Első találkozás 1.

Melinda magasra tette a lécet.. Három levélváltás, fénykép küldés, és már meg is volt a nap, amikor végre találkozhattunk. Akkoriban Budán éltem és dolgoztam, független voltam mindentől és mindenkitől… A megbeszélt időpontra mentem érte, van egy olyan szokásom, hogy ilyen randikra általában tíz, tizenöt perccel korábban szoktam megérkezni, parkolóhely gondos megválasztására, cím ellenőrzésére szoktam kihasználni a maradék időt. Meg persze élvezem is egy picit, mert ilyenkor aztán ott van ám a gombóc az ember torkában. Aki csinált már ilyen, az pontosan tudja, hogy miről beszélek.. Jó megfigyelő vagyok, tehát már a képek, apró részletek alapján szokott lenni egy képem arról, hogy miként fog zajlani az első találkozás. Melindával megbeszéltük, hogy semmi feltűnő öltözék, akkor még mindketten férfiként éltük mindennapjainkat. Inkább fiúk voltunk, huszonévesek.. Ki is szúrtam őt, pontos volt, vicces volt, hogy megkerült egy háztömböt, ebből tudtam, hogy ő az, mert rövidíthetett is volna, de gondolom ez volt a megtévesztés részéről. Fekete bársony szerű nadrágban volt, fekete hosszú kabát és egy kalap volt a fején. Amolyan régi karimás, fekete nem is tudom milyen kalap, nem értek hozzá, illetve egy fekete félcipő. Üdvözöltük egymást, kezet fogtunk és már pattantunk is be a kocsiba magunkra csapva az ajtót, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Ami azt illeti ő már akkor egy gyönyörű hosszú hajú femboy volt, így tudnám a leginkább leírni. Nem találkoztam azóta sem olyan sráccal, akivel ennyire kiszúrt volna a természet. Tulajdonképpen ő az a srác, akinek bárhol, bármilyen öltözékben kezicsókolommal köszön mindenki. Természetes szépség hosszú barna hajú, fekete mandulaszemű "kislány".. Megbeszéltük, hogy beülünk egy kávéra, a közelben volt egy pláza, és igyekszünk elvegyülni a tömegben, mintha már régóta ismernénk egymást. Nem is volt semmi gond, én rendeltem, jót beszélgettünk. Ami ebből a beszélgetésből megmaradt, az az volt, hogy megkeresték őt anno egy kereskedelmi csatornától, hogy szerepeljen egy akkor futó műsorban, de nem vállalta. Megittuk a kávét, semmi gond nem volt, rendeztem a számlát és továbbmentünk. Ekkor ő előjött egy ötlettel, hogy álljunk meg egy cipőüzlet előtt, mert nem nagyon szokott kijárni, és most itt az alkalom, hogy bemenjen és körülnézzen. Bementünk együtt, de természetesen őt a női cipők érdekelték. Nem mintha engem nem érdekelnének, megszállottja vagyok a szép magassarkú szandáloknak, női cipőknek, engem még egy egyszerű női 38-as sportcipő is lázba hoz, ha egy csajon van, mondjuk fekete harisnyában és egy rövid farmerrel viselve, sőt nem sok szebb dolog létezik a világon szerintem, na de ott és akkor úgy döntöttem, hogy kimegyek az üzletből, mert el akartam kerülni a szúrós tekinteteket. Mint már írtam remek megfigyelő vagyok, és kiszúrom, ha valaki úgy néz, vagy összesúg a hátam mögött, volt is itt egy pici ilyen, mikor kijött ő is, de ekkor határozottan megindultunk a kocsi felé és megúsztuk a dolgot. Még annyi, hogy akkor nekem is hosszú hajam volt, ezért én is kaptam egy pici beszólást, de nem volt semmi gond, semmi vész.
Kocsiba pattantunk és megbeszéltük, hogy most akkor felmegyünk hozzá… Megkérdezte, hogy jól fogok e viselkedni, természetesen igent válaszoltam..

Elindultunk, munkámból kifolyólag jól ismertem a környéket, dinamikusan mentem a kocsival, tetszett neki, biztonságban érezte magát.. Hamarosan meg is érkeztünk a házuk elé, leparkoltam szinte a kapujuk előtt, nagy kertes házban élt szüleivel, és még volt egy testvére is, erről majd picit később többet is írok.. Amolyan különc volt ő a családban, tudta az egész család, mindent meg is tettek ellene, hogy kigyógyuljon ebből az állapotból, de én már pár óra ismeretség után is jobban megértettem Melit, mint ők valaha is.
Bementünk a kapun, majd egy hátsó ajtó következett, egy lépcsőház és az emelet. Szülei otthon voltak, ezt mindketten tudtuk is, csakhogy Meli azt is tudta, hogy az ő lakrésze a tetőtér, ezért minket ott senki nem fog zavarni, illetve ha csak a lépcsőházban nem futunk össze egy családtaggal sem, akkor nyert ügyünk van.
Sikerül, felértünk és bezárta a szobája ajtaját. Ekkor elmondta, hogy külön kis birodalmában nem fog megzavarni minket senki, nagyon ritkán egy-egy alkalommal a nagymamája szokott ott aludni, ha meglátogatja őket vidékről. Meli ennek nem szokott örülni, mert olyankor nem csajoskodhatott. Volt ugyanis arra példa, hogy vett egy új magassarkút és egyszerűen abban aludt el. Egész éjjel - nem semmi, ilyet még nem is hallottam soha, de tudomásul vettem és megértettem.
Folyt.köv