Első szolga 1. rész - Vásárlás (X)

Ahogy az adatlapomon is írtam, kíváncsiságból regisztráltam egy oldalra, ahol tetemes mennyiségű nagyapó és nőket megvehető húsdarabként kezelő bunkó mellett megtalált (a hercegem helyett) egy különös férfi is.

Azt írta, az alárendeltem akar lenni, és minden parancsom teljesíti.
Én természetesen poénra vettem, és elkezdtem neki sorolni a parancsaimat. Ugráljon egy lábon, és közben énekelje a Titanicot! Tömjön be a szájába egy zacskó gumicukrot tejföllel! Borotválja le a sípcsontját!

- Természetesen teljesítem a parancsaid, Úrnőm, de jellemzően első körben inkább azt szokták parancsolni az Úrnőim, hogy vigyem el őket vásárolni, ahol természetesen én fizetek, és cipelem a szatyrokat - válaszolta a parancsaimra.

- Én nem olyan vagyok, mint a korábbi Úrnőid... Engem különleges odaadással és alázattal kell szolgálnod, és fel kell készülnöd a legkülönfélébb parancsaim teljesítésére! Megértetted, szolga?
- Igen, Úrnőm!
- Mindazonáltal, ha teljesítetted az első parancsaim, elénekelted a Titanic-ot, leborotváltad a sípcsontod, és megetted a tejfölös gumicukrot, elvihetsz vásárolni ;)

Egyáltalán nem hittem, hogy komolyan gondolja. Azt gondoltam, vicc az egész. De utólag kiderült, azzal, hogy felvettem a szerepet gyakorlatilag 3 üzenettel úgy felizgattam szerencsétlent, mint korábban 3 év alatt senki.

Meglepetésemre tovább lovagolt a témán, hogy elvisz vásárolni, és semmit nem kér cserébe, csak hogy a szolgám lehessen, és teljesíthesse a parancsaim.
Nekem az volt a problémám vele, hogy soha ilyesmiről nem hallottam korábban, és kicsit féltem egy ilyen fura fazonnal személyesen találkozni. Mi van, ha őrült? Mi van, ha mégsem csak vásárolni és szolgálni akar?

Viszont amikor ezt a félelmem megosztottam vele, felajánlotta, hogy első alkalommal tényleg semmi másról ne legyen szó, hogy a vásárlásról. A plázán belül találkozunk, kiválasztom azt a cipőt, amelyiket csak szeretném, ő megveszi, majd két lépéssel mögöttem lemaradva cipeli a szatyrot a pláza bejáratáig. Ott elköszönünk, és ha lesz kedvem, két nappal később megismételjük.

Ez nem tűnt olyan veszélyesnek, úgyhogy belementem. Nem akartam nagyon lehúzni, úgyhogy egy 12.000 Ft-os cipőt választottam, hiába biztatott, hogy bármilyen árkategóriában választhatok.

A találkozó végén megkérdezte, hogy búcsúzásként adhat-e egy alázatos kézcsókot nekem, az Úrnőjének. Ennyit megengedtem, aztán elköszöntünk.

Este üzenetet küldött.
- Csodálatos volt látni Önt, Fenséges Enikő Úrnő. Remélem, szimpatikus szolgának talált, és elvihetem vásárolni szombaton is. Esetleg akkor beülhetnénk egy kávéra is a shoppingolás után beszélgetni beszélgetni egy kicsit. Van kedve?

Belementem :)folyt.köv.