Út a szolgaságba, út a dominaság felé (2.)

A következő reggel Molly a legtöbb dolgot megbánta. Úgy gondolta, hogy hülyén viselkedett, csak már nem bírta, hogy a nőket nem tisztelik. Együtt ébredtünk fel. Bújtam hozzá, láttam, hogy tetszik neki. Megfordult, szerelmeskedtünk. Finom volt és lassú, mint két szerető akik ismerik egymás mozgását. Piknikeztünk, fogtuk egymás kezét…. Majd ismét szeretkeztünk.

Aztán, két nappal a buli után, hétfőn megkaptuk az új szerepeket az emailben. uhh..
-Sportoló és pompomlány – Mondta félve
- Molly, ez nem olyan rossz – érveltem – Úgyis kosaras voltál, megvan még a mezed? Lehetsz te a sportoló majd leszek én a pompomlány, úgyis léteznek pompomfiúk, nem lesz olyan rossz. Hidd el vicces lesz.

Rázta a fejét. Nem tetszett neki az ötlet, nem passzolt össze. Elege volt az egész szerepjáték dologból. Valami többet akart. Egész reggel a nagy nőket sorolta a múltból: Kleopátra, Marie Curie, Eva Peron, Maggie Thatcher… Mért nem választják őket sosem?
Felajánlottam, hogy keressünk egy másik helyet, ahol kiélhetjük az ilyen vágyakat. Vagy hagyjunk ki bulikat, tartsunk szünetet. Ebédnél viszont megszülte a megoldást, mintha egy villanykörte lett volna a feje fölött.

- Van egy ötletem. Hallgass végig kérlek, mert nagyon sokat agyaltam rajta. Kész vagy? Emlékszel amikor azt mondtad nem számít mit viselünk? Szóval… Szeretnék egy focista lenni és te lenni a pompom…lány…
- Ne viccelj – mondtam
- Teljesen komoly vagyok. Szeretnék a főszereplő én lenni. Azt szeretném, hogy a pompomlányom szurkoljon és futkározzon körülöttem. Szeretném, hogy a rúzsát az arcomon hagyja, amíg én kiszívom a nyakát. Senkit sem érdekel egy női kosaras, viszont mindenki tudja ki az a Tom Brady. Pacsiznak velük, megpaskolják a hátukat az emberek. Olyan srác akarok lenni
- De Molly, nem akarok nőként öltözni.
- Mért nem? Szeretsz színészkedni nem? A színészek pedig minden szerepet eljátszanak, a Shakespeari időkben az összes női szerepet férfiak játszottak, ezt tőled tudom. Mit olyan nehéz eljátszani egy olyan srácban, akit majmok neveltek? Ez viszont kihívás!
- Igen, de – vágtam volna közbe
- Ha valaki eltudja játszani, az te vagy. Vicces lesz és szép leszel. A hajad elég hosszú és a testalkatod is megvan hozzá. Szépek a lábaid.
- Molly…
- Emellett – folytatta – csináltad már korábban.

Néztem rá, mintha nem tudnám miről beszél.

- Nem tudom miről beszélsz!
- Andy, beszéltem Jennyvel, tudom, hogy kiskorodban rendszeresen hordtad a lányrokonaid ruháit. Tudom, hogy régen volt, de hordtál már szoknyát.

Kinyitottam a számat de nem jött ki rajta hang. Olyan lehettem, mint egy csapdába esett állat.

- Az csak színészkedés volt Molly, Batmannek is öltöztem már. Öltöztem James Bondnak és Darth Vadernek is…
-Igen és ruhákat is viseltél, sőt bugyit is. Tudom, hogy szerettél Hófehérkének öltözni – ezzel mattot adott.
- Nem… Nem hófehérkénék. Belle voltam a Szépség és a Szörnyetegből.

Ne értsetek félre. Csak szórakoztunk, kis fétissel. Semelyikünk nem állt készen arra, hogy nemet váltson, csak a petárdákat dinamitra akartam váltani a hálószobában. Nem erre való a szerepjáték? Egy kis újra? Egy kis fűszerre a szexhez. Molly még úgy is tűnt, hogy élvezi, hogy boxert viselhet, bár ezt letagadta. Viszont arra hivatkozott, hogy sokkal egyszerűbb és kevésbé fájdalmas férfinak lenni. Ez amúgy is csak játék. A buli is jól sikerült.

Fekete ruha volt rajtam, fülbevaló és nyilván bugyi.

-Mizu, édes? Szeretnél egy lenni közülünk? Szeretnéd, hogy a férfiak nézzék a feneked? Szeretnél leszopni valakit?
-MOLLY!

Nevetett, látszott rajta, hogy élvezi.

- Bébi, mondtam már. Ezek csak ruhák, érted? Te és én? Azok vagyunk, akit el kell játszani, tök mindegy, csak szerepjáték. Szeretlek – mondta, majd adtam neki egy csókot.
-Szóval most kik leszünk? – kérdeztem, majd óvatosan nyitotta ki a borítékot, megállt.
- Készen állsz?
- Mennyire lehet rossz a múltkori után?
-Mester és szolgálólány. Szuper, mindig ki akartam próbálni, hogy milyen mesternek lenni egy olyan szubbal aki még a kesztyűmet megcsókolja. Azt fogod tenni, amit parancsolok!
-Molly?! – vágtam rá
- Igen, bébi?
- Lehetnék én a mester? – kérdeztem félénken.

Próbált nem nevetni. Álltam ott a női ruhában, rúzsos szájjal, igyekeztem komolynak tűnni.

-Édes, te vagy a lány, vettem neked bugyikat és melltartókat, Jó csaj vagy!
- De a levél mestert említ és nem dominát!
- És akkor? Az előző bulin sem zavart. Amúgy is magasabb vagyok és erősebb is. Elfenekelhetlek. Erre születtem, hogy mestert játszam.
- Molly, kérlek. Nem akarok dominálva lenni.
- Nos, Anna! IGEN ANNA. Mostantól nem az van, amit te akarsz. Szerzünk neked egy cselédlány ruhát és gyakorolsz otthon. (folyt. köv.)