkezett. Elfelejtette. Na, én biztos nem írok. Ennyit erről. Má vagy 10x kezembe vettem a telefont, hogy ellenőrizzem jött-e üzenetem, a munka már nagyon nem érdekel. Épp kezemben a telefonom, üzenetem érkezett. Megnyitom, mosoly az arcomon, Tőle jött. Na végre. Elolvasom, elönt a forróság. Elhívott magához. Erre nem számítottam. Csupa meglepetés, imádom. Kész, ennyi volt a munka, képtelenség tovább figyelni. Igaz, eddig se nagyon ment. Közlöm a többiekkel, hogy lassan lelépek. Hátra megyek a mosdóba, megigazítom a sminkem. Fenébe , hogy még bugyit sem vettem fel ma, remélem nem veszi észre, ráadásul tiszta nedves vagyok, mi lesz velem még mire odaérek. Kicsit szöszmötölök még, majd elköszönök és le is lépek, úgy rohanok hozzá, mintha időpontra mennék, pedig most nem időre kell mennem, múltkori pár perc késésért megkaptam a csípős ütéseket és még finom is volt velem. Leparkolok, kipattanok az autóból, valaki rámköszön, de figyelni se tudok rá. Szaporán szedem felfelé a lépcsőfokot, magassarkúm kopogása hallatszik egy egy lépcsőfordulónál. Fenébe, hogy miért nem a földszinten lakik, úgy érzem már a tizediken járok, amikor végre oda érek. Be sem kopogok, már nyílik is az ajtó. Belépek, magához húz, és olyan szenvedélyesen csókol, hogy nem kapok levegőt, a szívem majd kiugrik. Vajon tőle, vagy a gyors lépcsőzéstől ver ennyire a szívem. A kávém már az asztalon gőzölög. Ó a francba. Jobban örültem volna, ha azonnal a hálószobába rángat a hajamnál fogva. De lássuk be, nagyon kedves és figyelmes, egész délután nem ittam kávét arra várva, hogy mikor találkozunk és ez most jól esik. Ha meg beráncigat, akkor meg a kávé hiányozna... ezek a nők, sose lehet tudni mit akarnak :) Beszélgetés közben érzem, már átázott a nadrágom, a közelsége teljesen megőrjít. És az a csók az ajtóban. Anyám. Folyamatosan lüktet a csiklóm, de örülök a kellemes, vidám beszélgetésünknek. Jó Őt hallgatni, jó lenni a közelében. Megkér, masszírozzam meg. Hurrá, végre történik valami. Levetkőzik, majd mikor neki akarok állni, rám szól, hogy vetkőzzem le, hogy gondoltam ezt, hogy én ruhában akarom masszírozni. Imádom mikor utasít, le is dobok magamról mindent. Örülök, hogy nem veszi észre a bugyi hiányát, nem tudom mit szólna hozzá. Jó érzés Őt masszírozni, szolgálni, az egész testét kényeztetni, jól szétmasszírozni, engedi, hogy csókoljam közben a nyakát, a fülét, kényeztetem a fenekét, szolgálhatom úgy, ahogy az nekem jól esik. Órákig tudnám ezt csinálni, de hamar átveszi az irányítást....
Fojt. köv.