Tréning 1.

Soha nem csináltam még ilyet azelőtt, ezért most gombóccal a torkomban vezettem a megbeszélt találkozóra. A friss borotválás és a légkondicionálótól libabőrössé vált bőrömön érzem a póló anyagának tapintását. Nem vagyok teljesen biztos magamban, azt sem tudom, hogy miért mentem bele önként, hiszen senki nem kényszerített rá vagy várt el bármi hasonlót. A gondolatra, hogy ki leszek szolgáltatva azokban a szituációkban, amelyeket ezerszer elképzeltem már, lassan ébredezett a testem, és a frissen borotvált farkamnak elkezdett szűk lenni farmerem.

Percek óta a kanyarokkal tarkított vidéki országútról letérve egy láthatóan ritkán használt erdei úton autóztam. Lassan csordogáltam a megbeszélt találkozóhely irányába, amely kellően távol volt a világ zajától. Nem gondolva arra, hogy ez most jó nekem így, vagy ellenkezőleg, inkább félnem kellene, óvatosan hajtottam tovább, amikor megláttam a kocsidat, egy nyitott platós fekete pickupot. Megnyugvás helyett a szorongás lett úrrá rajtam.
Szorongásomat csak fokozta, hogy a terepjáró mellett két fekete overallos, fekete maszkos férfi állt karba tett kézzel, ami igencsak drámai felvezetés a találkozóhoz. Korábban nyugodt beszédű, higgadt férfiként ismertelek meg, akkor még jól is szórakoztunk az egész ismerkedésen, vágyaink megbeszélésén. Ugyan jelezted, hogy komolyan veszed a játékot, tehát jól fontoljam meg, hogy vállalom-e, akarom-e a folytatást, akkor nem is sejtettem, hogy ennyire felkavaró lesz a találkozás.

Sziasztok! - üdvözöllek bátortalanul, miután komótosan kiszálltam a kocsi biztonságos hűvöséből.
Késtél! - szólal meg az egyik maszk.
Igen, elnézést, nem mertem gyorsabban jönni, elég rossz az út idefelé.
Jól meggondoltad? Biztosan ezt akarod? Most még visszaülhetsz a kocsidba, és elhajthatsz, mintha mi sem történt volna. Viszont, ha maradsz, akkor attól a perctől kezdve a nap végéig nem állíthatod le a programot! Egyértelmű, hangos választ várok!
Szinte bénultan, mégis a bizsergetően izgató tudattal a fejemben vágom rá egyértelmű igenemet.
Rendben! Akkor vetkőzz le, teljesen meztelenre, cipőt is! Pakold be a holmidat a kocsiba, és zárd be! Nem lesz most szükséged semmire.
Szótlanul engedelmeskedve megszabadulok a ruháimtól, és enyhén meredező farokkal kiszolgáltatottan állok a nálam magasabb kínzóim előtt.
Tarkóra a kezekkel, terpeszbe és lábujjhegyre! Gyerünk, mozogj! - a kíméletlen parancs azonnali cselekvésre késztet.

Egészen újszerű, bizarr élmény meztelenül, lábujjhegyen egyensúlyozva állni két talpig felöltözött fekete alak előtt, talpam alatt a nedves-szúrós erdei talajjal. Hímtagom lassan, de folyamatosan nőni kezdett az ágyékomban. Lenézni nem merek, és ebben a pózban nem is nagyon tudok.
Egy érdes kéz simogatni kezdi a fenekemet, belemarkol a farpofámba, megingok ettől, de tartom a pózt. Közben egy másik kéz a mellbimbómat simogatja, majd két ujjal hirtelen csavar egyet rajta, amitől felnyögök, és talpaimat lerakva próbálom visszanyerni az egyensúlyomat.
Hiba volt, mert ebben a pillanatban a másik férfi is mellettem termett, hangos utasításokkal. gyakorlatilag ordítva hozták tudtomra, hogy szerencsétlen vagyok, még állni is képtelen senkiházi, akit most ezért kikötöznek, és elvisznek a büntetőhelyre, ahol megkapom ami nekem jár.

Masszív, súlyos izmok tepernek a földre, nyers erő veszi el minden ellenállási kísérletemet. A karjaimat hátracsavarják, és a gyorskötegelő kábelkötöző zippenését hallva érzem, hogy rám kerülnek a vékony, de kíméletlenül szoros műanyag bilincsek. Farkam a poros talajhoz préselődik, amikor egyik kínzóm a vádlimra térdel, szorosan összefogja a bokáimat, és megbilincseli a gyorskötözővel. Tehetetlenül nyögök, próbálok tiltakozni, de leszorítanak, közben a nagylábujjaimra is műanyag bilincs kerül és irgalmatlan szorosra húzva egymáshoz feszíti a lábfejemet. Testem kötözött sonkává bilincselve hason fekszik a nyirkos, poros földön, számban érzem a föld és az avar ízét. Egyik kínzóm port rúg meztelen és mostanra megizzadt testemre, majd jól szórakozva nyomoromon otthagynak vergődve a földön fekve.

Kényelmetlen, gúzsba kötött lárva pozíciómból nagy nehézségek árán felemelt fejjel csak annyit látok, hogy a terepjáró ajtajánál a két fekete álarcos alak sport kulacsból iszik, egyikőtök ponyvát és különböző fa rudakat és egy nagyobb zsákot pakol a kocsi platóján az egyik sarokba.

Ki vagy te, akivel kötetlenül, barátként beszélgettünk? Melyik a kettő közül? Mit fogtok most tenni, mekkora tortúra áll előttem? - ezek a kérdések kétségbeesetten kavarognak a fejemben a bevezető keménységének tudatában. Ami meglepő, hogy bár félek a következő óráktól, lüktető farkamból kicsorgó váladék egyértelműen az izgalom jeleit produkálja.

Gondolataimból négy erős kéz szorítása zökkent a valóságba, és egy pillanat múlva a pickup koszos platójára dobva, a durvaságtól felhördülve kezdek el most már visszaemlékezni a korábban, az ismerkedés szakaszában feltett, költői kérdésnek szánt “jól meggondoltad?” mondaton. Nincs időm gondolkodni, mert egy pár nehéz térd a platóra présel, miközben két kéz a farpofáim közé nyúl, egy pillanattal később hideg folyadék csorog az ánuszomra, majd kérlelhetetlen határozottsággal egy fém kúp feszít szét belülről. Nem fáj nagyon, de kegyetlenül megalázó az óriásinak tűnő buttplug, amit szakértő módon dugtam belém.

Pillanatokkal később már háton fekszem a gyorskötözőkhöz rögzített kötelekkel a kocsi platójához pányvázva, felettem a koranyári égbolt vidám bárányfelhős égboltjával és a mozgásba lendülő pickupon keletkező menetszélben zászlóként meredező hímtagommal. Vegyes érzésekkel, az izgalomtól és a fájdalmasan huppanó úttól elgyötörve nézek a nap hátralévő részére.

folyt. köv.