Úrnőmnél

MA ismét eljött a nap, amikor Úrnőm színe elé járulhatok. Sms-ben kaptam az utasítást, pontban 16:00-kor kell csengetnem házának kapujában. Korai vagy kései érkezésért büntetést helyez kilátásba. Ami meglepett, hogy kifejezetten megtiltotta a látogatás előtti beöntést.
Izgatottan parkoltam le a háztól nem messze és vártam, hogy eljöjjön az idő. A megadott időben csengettem. Halk kattanást hallottam. Benyitottam, majd becsuktam az ajtót. Úrnőm komornája, Karolin nyitott ajtót. Karolin 20 éves, de fiatal kora ellenére rendkívül "képzett" volt. Ahányszor csak látom, mindíg elcsodálkozom, hogy lehet ennyire vékony valaki. 161 cm magas volt és mindössze 40 kg. Most azonban a szokásos nyakörvén kívül valami másféle ruhát viselt. Áttetsző gumi miniruhát, felette szoros áttetsző anyagú fűzőt. Combján áttetsző gumi combfixet, de a cipője volt a legmeglepőbb számomra, fekete, lakk balettcsizmát. Ebben úgy kellett lépnie, mint a balerínáknak. Apró piciket lépett, hogy el ne essen.
Becsukta az ajtót, majd átadott egy összehajtott lapot. Széthajtottam és elolvastam. Úrnőm utasításait tartalmazta.
Levetkőztem, ruháimat összehajtogattam. Karolin egy zacskóba helyezte. Ezután átnyújtott egy fekete nejlontasakot. Ebben volt a nyakörvem és négy bőr csuklópánt. Ezeket kellett magamra csatolnom, ezután elhelyezkednem Úrnőm által betanított pozicíóba. Letérdeltem, hátam egyenes volt. Karjaimat szorosan testem mellé szorítottam, alkarom derékszöget zárt be testemmel, két kezemet lefelé feszítettem, mint ahogy a pitiző kiskutyák is szokták. A pórázom a számban és így vártam úrnőmet.
Tizenötperc várakozás után halottam úrnőm lépteit. Hallottam, mivel az egyik általam legjobban kedvelt csizmájában volt. Lakk csizma volt, 12,5 cm-es fém tűsarokkal.Hosszú, hegyes orra volt. Úrnőm térénél ért véget. Úrnőm fekete lakk fűzőt viselt, gyönyörű kelbleit szabadon hagyva. Úrnőm még fekete könyékig érő lakk kesztyűt és nyakán kis lakk, szegecses nyakpántot viselt. Kezében lovaglópálcát tartott.
A látvány felemelő volt, hiszen láthattam Úrnőm ékszereit, amiket a mellbimbóiban és szeméremajkaiban viselt.
Úrnőm elém lépett. Megvizsgálta, rendesen felcsatoltam-e a csukló- és bokapántokat és ellenőrizte a nyakörvemet is. Kivette a számból a krómos,kisszemű láncokból készült pórázt és beakasztotta a karabínert. Megsimogatta arcomat és megdícsért:
- Okos, rendes kutyus.-mondta.
-Köszönj szépen!-hangzott el az utasítás.
Két tenyeremet apadlóra helyeztem és előrehajoltam, hogy számmal érinthessem meg úrnőm csizmáját. Először a jobb csizmája orrára adtam csókot, majd felfelé haladtam a lábfeje felé. Úrnőm úgy látszik nem volt teljesen elégedett tiszteletadásommal, mert a lovaglópálcával nagyor vágott a fenekemre, miközben leszidott:
-Büdös dög, nem tanultad meg rendesen, hogy is csináld?- és azzal ütött is. Kettőt kaptam afenekemre. A másik lába következett. Úrnőm a hajamnál fogva emelte fel fejem és úgy beszélt, közel az arcomhoz:
-Ha nem csinálod rendesen, szájbarúglak,megértetted?
-Igen, Úrnő!-válaszoltam, de ekkor ismét lecsapott a lovaglópálcával:
-Kuss, te féreg!
A másik csizmát fokozott figyelemmel kezdtem csókolni, hogy Úrnőm elégedett legyen. Úgy látszik, jól csináltam, mivel rúgott belém.
-Remek. Most pedig gyerünk, mert előkészítettem neked valami meglepetést!
Elindultunk a pincébe. Én szorosan Úrnőm mellett négykézláb másztam. Igyekeztem "lépést" tartanom Úrnőmmel, ami többé-kevésbé sikerült is. Ha lemaradtam, a pálcával kaptam.
Leértünk a pincébe. Karolin már ott várt a meglepetéshez előkészített eszközökkel. Egy orvosi infúziós állvány volt, rajta egy piros ballonnal, amiből egy hosszú vékony cső lógott ki. Egyből felismertem, egy beöntőkészlet. Úrnőm felém fordult.
-Látom, felismerted a mai meglepetésemet. Ma kipróbálom, mennyit bír befogadni a koszos beled ebből az általam készített folyadékból.
-Gyerünk, mellkast a padlóra, feneket felfelé! Gyerünk!
Mellkasomat apadlóra helyeztem, fenekem amennyire tudtam, felfelé emeltem. Úrnőm-úgy látszik- nem volt elégedett a magassággal, mert mellém mlépet és egy közepes, ágyékom felé irányuló rúgással ösztökélt.
-Gyerünk kutya! Emeld a segged!
Arcom a padlóhoz simult, így szemem sarkából láttam Úrnőm lenéző arcát és a rúgást követő megvető és kélyes mosolyát. Láttam Karolint is, aki rezzenéstelen arccal állt és tartotta a cső végét, mely egy felfújható műfarokban végződött.
Úrnőm karolinnal benyálaztatta a műfaszt és a fenekembe nyomta.Az első nyomásra áthatolt a záróizmomon, majd elkezdte felfújni. Ellenőrízte, hogy stabilan feszül, hogy nem fogom tudni kinyomni. Ezután az előttem levő bőr trónszékszerű foteljébe ült, majd azt mondta:
- És most következzen a produkciód! -Kiáltott fel Úrnőm és Karolin megnyitotta a kis szelepet.
Éreztem, hogy a testmeleg folyadék belémáramlik. Pár másodperc után éreztem az ecet illatához hasonló szagot. Majd ezután a csípő, bizsergető érzést a végbelem felől. Éreztem, ahogy a folyadék utat talál magának. A hasam feszülni kezdett. Úrnőm megjegyezte:
- Remek! Egy litert már elnyeltél, most jöjjön a második. Intett Karolinnak,aki a második liternyi folyadékot is beöntötte a ballonba. A folyadék lassan áramlott, egyre feszített. Úrnőm felállt, majd mellém lépet. Megpaskolgatta a növekvő hasamat.
- Szép. Csak így tovább!
Az érzés egyre kellemetlenebb lett. Már fájt, ahogy feszített, de a második liter is belémjött. Kezdtem rosszul érezni magam. Gyenge émelygést érztem. Egyre sűrűbben és egyre kisebbeket lélegeztem. Karolina harmadik litert is beöntötte a ballonba. A kín egyre fokozódott. Legszívesebben kitéptem volna a csövet, de úrnőm iránt érzett szeretetem és elkötelezettségem nem hagyta. Ekkor úrnőm parancsot adott, hogy feküdjek hanyat úhy, hogy a lában aszéke felé mutassaon. Lassan a hátamra fordultam úgy, ahogy úrnőm kérte. Karolin lábamat, úrnőm utasítására felhúzta, mint ahogy a szülő nőknek szüléskor. úrnőm szerint így még több folyadékot tudok majd befogadni. Nagyon feszített és a hányinger kerülgetett. úrnőm egyszer csak elzáratta a csapot.
-Most várunk, hogy hozzászokj.-Mondta mosolyogva, miközben elégedetten nézte puffadó hasamat. Tíz perc után azonban újból megnyittatta a csapot. A lassan beármaló folyadék már nagyon feszített. Kezdett összeszűkülni a világ. A hányinger egyre erősebb lett. Éreztem, már nem bírom soká. És ekkor...