A kezdetek: a visszavágó

Már harmadszor nyomtam meg a csengőt, de hiába, nem jött ki senki. Lenyomtam a kerti kapu kilincsét. Nyitva volt. Pedig zárva szokott lenni. Bementem. Régebben volt kutyájuk, de már nincsen, így nyugodtan megtehettem. Megkerültem a házat és éppen kopogtam volna. Szükségem lett volna pár tojásra, anyát akartam meglepni egy tortával, mire hazaér. Ma van a születésnapja.
De különös hangot hallottam a játszótér felől. Ott pedig különös látvány fogadott. A szomszéd fiú állt a hintánál. Meztelenül. Két évvel fiatalabb nálam, így még sosem foglalkoztam vele, nem érdekelt. Az első gondolatom mégis az volt, hogy milyen szép, izmos teste lett a hajdanvolt kisfiúnak. Második gondolatom pedig a menekülés volt. Sejtettem, mivel foglalatoskosik. Mégis maradtam, mert nem úgy csinálta, ahogy másoktól hallottam. Sarkon kellett volna fordulnom, ehelyett éppen az ellenkezőjét tettem.
A mai napig nem tudom bánjam vagy ne, hogy nem mentem el, hanem maradtam. Nem csak maradtam, de a részévé is lettem annak, amit akkor ott láttam. Nem tudom megmagyarázni, miért mentem aztán még tovább. Éveken át minden nap úgy ébredtem, hogy megmondom neki : - Elég volt! Délután azonban már rohantam haza az iskolából lázas sietséggel, hogy újra átéljem azt, amit az előző nap. Minden egyes percét élveztem annak, amit voltaképpen bűnösnek éreztem. Reggel még a szégyenérzet ébresztett, délelőtt már kínzásokon törtem a fejem, délután pedig kéjmámorban kínoztam a farkát, vagy egy idő után engedtem át a testem a kínok szexuális gyönyörének.
Mindketten a másikról képzeltük a csábító szerepét. Talán egyikünket sem kellett elcsábítani. Ő azt hitte a farka mérete varázsolt el. Az igazat megvallva még nem láttam ekkorát, mégsem ez vitt engem a bűnbe. Amit valóban nagyon szerettem ebben a játékban az önfeledt kéj érzése volt, amit eddig egyetlen egy fiú arcán sem láttam, pláne nem éltem át, mikor lefeküdtem velük.
Ma ő a soros. Éppen fürdik. Lekiabálok neki, hogy siessen. Nem szól vissza, de hallom, hogy elzárta már a zuhany csapját. Kap még öt percet. Hamarosan nagyon meg fogom izzasztani.
Én a tetőtérben várom és készülődök. Legalább negyven fok van itt fent, folyik rólam a víz. Pedig meztelenül várom. Szereti szenvedése közepette nézni a testem. Én is élvezem, hogy ennyire odáig van a testemért. Már egy ideje nem beszéljük meg előre, hogy mi fog történni. Ismerjük egymás vágyait és korlátait ahhoz, hogy ne kelljen.
Végre, már jön felfelé! Hallom a nyikorgó lépteit a padlás lépcsőn. Elémegyek kötelek kel és egy kendővel a kezemben. Bekötöm a száját. Jobban szeretem, ha nem beszél közben. Kezét magától hátrateszi, de most megkérem, hogy elöl tegye ezt. Kötelet hurkolok a csuklóira, bilincsként kötözöm össze. Farka ilyenkorra már állni szokott, ahogy most is. Azért megsimogatom neki, szívesen teszem, nem csak az ő kedvére. Kikeresem egy másik kötél közepét, ott ráteszem a farka tövére. Mögé megyek, áthúzom a kötélvégeket a lába között és hirtelen nagy erővel megrántom. Térdemet betámasztom a fenekénél, hogy nagyobb erőt tudjak kifejteni. Az összekötött kezét a feje felett hátrahajtom és áthúzom rajta a farkát feszítő kötelet. Addig húzom, hogy homorításra kényszerítsem a testét. A kötelet ebben a helyzetben rögzítem. Szép így az állandó vergődésre kényszerített teste. Szeretne kiegyenesedni, mert begörcsölnek a hátizmai, de ha kiegyenesedni próbál erősebben, fájdalmasabban feszíti a farkát a kötél,így újra homorítani fog. Egy másik kötél középtáján elkötöm a heréit. Háromszor tekerem körbe a kötelet a herezacskóján, heréit a végébe szorítom és dupla csomóval rögzítem. A kötélvégeket a lábujjaihoz kötözöm, úgy, hogy a térdei enyhén behajlítva legyenek. Az utolsó kötelet a makkja alatt kötöm meg, dupla csomóval a kantárjánál. Még több vér szorul a már így is pattanásig feszülő makkja bőre alá. Élvezettel megnyomogatom kőkemény, liluló, eres farkát. Ő meg élvezi a farkát átjáró nagy fájdalmat.
- Készen állsz a kínsétára? - kérdezem, de nem ad egyértelmű választ. Csak jajong, szerencsére bekötöttem a száját. Elkapom a makkjáról lelógó kötelet és megrántom. Induljon a séta a padlás túlvégébe. Nagyon tetszik, ahogy fura táncot járó testtel tipeg előre. Mikor lép egy kicsit előre, tépi a herezacskóját, feszíti a nagylábujjára kötött kötél. Szinte vakon lépeget, hiszen homorításra kényszerített testtel nem lát a lába alá. A felsőteste folyamatosan vonaglik, ahogy próbál kiegyenesedni az izomgörcsből, majd visszahajlani a farkát tépő kötél miatt. És én sem vagyok kíméletes a farkával, húzom, rángatom a makkja alá kötött pórázzal előre.
Nem vagyok szadista. Legalábbis nem érzem magam annak. Nem a szenvedését élvezem, hanem azt, ahogy élvezi a szenvedést, amit okozok neki. Mondhatom, szeretetből csinálom. Nem szerelem ez, de mégis érzelmi alapú, nagyon közvetlen kapcsolat. Annyira azonban nem közeli, hogy magamba is engedjem. Eleinte örült, hogy egyáltalán hozzáérek, ahogy telik az idő, egyre gyakrabban mondogatja, mennyire kíván engem. Én azonban nem. Jó, van olyan extázisos állapotom, amikor ő játszik velem, hogy majd megőrülök azért, hogy megerőszakoljon. De nem teszi akkor sem, amikor tehetné. Rendes fiú, megteszi, amire megkértem.
A szükség meglehetősen jó tánctanár. Félúton járva már optimalizálta azt a hullámzó mozgást, amivel nem tépi le a heréit, avagy a farkát, de tud haladni is közben. Sóvárogva néz a kínzóhelyre, ahol majd szenvedni fog. Próbált megállni előtte, de annyira megtetszett a sétáltatása, hogy a póráz rángatásával továbbhaladásra ösztökéltem. Jött is, elvégre nem akarta, hogy leszakítsam a makkját a farkáról. Mire a padlás végére ér, patakokban folyik róla az izzadtság. Liheg a küzdelmes, megerőltető sétától és a fokozódó szexuális izgalmától. Érzi, hogy a mai nap nem mindennapi lesz.
- Fellélegezhetsz pár percig, megérkeztünk! - súgom a fülébe.
Elsőként megtépázott lila herezacskóját szabadítotom ki szorult helyzetéből. Végre kinyújthatta remegő, elfáradt lábait. Leoldozom a kezéről a farkát feszítő kötelet is. Hatalmas megkönnyebbülést jelző sóhaj szakad ki belőle. Legvégül a makkjáról oldom le a pórázt. Sziszegve tűri a két csomó kioldozásával járó fájdalmat. Ahogy az utolsó kötéltől is megszabadul a farka, nagy adag összegyűlt izgalmi folyadék buggyant ki a farkából a tenyerembe. A tenyerembe, igen. Felkészülten vártam, szeretem a sós ízét. A spermáét nem, de az előváladék ízét igen. Felnyalom a tenyeremből az összes megmentett anyagot, látom a szemén, hogy ez nagyon izgatja. A másik kezem közben masszírozza a meggyötört farkát. Élvezi. Amíg vasmarokkal el nem kapom a heréit és megszorítom. Kiabál a textil mögül. Még mindig kéjjel nyalom a tenyerem, a herezacskóját meg csavargatom, tépem, szorítom, ahogy csak tudom. Közben egymás szemébe nézünk. Az enyém mosolyog, az övé szenved. Már nem lila sem a farka, sem a heréi.
- Kezdjünk bele, jó? - csak biccent a kérdésre. Ahogy mindig, ma is előre kigondolt, pontos forgatókönyvem volt. Egész délelőtt ezt rakosgattam össze. Most mégis ösztöneimre hallgatok, improvizálok. Odacipelem a régi ágymatracot, kiráncigálom a zacskójából és a gerendára dobom. Így is száll belőle a por. Őt meg hátratolom, amíg ütközik az ülepe a gerendával. Leveszem a szájáról a kendőt. Nagyon összenyálazta. Mögé megyek, összekötött kezeit lehúzom és a hátsó gerendához feszítem. Nem bírok magammal. Átlépek a feje felett, a hatás fokozása érdekében be is terpesztek felette. Bal kezemmel az ágyékán támaszkodom, megmarkolom a farkát, a heréivel együtt. Jól láthatja a punciját, biztos vagyok benne, hogy nézi. Széttárva, nedvesen láthatja. Az ujjaimat is észreveheti, ahogy hozzákezdek csiklóm masszírozásának. Nem tart sokáig, hamar utolér az orgazmus. Nem csoda, nagyon izgatott vagyok. Nagy a kísértés, hogy közben az ő farkát is kivégezzem, de erőt veszek vágyaimon, kell még a nagy farka. Inkább még egyszer végighúzom az ujjaimat a nedves puncimon, mielőtt a szájába dugnám, hogy lenyalhassa a punci ízt róla. Ez is élvezet.
- Mennyire erős a lábad? És mennyit bírnak a heréid? - kérdezem tőle. Újra elkötöm a heréit. Egy csomó fent, egy pedig alatta. A kötélvégeket a nagylábujjaihoz kötöm. A lába nem éri a földet. Hamar szenvedni kezd, remeg mindkét lába, tartja kétségbeesetten a levegőben. Amíg bírja. Felkiált, ahogy a lábai súlya a herezacskójára nehezedik. Meggondolatlanul rúgkapál. Hamar abbahagyja és ismét tartani igyekszik a lábait. Ez a legjobb része ennek a játéknak. Fáradt a lába, de harcol az izmai gyengülése ellen. Remegő lábakkal, izzadó testtel próbálja védeni heréi épségét. Harcol az elkerülhetetlen ellen. Ha itt hagynám hosszú időre, saját magát kasztrálná a kötéllel. Heréi így is lilulnak. Egyre gyakrabban nehezednek lábai a kötélre. Merev, égnek álló farka táncolva követi a küzdelmét. Csordogáló izgalmi váladéka olykor fröcsög egyet, mint a vadászkutya nyála, mikor megrázza a fejét. Szemet gyönyörködtető látvány.
Hagyom, hogy egy utolsó nagy erőfeszítéssel felemelje a lábait. Nem bírja már tartani, kocsonya módra remeg a lába, aprókat rángat a heréin, ahogy elenged, majd visszaemeli, a farka meg veszettül himbálódzik. Megszánom, kezembe veszem a nagy ollót, megragadom a kötelet és megemelem a lábait, hogy tehermentesítsem megnyúlt herezacskóját. A nyitott olló alsó élét a herezacskójára illesztés és enyhén összezárom. Máskor látom a rettenetet a szemében, most csak kétségbeesetten kiabál:
- Ne ott! Ne vágd le a heréimet!
Eljátszom a gondolattal. Egy mozdulattal elintézhetném, hogy sose legyen belőle férfi. Szórakozom vele, össze - összezárom az ollót, érezze a pengék élét. Hatalmam van felette. Nem élek vissza vele. A köteleket vágom inkább le, lábai leesnek a földre.
-Őrült vagy! - kiabál velem, de én csak nevetek rajta. A nyomorán nevetek. Nem veszi zokon, holnap majd ő kínoz engem, visszaadhat mindent. A heréit viszont nem eresztem. Megemelem a kötél gyötörte csomagját. Lilás színű, kéken áttetszenek az erei a fénylő, feszülő bőrén. Odanyúlok a fakanálért. A heréit belepróbálom a fakanál mélyedésébe. Pont jó méret, de ezt tudom már korábbról is. Odaütök és feljajdul. Kezemmel összepréselem a heréit. Mellettem rúgkapálnak a lábai. Nagyobbat ütök, erre megmerevedik a csípője és felemelkedik. Igen, ez nagyon fáj. Jól elverem, mint a rosazalkodó kisfiú fenekét az anyukája. Rosszul bírja a büntetést. Nekiállok eloldani a herezacskójára feszülő kötelet. Ez sem fájdalommentes művelet. Eltart egy darabig, amíg kioldom a meghúzott csomókat. Végre kiszabadulnak a fájó heréi. Megmasszírozom, amíg a lila szín vörössé nem válik. Szánalmasan lógnak a heréi a megnyúlt zacskóban.
Eloldom a kezét is, segítek neki felülni és lemászni a gerendáról. A feje is vörös, haja csatakos az izzadtságtól. Letörlöm neki. Odavezetem a tartógerendához, nekidöntöm. A kezét a gerenda mögött kötöm össze újra. A lábait a lábujján hagyott kötél darabokkal kötöm a gerenda két oldalára becsavart szemescsavarhoz.
- Szeretnél kefélni velem, igaz? - kérdezem hamiskásan. Csak bólint megadóan.
- Akkor megkeféllek, rendben? - ismét bólint rá, pedig tudja, hogy nem az jön, amire úgy vágyik. Elkötöm a farkát a heréi alatt, majd a heréit is újra. Közben fájdalmasan nyöszörög. Hátrahúzom a bőrt a merev farkán, az kiakad a makk pereme alatt. Megragadom a farkát, a másik kezembe pedig egy puhaszőrű cipőfényesítő kefe kerül. Végighúzom a farkán. A teste összerezzen az új típusú fájdalomtól. Erősen megragadom a farkát a bal kezemmel, húzom lefelé a bőrt. A liluló dagadó makk pereme élesen elválik a pirosló, duzzadó erekkel teli bőrtől. Mintha a cipőkrém maradékát kefélném le a cipőmről, fényesítem a makkját. Leginkább a legérzékenyebb peremét. Vergődik a kötelek szorításában a teste. Próbálná elhúzni a farkát a kezemből. Hasztalan. Se a kötelek, se a markom szorítása nem ad lehetőséget a menekülésre. A fájdalma hamar eléri az elviselhetetlenség határát. Elengedem és rácsapok a farkára. Hagyom, hogy teste vergődése csökkenjen. Újra megragadom, kezdem előlről a makk bőrének kíméletlen fényesítését. Teste azonnal reagál a heves fájdalomra. Ezúttal a kantárnál dolgozom meg szegény fiú makkját. Kis pihenő neki. Tudom, hogy a megállások után az újrakezdés még fájdalmasabb lesz neki. Egyre durvábban kefélem a makkját, érzem, hogy kínjában lassan el fog élvezni. Gyorsan elengedem. Nézek a szemébe, látom hogy extázisban vágyik a megmentő kielégülésben. Rendes leszek vele. A következő vad futam végén csak akkor eresztem el, mikor a teste orgazmusos görcsbe rándul. De nem segítek neki, csak eleresztem. Nézem, ahogy az elrontott orgazmus elkerülhetetlen ejakulációban fröcsköl szét a padlás porába.