Az első, igazi D/s viszonyom... 2.rész

Nagyon nehezen tudok nappal elaludni, hiába nyomtam le akkor már a sokadik éjszakás műszakot egyhuzamban, egyszerűen nem jött álom a szememre. Forgolódtam, izgatottan fantáziálgattam, próbáltam elképzelni mi várhat rám, amikor legközelebb találkozunk, vár-e egyáltalán valami.
Azon kaptam magam, hogy már délután 5 óra és még nem aludtam egy percet sem, 5 óra múlva kezdődött a következő műszakom, egy újabb éjszaka azon a bűvös helyen. Az emberek általában pocsék munkának tartják, ha valaki egy multinál robotol, sok szempontból az is, de én szerettem, sőt a mai napig ez volt a kedvenc munkahelyem. Volt ennél magasztosabb munkaköröm, kerestem sokkal jobban annál, mint amit itt kaptam, máshol is meg lehetett élni a perverzióimat, mégis ez volt a kedvencem.

Tudtam, hogy alvás ebből már nem lesz, elmentem letusolni, abba sem akartam hagyni, olyan csodálatos érzés amikor a forró víz folyik rám, hogy mindig azon kapom magam, hogy annyi ideje állok már ott, hogy egyetlen csepp meleg víz sem maradt. Kikászálódtam a kabinból, próbáltam valamit főzni magamnak éjjelre, amióta itt dolgoztam elképesztő, hogy mekkora mennyiséget magamba tudok lapátolni, állandóan éhes voltam gyakorlatilag és szerencsére a rengeteg mozgástól amivel a munkám járt, ez kivételesen nem is látszott rajtam.

Már összekészítettem mindent, felvettem az egyenruhám, indulásra készen álltam, de még bőven volt időm a műszakom kezdetéig. Nem bírtam már várni, pedig jól tudtam, hogy vele majd csak hajnalban/reggel találkozok leghamarabb. Szóval elindultam, rituálészerűen meghallgattam a kis lejátszási listám ami a munkára hangolt, miközben sétáltam a munkahelyemre.
Tudtam, hogy most húzós műszak jön, szerda éjjel volt. Akcióváltás. Voltak lébecolós napok, ez nagyon nem az volt, akár 5-6-7.000 termék ára változik meg ilyenkor, azt nekünk manuálisan, egyesével, mind meg kell keresni, kicserélni a címkéjét az új árra, ha több helyen van a termék kihelyezve akkor mindenhol meg kell ezt tenni. Persze több feladatunk is volt ezenkívül, de ez volt az alap és a legfontosabb. Mindig elmaradásban voltunk ezzel és szinte sosem tudtuk ezeken a napokon műszak végéig teljesíteni, de most ez nem érdekelt, vártam a reggelt.

Mindig korán jött be, ez részben indokolt volt, másrészt meg sosem értettem, miért jön minden vezetőnél hamarabb.
Az egyik irodába tartottam, mert ott volt a nyomtatónk és kellett pár irat. Az ajtó üvegén keresztül láttam, hogy már ott ül az asztalánál, rajta kívül nem volt más bent. Izgultam, nagyon-nagyon izgultam.
Beléptem az ajtón.
- Jó reggelt! - köszöntem neki.
Fel sem nézett, csak odavetette, hogy: - Szia!

Abban sem voltam biztos, hogy tudja én léptem be. Indokolatlanul sokat szöszmötöltem, hátha hozzám szól vagy csak rám néz. Nem történt meg egyik sem.
Utána már nem is tudtam a munkára koncentrálni, bemásztam a külső raktárban található dohányzó helyiségbe, mert már nem volt szünetem, szóval hivatalosan már nem tartózkodhattam volna ott. Vártam hátha kijön ő is, sok időt töltött ott általában. Jöttek-mentek a kollégák. Mindenki próbált pár lopott percet ott tölteni, kávéztak és dohányoztak, megbeszélték a pletykákat, a szokásos dolgok. Végre kijött Ő is, de elég sokan voltunk kint. Nem baj, én vártam, szerencsére maradt addig míg már csak ketten voltunk ott.

Rám nézett és így szólt:
- Add meg a telefonszámod, majd hívlak!

Megadtam neki a számomat, elköszöntem, majd gyorsan kimásztam a dohányzóból.
Ez meg sem lepte, tudta, hogy sokan csináljuk ezt, bár mindig szóvá tették a többiek, hogy szerencsémre én olyan magas vagyok, hogy csak átlépek a beléptetőkapun, ők ezt nem tudták megtenni, szóval mindig alatta kúsztak-másztak, hogy be vagy épp kijussanak, ha már nem volt szünetük.

Volt még fél órám a munkából, képtelen voltam bármit csinálni. Elbújtam az irodánkban, úgy csináltam, mint aki az iratokkal szöszmötöl, 26-szor rendbe tettem mindent.
Csak arra tudtam gondolni, hogy mikor hív és mit fog majd mondani.

Nagyon nehezen teltek a napok utána, ő nem keresett, a munkában is mintha teljesen ignorált volna, hozzám sem szólt, még köszönni sem köszönt néha. Ez így ment egy teljes héten át. Én igazából már meg is győztem magam, hogy ez ennyi volt, vége mielőtt elkezdődött volna.

Egyik hajnalban, 3 körül csörgött a telefonom, felvettem.
- Gyere fel a személyzeti irodába. Most! - mondta.

Izgatott lettem, féltem is kicsit, de szaladtam, tényleg! Mindent letettem a kezemből ott ahol éppen álltam és már siettem is fel az emeletre. Sötét volt mindenhol, a folyosókra beszűrődött az eladótérből a lámpák fénye, viszont az irodákig ez nem ért el és egyikben sem égett a lámpa, de tudtam melyikbe menjek hiszen mondta.
Odaértem az ajtóhoz, benyitottam, az orromig sem láttam. Beléptem, tettem pár lépést, nem éreztem, hogy lenne ott bárki rajtam kívül. Aztán hallottam, hogy az ajtó becsukódik, majd kattant a kulcs is. Kicsit riadt voltam, félek a sötétben, viszont olyan fokú izgatottság uralkodott már el rajtam, hogy a félelmeimet szinte teljesen elnyomta. Hangosan, szaporán vettem a levegőt, még mindig nem láttam vagy éreztem őt, csak tudtam, hogy itt van mellettem valahol.
Majd megszólalt:
- Húzd le a nadrágod és a bugyid is!

Egy pillanatig haboztam majd egyszerre letoltam mindkettőt.
Éreztem, hogy már ott áll mögöttem. Eszméletlenül nedves voltam éreztem már a combom belső felén, mindig könnyen nedvesedek, de most olyan volt mintha kis patakként folydogálna ki belőlem az izgalom miatt amit okozott.
Egyetlen pillanatra megérintette a puncim, de el is vette onnan azonnal az ujjait.
Előre döntött engem az asztalra, aztán már hirtelen csak éreztem ahogy tövig döfi a faszát a puncimba. Aztán…

(a folytatás következik nemsokára)