Epizódok

A világoszöld öltönyömet vettem fel, gondoltam, ez megfelel erre az alkalomra. Igaz, másik nem is volt, csak egy fekete  csíkos, de az sehogy sem illett volna. Nyakkendőt nem tettem fel, nem szeretem, elszorítja nyakamat.
Délután ötre beszéltünk meg találkozót a belvárosban. Én hamarabb megérkeztem, a vonat miatt, s csak tébláboltam, nem ismertem senkit, kissé kényelmetlenül éreztem magam.
Egyszer csak feltünt Nóra, a közös szponzorunk, s széles mosollyal, meg kézfogással üdvözölt.
Itt nem szokás a puszi, mint nálunk vidéken, távolságtartóbbak az emberek.
Beszélgettünk mindenféléről, üzletről, időjárásról, pénzről, de magánjellegű kérdése egy se volt felém. Arra sem volt kíváncsi, hogy honnan ismerjük egymást Úrnőmmel. Arra gondoltam, biztos tudja, hiszen olyan jó barátnők, s elmondta neki. Emiatt egyáltalán nem volt szégyenérzetem, sőt, kimondottan büszke voltam magamra, hogy ilyen nőt szolgálhatok.
Amikor Úrnőm megérkezett, én felállással üdvözöltem, de ő most nem nyújtotta karját kézcsókra, Nórát megpuszilta, s leült közzénk. Láttam, hogy szponzorunkat nagyon meglepte a viselkedésem.  Ebből arra következtettem, hogy nem tud semmit .
Meghallgattuk az előadásokat, hozzászólásokat, ami neken elég unalmas volt.
Asszonyom sokat mosolygott, kacarászott, lubickolt az emberek közt, mint hal a vízben. Bemutatott a felső vonalnak, s mint aki vesztét érzi, nem törődött semmivel, csak a saját jó hangulatatával.
Egyszer csak vége lett mindennek, s gyorsan mindenki elpárolgott. Nóra is elköszönt, hiába, az idő pénz, s itt komolyan is veszik. Ahogy ketten maradtunk Esztikével, megkérdezte mennyire sietek haza. Azt mondtam, hogy van időm, mire ő rávágta, hogy kísérjem haza. Szívesen tettem eleget a kérésének, nagyon szerettem a közelében lenni. Jó energiák áramlottak felőle. Azt javasolta, menjünk gyalog, s tényleg jól esett ezen a langyos őszi estén sétálni a belvároson át. Kart karba öltve andalogtunk, mint két szerelmes. Én már akkor az voltam belé, róla pedig csak később tudtam meg, hogy sosem volt az. Mindenesetre kedvelte a társaságomat, s nekem ez elég volt.
Amikor felmentünk a lakására, minden átmenet nélkül közölte velem (szeretett így meglepetéseket okozni), hogy most pedig vegyem le a nadrágomat, mert el fog fenekelni. Ezen nem lepődtem meg, s egy perc múlva ott hasaltam az ölében, akár egy kisgyerek.
Lehúzta rólam az alsómat, s a kezével csépelni kezdett. Még akkor is kacarászott, gurgulázó nevetése  túlharsogta a csapásokat is, annyira élvezte ezt a játékot. Mikor már a fenekem izzott , gondolom, tűzpirosan lángolt, akkor felállított. Erekcióm nyílvánvalóvá vált, amin ő csak elmosolyodott. Utasított, hogy öltözzem fel, mert most már ideje indulnom. Mindig ő döntötte el, mikor mit kell tennem. Nekem tetszett ez a megosztás, hogy ő dirigál, én pedig cselekszem. Soha nen mondhattam nemet. Kinyilvánította, hogy ha egyszer is nemet mondok, akkor ott vége köztünk mindennek. Egyszer mégis kénytelen voltam nemet mondani, de az már egy másik történet.