Találka...(8)

-Tartsd a tenyered lefelé, hogy ki tudjam festeni a körmeid. Ne rezegtesd, mert akkor nem lesz szép. És persze te vagy a hibás.-és nem lett szép. De pont hozzád illik. Az én kis ribancomhoz.

Addig így maradsz amíg kifestelek és a körmöd meg nem szárad. Kihúztam a szemeid körvonalát, és az ajkadat a rúzzsal. Térdeid már nagyon nyomódtak, kényelmetlen volt ez a testhelyzet.
-Most Én következem.-Kinyitottam a bőröndöm és kivettem a fűzőm, combfixem, magassarkú szandim, csipkebugyim és egy dobozt amiben az eszközöket hoztam magammal és egy kis meglepetést is, amit hamarosan be akartam vetni. De ezeket nem láthattad.
-Segíts felöltözni, de nagyon vigyázz mindenre.-mosolyogtam gúnyosan.
Hiba és sérülés nélkül sikerült felvenni a sexi ruhát és szandált. Éreztem közben az ujjaid játékát a lábamon, popsimon vágyakozva forgattad a pántos topánomat és lopva megnyaltad a sarkát és talpát. Farkad már teljesen kitöltötte a ketreced és a bugyidon foltot is hagyott.

Elérkezett az idő megbeszélni a ballépéseidet.
-Mit gondolsz magadról? Hibáztál?
-Bocsásson meg Úrnő, nem jut eszembe semmi mulasztás. Szerintem nem csináltam rosszul semmit.
-Gondoltál rám amikor vártál a pályaudvaron?-igenlően bólogattál-Akkor miért nem kaptam tőled semmi ajándékot? Szerinted mit érdemelsz a feledékenységedért? Megszólalhatsz.
-Talán a tökönrúgás megfelelő emlékeztető lenne. És szabadna ajánlanom, hogy annyi legyen ahány órakor találkoztunk.
-Tetszik az ötlet. Mikor is volt?
-Délután 3kor. Akkor csak 3at kapok.-csúszott ki a szádon.
-Tényleg? Szerintem pedig 15öt. Mert ugye a hivatalos idő, az 15 óra. Más hibád nem volt? És a harisnya? Mi a véleményed, hogy mitől lyukadt ki?

De most együnk előbb.
Kimentél a konyhába kis, csipkésszélű köténykét kötöttél magad elé, és megterítetted az asztalt. Virslit főztél, mustárt, ketchupot, majonézt, kenyeret szeltél és vitted az asztalra.
-Vedd le a cipőd és főzd a virsliket nyugodtan, -értetlenkedve néztél rám, de kiléptél a cipőkből.
Ahogy álltál a tűzhely mellett, hátulról valami furcsát éreztél. Valami kemény furakodott lábaid közé. Magamra csatoltam a straponom a bugyim fölé és így álltam mögéd. Szorosan hozzád dörgölődztem, miközben megcsavargattam kissé a mellbimbóid, és belepusziltam a nyakadba. Libabőrös lettél az érintésektől és ágaskodott -volna-továbbra is a szerszámod.
-Ehetünk végre?
-Igenis, Úrnőm, ehetünk.
-Mielőtt leülsz az asztalhoz, hozz egy tükröt, -a borotválkozótükrödet hoztad, leültél, én pedig úgy állítottam be, hogy lássad magad miközben eszel, majd kezeidet hátrakötöttem a szék támlájához. Tányérodba tettem a szószokból 3 külön kupacba. De mást nem.
-Én foglak megetetni és minden egyes falat után megköszönöd szóban, hogy ma sem kell éhezned, és megcsókolod a kezem.-Nem siettem el az etetésed, először én ettem kommótosan majdnem jóllakásig, majd falatokra vágtam a kenyeret. Fogtam a virslit és az ajkaidhoz tettem.
-Nézd magad, ugye milyen jól áll neked egy fasz? Persze ez egy kicsit vékonyka, egy méretesebb jobban mutatna a rúzsos szádban, -a saját látványodtól elakadt a szavad, de aktívan részt vettem benne én is, mert bőszen mozgattam ki-be a virslit, és a nyáltermelésed is megindult,-nyálcsorgató kis ribancom.

Ettől, hogy így szólítottalak, még jobban beindultál, élvezted a kiszolgáltatott helyzetet és a megalázást is.
-Na, egyél, harapj, és nyaljál valamelyik szószból, ami a tányérodon van, közben egy falat kenyeret is adok a szádba.-nehézkesen felnyaltál egy kis ketchupot, persze a szád körül minden piros lett, de már nem csak a rúzs miatt. Elszégyelve nézted magad a tükörben.
-Hogy te milyen disznó modon tudsz enni. Nem is érdemled meg, hogy asztalnál étkezz velem együtt. És, hogy akarod így megcsókolni a kezem? Na menj szépen az asztal alá, ott legalább nem látom a maszatos pofád.
Eloldoztam a kezeidet, letetted a tányért a lábaim elé, megkaptad a virslit és a kenyeret és a tükröt is.
-Mivel ilyen ragacsos képpel nem illetheted a kezem, ezért minden egyes falat után megcsókolod a lábamfejét. Jó étvágyat!