A kis huncut (5)

Álmos nagyot esett, nehezen tért magához. Nem csak a fizikai fájdalom, de lelki sokk is érhette, hogy egy másik szolgától kellett mindezt elszenvednie.
Én meg csak mosolyogtam ezen, majd mikor már kezdett feltápászkodni, rászóltam:
- Látom, kíváncsiságod részben kielégült. Most már tudod, hogy mit tud Ő, de azért még tart neked, köcsög további bemutatót. Igaz, Kristóf mester? – jelentettem ki és néztem rá.
- Igen, ha akar, még kaphat. Más irányút is. – tromfolt Kristóf.
- Nem kell megvárnod a válaszát, hogy akarja-e vagy sem, mert látod, hogy csak úgy remeg a vágyától.  Kezdj is neki, azonnal! – sürgettem Kristófot.
Az meg rákiáltott Álmos köcsögre és közben maga elé intett:
- Akkor ne várj tovább! Gyere ide – de kúszva – elém s már kapod is! – utasította.
Mikor Álmos Kristóf elé ért, akkor beküldte a házba, hogy:
- Szerelt fel magadat köcsög, ahogyan szoktad, máskor! Siess, ne várakoztass! – szólt.
Míg Álmos bent végezte, amire utasították, Kristóf kapott pár tanácsot, ötletet a továbbiakra tőlem, hogy mit, hogyan s hol tegyen.
Nem sokára kijött lábon Álmos, de még nem ért az ajtóhoz sem, mikor Kristóf ráordított:
- Mikor jár a szolga Ura előtt? Négykézlábra, de azonnal s úgy gyere ide! – utasította.
- Igenis, Uram! – térdelt le, majd négykézlábra Álmos s úgy jött, lassan ki a teraszra.
Kezében hozta, majd szájába vette s úgy kínálta a póráz végét Kristófnak, aki átvette azt, majd lemutatott a sportcipőire.
- Koszosak lettek, ahogyan jöttünk ide. Mesterünk nem szereti ezt s én sem. Tisztítsd meg, nyelvvel! – jött az újabb parancsa.
Álmos odalépett a cipőihez s kezdte körbenyalni azokat, kinyújtott nyelvvel, de Kristóf odahúzott egy közeli nádszéket, beleült és felemelte a sportcipőt.
- Ne az oldalát, hanem a talpát! – cöcögött.
Álmos felnézett rá, meggyötört tekintettel s próbálta, de nem sikerült négykézlábon a talpat nyalnia. Kristóf rászólt:
- Nem túl okos, vagy nem eléggé gyakorlott még, ez a köcsög.  Feküdj, a hátadra s úgy tedd! Úgy menni fog. – nevetett s tanácsolta.
Álmos így a hátára fordult, majd nehezen közelebb került Kristóf talpához és letett fejjel, lassan nyalni kezdte a talpát.
Én ez alatt bementem a házba és két dologgal tértem vissza. Egy lovaglópálcával, a végén csillag alakú bőrdarabbal és egy farok-golyó satuval.
Kristóf rájuk csodálkozott, de Álmos tekintete félelemmel telt meg. Látszott, ismeri mind a kettő hatását. Nem mert leállni a talp nyalogatásával, mert Kristóf sürgette:
- Az már elég, most a másikat is nyald tisztára! – utasította s közben az átvett lovaglópálcával nagyot csapott Álmos pettyüdt farkára s golyóira.
- Aúúúúúúúú ! – kiáltott fel Álmos. – Ez fájt! – panaszkodott fájdalmasan nyögve.
S odakapta a kezeit, hogy védje a farkát, s golyóit, de rosszul tette: Most a kezeire kapott a lovaglópálcával, amire elkapta azokat, így a következő csapás Kristóftól újra a farkára s a golyóira érkezett. Fetrengett a terasz kövén a csapásoktól. De le is állt a cipő nyalásáról.
- Kaptál utasítást, hogy ne nyald tovább a cipőtalpamat? Ugye, nem? Akkor? – kérdezte, de már ütött is újabbakat Álmos farkára, golyóira, de a hasára és a mellkasára is. Lábaival pedig odaszorította a felkarjait a terasz kövére.
Szépen kirajzolódtak a pálca csillagvégének a nyomai a pöcs testén és leszorítva nem is tudott úgy elhúzódni a csapások alól, elől.
- Ha már nyalakodni nem akarsz, cipőtalpat, akkor nyalogathatsz mást is! – cukkolta Álmost, s már fel is emelkedett a székről és átlépve Álmos fején, a teste mellé lépett s leguggolt.
- Húzd le a gatyómat és nyald! Sebesen, de érzéssel! – parancsolta meg Kristóf s akkor jött rá, nincs is rajta gatya.
Vállat vont s legyintett.
- Máris, Uram! – tüsténkedett Álmos, aki nem vette észre a parancsban rejlő ellentmondást, s már nyalta is Kristóf fenekét.
Alaposan, lassan, körülményesen. Iparkodott nagyon.
Mi meg Kristóffal felette összenevettünk s egyre gondoltunk.
- Jól van, ez már elég! Most szopj s kemény legyen ám! – szólt rá Álmosra Kristóf és megfogva a fejét a farkára húzta.
Egy ideig hagyta szopogatni a farkát, majd a golyóit is alaposan megszopogattatta s újra a szájába dugta a farkát, de már meg mélytorkozta is Álmost, aki kezdett öklendezni ettől. Ekkor közbeszóltam:
- Nem kell megfojtani szegényt, mert akkor másra nem tudjuk használni! Pedig még akarjuk, nem?  - cukkoltam Kristófot s mutattam, hogy mit tegyen.
Az a fejénél fogta meg Álmost, s míg dugta a száját egyre gyorsuló ütemben a farkával, áthajolt rajta s megujjazta először egy, majd már két ujjával is. Álmos pedig felnyögött.
- Fogsz még jobban is nyögdécselni, de a gyönyörtől! – ígérte meg Kristóf annak.
S közben látta, hogy én is lassan Álmos mögé lépek, majd én ujjazom tovább az anuszrózsáját s tovább rángatom a saját farkamat, ami végre teljesen merevedett. Ekkor letérdeltem Álmos mögé és egy gyors, de erőteljes mozdulattal belenyomtam, mit nyomtam vágtam a farkamat.
Álmos teste megrándult, próbált volna felkiáltani, de nem tudott, mert a szája teli volt Kristóf farkával, aki erre készülve még össze is szorította azt.
Viszont Kristóf felkiáltott:
- Aúúúú, az apád faszát harapdálsz meg! – szisszent fel és kiáltott Álmosra. – Tűrj s élvezd! – bíztatta: - de ne harapj! – sziszegte.
Jó ideig elvoltunk így.
Igaz közben mi cseréltünk Kristóffal, így ő is megdugta Álmost és meg megszopattam, hogy a szája is foglalkoztatva legyen.
Először Kristóf ment el benne, majd utána csere s én is.
Még Álmossal tisztára nyaltattuk a farkunkat mindenhol, majd bepakoltattuk vele a székeket stb. a házba s én bezártam s addig Kristóf kiengedte és hazaküldte a meggyötört Álmost a kapuból.
Mikor én is odaértem, bezártam, akkor Kristóf rám nézett:
- Ez nagyon jó volt Uram, remélem Önnek is, bár én azt reméltem, hogy én leszek az, aki Öntől itt, ma, kap. – somolygott.
- Ami késik, nem múlik! Sipirc haza, s majd arra is sor kerül! Itt a ruhád, akár már itt is felveheted, de jobban szeretném, ha mg így mezítelenül futnál előttem legalább addig visszafelé, ahol levetetted!  - kezdtem.
- Jó alakod s tested van, így szívesen nézem rajtad az izmaid munkáját. – fejeztem be.
- Menj, iparkodj! – küldtem el, majd magam is kerekeztem utána.
Ahogyan futott lazán, már már büszkén előttem, szerintem direchte erotikusan Kristóf, arra gondoltam, fantáziáltam, mit tennék/teszek legközelebb Vele ott a kulipintyómban.
(folyt. köv.)