A kis huncut (4)

Megállapodtunk, hogy marad, a Kristóf szolga neve s nem értékeli a „köcsög” nevet.
- Tedd ide, a csomagtartómra a cuccaidat, hogy a kezed üres maradjon s fuss előre, a harmadik utcáig. Ott be, balra, majd jobbról a harmadik ház kapujánál várjál be! Fuss! . parancsoltam rá.
Ő eliramodott s láttam bekanyarodni, majd megállt a harmadik ház előtt s felmérte, szemmel. Az egy hatalmas kőház volt, háromszintes: alul, a pincében garázs s csónaktároló (látszott a nyitva lévő ajtón át), majd földszint nagy terasszal s egy emeleti tetőtér beépítés is. Erre nem lehet azt mondani, hogy kulipintyó.  - állapította meg Kristóf magában.
Hátranézett, mikor megérkeztem én is, de nem mert megszólalni, csak nézett, kérdőn, rám.
- Ez nem a vityillóm! Ez Álmos köcsög háza. – mondtam magyarázatképpen Neki s bekiáltottam, de Álmos már jött is ki a házból.
Ő is mezítelen volt, s tök csupasz.  Az látszott, hogy izmos, kisportolt a srác, átlagosan szőrös testű, gesztenye szőke szőrzettel, mint a haja, de az még hullámos is volt.
- Üdvözlöm Uram! – szólított meg, majd közben felmérte Kristófot szemmel.
- Nincs semmi újság. – referált és nyújtotta a kulcscsomót felém, majd érdeklődött:
- Új köcsöge van, Uram?
- Igen, láthatod, köcsög. – válaszoltam, de kicsit dühösen, hogy rákérdezett.
- Ha szükséges, átmehetek segíteni, betanítani... – kezdte, de leintettem.
- Megteszem magam is. Veled majd máskor… - ígértem meg neki. – Jövök még, már, gyakrabban is. – nyugtattam meg.
- Jó szórakozást akkor, Uram! – köszönt el Álmos köcsög s ment is vissza a házába.
- Te pedig fuss tovább! Át a gáton s be az utcába a túloldalon s jobbra az utolsó kapu előtt várj meg! Lódulj! – utasítottam Kristófot.
Bár ő indult előbb, mégis én értem hamarabb a kapuhoz s nyitottam is ki, mire odaért.
- Fuss ne, a kerten át s a teraszon helyben futva várj meg! – parancsoltam neki.
Láttam, mire odaértem, hogy parancsom szerint helyben futva várt, de közben körbe is fordult s felmérte a terepet.
Kinyitottam a rácsot, félrehajtottam a falhoz s az ajtót is kizártam s belöktem, de azonnal hátra is léptem, mert bentről igen hideg áramlott ki.
- Várj itt, mert bent igen hideg van még! – parancsoltam s belépve az ablakhoz mentem, felhúztam a redőnyt s kitártam az ablakszárnyakat, ki is akasztottam, hogy a rácson át zavartalanul áramolhasson be a kinti, már melegebb levegő s nyomja ki a hideg bentit, de közben a huzat ne csaphassa be az ablakokat.
Kristóf előrébb lépett s az ajtón át belesett a szobába.
- Hozz ki egy párnás széket, ide, nekem a teraszra és oda tedd le! – mutattam, majd letelepedtem rá s magam elé parancsoltam Kristófot.
- Most magas térdemeléssel fuss egy ideig, majd úgy, hogy a sarkaidat hátuk felkapkodod! – utasítottam s érdeklődve szemléltem „futását”.
- Forogj is lassan körbe futás közben, majd állj meg, nekem háttal, s úgy fuss helyben tovább! – jött az újabb parancsom.
Élvezettel néztem a fiatal, izmos testen az izmok játékát, amit még érdekesebb tettek a terasz melletti rózsafákon átszűrődő napfény árnyékai. Mikor újra felém állva futott Kristóf, akkor pedig élvezettel néztem a merev farka himbálódzását, jobbra-balra, s a jól lelógó golyói, ütemes mozgását is.
Nagyon tetszett, így elkezdtem halkan tapsolni:
- Csak így tovább! Szép s kívánatos is vagy!- dicsértem meg Kristófot.
De nem csak az én tapsom s hangom hallatszott, hanem egy mélyebb, dörmögőbb hang is.
Egyszerre néztünk oda, meglepetten, a terasz lépcsői felé. Onnan jött.
Ott állt egy szál faszban Álmos köcsög s ő tapsolt s lelkendezett mellé:
- De mennyire! – áradozott ő is, de nem halkan, hanem hangosan.
- Hát te, hogy a faszban s miért kerültél ide? – szóltam ré durván s igencsak dühösen.
- Nem zártam be a kertkaput? – próbáltam visszaemlékezni, de láttam a”videómon”, hogy bezárom.
- Elfelejtette Uram, hogy két kulcsot adott? – nézett rám szemtelenül Álmos köcsög.
- A másikkal jöttem be. – jelentette ki teljesen természetesen.
- De mi a fasznak? – kiáltottam rá, már nagyon dühösen, majd felpattanva odaléptem elé s hatalmas pofont kentem le az arcára.
Megtántorodott az, de mégis megállt a lábán.
- Miért? Mert kíváncsi voltam mit tud ez a köcsög, itt, amit én nem. – jött a válasza s közben Kristófra mutatott.
- Semmi, de semmi közöd hozzá! Túl kíváncsi vagy, de meg lesz ennek a böjtje, számodra. Nem te fogod megtudni, hogy Kristóf szolga mit tud, hanem az, hogy mit érdemel a túl kíváncsi köcsög! Te! – dörögtem s hozzátettem:
- Azonnal meg is kapod, itt és most! Gyere csak ide! – bömböltem s mikor közelebb lépett Álmos köcsög akkora pofont kapott, hogy beledőlt a terasz melletti rózsabokorba.
- Aúúúúúú! – kiáltott fel és sziszegett még, mire kikecmergett abból s intésemre újra elém állt, de a következő pofonomtól újra a rózsabokorban landolt.
Vagy 5 ilyen pofont kapott még, s mikor az utolsó után is végre kikecmergett a bokorból – s tanulva ez eddigiekből – távolabb állt meg tőlem, rászóltam:
- Menj s zárt be a kertkaput! Nem akarok több meglepetést. – utasítottam s mikor végre visszaért, újabbat kapott:
- Tégy rendet bent! Hordj ki a szoba közepéről mindent s akaszt le a csillárt is, valamint a hátsó fal előtti terület is legyen szabad! A végén szereld is fel magadat, szokás szerint köcsög, úgy térj vissza ide. Megértve? Mozgás! – sürgettem őt, majd Kristófhoz fordultam:
- Nézd végig, de egy szó nélkül! A képedre is ügyelj! Nem lehet rajta egy pillanatra sem szánalom. Megértetted? – néztem rá s ő bólintott, hogy meg.
- Menj pisilni is! – szólítottam fel s intettem balra a terasz mellé.
Úgy is tett, majd megtalálhatta a budit, mert hamarosan jött, de láttam feszeng:
- Hol tudok itt kezet mosni? – kérdezte meg.
- Ott bent, van egy régi fém mosdóállvány, azon vizeskancsó. Abból önts az alumínium lavórba s úgy. – világosítottam fel.
- Aha. – jegyezte meg s ment, majd mikor kifelé jött – kezében a lavórral – hogy kiöntse a piszkos vizet, Álmos jött utána s meglökte. Hogy szándékosan-e, vagy véletlenül, nem derült ki, de Kristóf szeme rám villant, én meg visszaintettem neki, így lassan kiöntötte a vizet a lavórból, letette a terasz sarkára, majd visszakézből akkora pofont kent le Álmosnak a tarlójára, aki pechére éppen előre is hajolt, hogy az térdre esett, majd lehasalt a terasz kövére.
- Nem tudsz vigyázni, köcsög? – dörrent rá Kristóf.
- Nekem te ne pofázz itt! – pattant fel Álmos dühösen, vérben forgó szemekkel, de újra a földre került, Kristóf újabb taslijától.
De onnan már nem a maga erejéből kelt fel, hanem Kristóf rángatta fel a hajába markolva és ügyesen úgy fordította, hogy kézre, pontosabban lábra legyenek a popói, amibe még kettőt bele is rúgott. Így Álmos köcsög bizonytalan helyzetben előre botorkált a teraszon a rúgástól, majd leesett a lépcsőn s ott feküdt/terült el a porban.
(folyt. köv.)