A szénagyűjtés-2

Lassan úsztunk, kényelmesen, közben utolért és egészen közel úszott hozzám, annyira hogy a lábaink összeértek.
Állj meg, csak tapossuk a vizet-mondta.
Megálltam és tapostam a vizet, mire ő közelebb jött és éreztem, hogy merev farka a hasamnak ütközik, majd a kezével a farkamhoz nyúl, sokat nem kellett rajta huzigálni, állt magától.
-Menjünk ki a partra-mondta.
Kiúsztunk a partra, de nem az erdőhöz, hanem a ház felé eső részen szálltunk ki a vizből. Mindkettőnk merev farkán megcsillant a napfény.
-Nagyon felizgat így a látványod-mondta
-Tetszel nekem fiú –és jól rásózott a fenekemre, amitől kicsit megugrottam , de aztán szinte odakínáltam neki a seggem.
-Mit akarsz, fenekelést kérdezte.
-Igen feleltem.
-Gyere be a házba.
Bementünk a már jól ismert szobába. leült az ágyra és a térdeire mutatott, ha már ennyire akarod, akkor elfenekelek.
-Igen, szeretném válaszoltam.
Ráfeküdtem az ölébe, felfelé meredő farka a hasamhoz ért.
Egyenletes ütemben kezdett fenekelni, a kezével, majd egy tornacipővel folytatta.
Ez már jobban csípett, de nem ütött nagyokat és a kezdeti égő érzés is elmúlt. Lassan átvette helyét az élvezet. Vártam, hogy lecsap a cipő talpával a fenekemre és egyre inkább lüktetett a farkam.
Aztán egyszer abbamaradt a fenekelés.
Lassan ráfektetett az ágyra és belém hatolt. Óvatosan nyomkodta belém a farkát, majd egyre erősebb ütemben dugta a fenekemet. Hasa hozzácsapódott a fenekemhez, ami egy kicsit még égett az előző fenekeléstől.
Majd egyre fokozódott az iram, egyre inkább erőteljessé vált a nyomás és éreztem, hogy mindjárt elélvez bennem. És ez be is következett, hatalmasat spriccelt belém, teljesen elöntötte a seggem forró nedűje.
Kihúzta a farkát és megfordított.
- Gyerünk mondta verd ki a farkad. Alig húztam egyet -kettőt rajta máris spricceltem. Akkorát, hogy bőven jutott belőle a mellkasomra is.
Mindketten zilálunk. Majd megsimogatott
-Jó volt?- kérdezte.
-Nagyon.
-Szereted ,ha fenekelnek és –kérdezte.
-Igen úgy még nagyobb az élvezés.
-Jól van, most megmosakodunk és gyorsan összerakjuk a szénát. Bevisszük a többihez.
Holnap már nem igen kell jönnöd, ha csak nem akarsz?
-Akarok, de délelőtt már nem megy mondtam, Otthon is segítenem kell.
-Azonban délután 4-től este hétig, fél nyolcig ráérek.
-Te! Nem hoznád el a barátodat, holnap este?
-Megpróbálom , megkérdezem mit szól hozzá?-válaszoltam.
Összegyűjtöttük a szénát, bevittük a faluba. Majd elmentem Zsoltiékhoz.
Zsolti épp a kerítést festette, már a vége felé járt.
-Helló-mondtam.
-Szia felelte.
-Hol voltál tegnap?-kérdezte.
-Kint a tónál feleltem, tudod azzal a fickóval találkozta, illetve segítettem neki.
-Te segítettél neki, azok után, amit tett velünk?
Zsolti visszafordult a kerítés felé, én pedig nem kérdeztem semmit, arról, hogy találkozni akar-e.
-Segítsek-kérdeztem
-Ott van még egy ecset-mondta megkönnyebbülve.
-Akkor vacsoráig pont befejezzük. És akkor holnap délután kimehetünk a tóhoz.- mondta
-Jó feleltem, de…
-Mi az a de? –kérdezte Zsolti.
-Szóval az van, hogy ő is ott lesz?
-A fenébe, akkor majd máshova megyünk, a másik végéhez a tónak, ahová nem jár senki.
Igen feleltem, és festettem tovább a léceket. Közben a ma délelőttön járt az eszem. Éreztem mocorog a gatyámban a farkam.
De Zsoltit nem lehet ebbe bevonni. Kár pedig jó teste van és jó farka is, de….
-Héé ott már lefestettem-mondta Zsolti.
-Ja, bocs nyögtem.
A festést hamar befejeztük. Elbúcsúztam és hazaindultam.
Otthon megvacsoráztam és mély álomba zuhantam. Nem álmodtam most semmiről. Elfáradtam.
Reggel felkeltem, elvégeztem az otthoni munkámat, majd ebéd után vásárolni mentem, aztán pedig biciklire ültem és kikerekeztem a tóhoz.
A ház ajtaja zárva volt, de valami érdekes hang hallatszott belülről.
Az ablakhoz mentem és…. ( folyt. köv.)