Az első, igazi D/s viszonyom... 1.rész

(Folytatásos, valós élmények alapján íródott történet. - aki a szaftos részletek miatt olvasná el az ne tegye, az 1. rész nyomokban sem tartalmaz BDSM-et, ellenben a következő részekkel...)

Állandó éjszakás műszakban dolgoztam az egyik nagy multinál, mint árellenőr. Az áruház ilyenkor zárva volt, 7.000 négyzetméter, nagyjából egy tucat dolgozó, furcsa volt ilyen üresnek látni a máskor nyüzsgő üzletet, néha kicsit ijesztő és nyomasztó is, viszont rengeteg lehetőséget rejtett magában.

Négyszemközt nagyon, sőt túlzottan is nyitott ember vagyok, akár egy idegennel szemben is, társaságban azonban teljesen elveszek. Minél többen vannak körülöttem én annál kevésbé vagyok jelen.
Viszont itt valahogy más volt, vágytam rá, hogy beszéljenek rólam, hogy rám figyeljen mindenki. A külsőm nem kifejezetten olyan, ami önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy mások felfigyeljenek rám - ennek egyébként kifejezetten örülök általában - tudtam, ha szépen lassan elkezdem csepegtetni nekik a személyiségem és az érdeklődési köröm apró részleteit, akkor felkeltem az érdeklődésük, eltérő okokból, de figyelni fognak rám és érdekelni fogom őket. Én pontosan erre vágytam, komplexusaim vannak, nyilván. Nagyon sokszor érzem azt, hogy senkit sem érdeklek, nem figyel rám senki, nem vagyok fontos vagy érdekes személy.

Szóval esténként kezdetét vette a “Szubi-show”. Minden este 1-2 óra elteltével bedobtam valamit a korábban megélt D/s élményeimből, esetleg a még meg nem valósult vágyaimból. Van egy stílusom amikor izgatott, élettel teli vagyok, - ehhez társul egy sokszor túlzó gesztikuláció - ami kifejezetten szórakoztató tud lenni.
Kellően szerencsétlen, de olyan aranyos és mókás módon, őrült és különleges - igen, merem ezt a kifejezést használni magamra - vagyok ahhoz, hogy szórakoztató és érdekes legyek, ha valaki hajlandó figyelmet fordítani rám.

Lehet, hogy néha már kicsit sok voltam nekik, de alapvetően szerették hallgatni ezeket és szerintem kifejezetten várták is. Idővel szárnyra kapott a pletyka arról, hogy milyen is vagyok. Így már nemcsak azok tudták akikkel közös műszakban dolgoztunk, hanem azok is akikkel jóformán nem is találkoztam.

Így történhetett meg, hogy egyik reggel, amikor egy nagyon melós 12 óra után, botorkáltam ki az áruházból, a bejárattól nem messze ácsorgott és dohányzott az egyik vezető, - nem konkrétan az én főnököm volt, de beosztása révén nyilván felettem állt, sokkal - nem különösebben figyeltem fel rá, tudtam ki ő, ezt-azt addigra már hallottam is róla de nem keltette fel az érdeklődésem.

- Sietsz? Gyere, szívj el velem egy cigit! - mondta.

Nem szóltam csak odasétáltam, elővettem én is egy cigit, kerestem a gyújtóm de már nyújtotta a sajátját, hogy meggyújtsa a cigim.

- Köszönöm, de inkább magamnak gyújtanám meg, utálom, ha más gyújtja meg a cigim. Béna vagyok és már többször is sikerült így megperzselnem a hajam. - mondtam neki és kivettem a kezéből a gyújtót, meggyújtottam a cigim és visszanyújtottam neki.
- Tényleg olyan vagy amilyen? - kérdezte.
- Mire gondolsz? - kérdeztem zavarodottan, fogalmam sem volt miről beszél.
- Hallottam rólad dolgokat. Tényleg ilyen nyitott vagy? - tartott egy kis szünetet, fürkészett, valószínűleg elég értetlen és bamba fejet vágtam. - A szexben… - fejezte be
végül a kérdését.
- Ááá, hogy erről van szó. - felnevettem, némileg zavarodottan de már izgatottan. - Igen, az vagyok. Nem igazán van tabum. Miért érdekel ez? - bár akkor már sejtettem, hogy miért kíváncsi erre.
- Közel laksz? - kérdezte.
- 20 perc innen gyalog. - feleltem, még izgatottabban, még sosem dugtam főnökkel, izgatott
a gondolata, noha cseppet sem vonzott az illető.
- Meghívhatnál egy kávéra! - mondta határozottan.
- Sajnos nincs kávém és kávéfőzőm sem, utálom a kávét. - feleltem, aztán átfutott az agyamon, hogy lehet ezt elutasításként veszi majd, így folytattam - Tea talán van otthon, ha az is jó helyette.
- Nem kérek teát, de gyere, hazaviszlek.

Meglepett a tempó, már csak azért is, mert neki még csak akkor kezdődött a műszakja és fura volt, hogy egyből ellóg. Vezetőknek mindig reggel volt egy ilyen közös körbejárás az áruházban. Nem kifejezetten olyasmi amit illendő ellógnia, akármilyen pozícióban is dolgozik.

- Mennyi tapasztalatod van? Miket csináltál? - és még pár ezekhez hasonló kérdést tett fel már az autóban ülve. Készségesen válaszolgattam és nagyon vártam mi következik.
Itt már félreállhatsz, megérkeztünk. - mondtam neki és mutattam melyik házban élek.

- Félreállt, nem szólt semmit csak csendben ültünk még egy kicsit, majd végre megszólalt.

- Jó pihenést, holnap találkozunk. - mondta teljesen közömbösen.
- Kitartást! - mindig ezt mondtuk elköszönésnél egymás közt a kollégákkal, ha még tartott a műszak - Szia! - mondtam, majd kiszálltam az autóból és meglehetősen csalódottan indultam el a bejárati ajtó felé.

Nagyon izgatott voltam, hogy lesz-e folytatás vagy esetleg elrontottam valamivel és azért nem jött be "kávézni". Vártam a holnapot. Nagyon.

(folytatás következik… abban már lesz némi akció is)