Az egyszarvú 1. rész

Délután háromra jött a lány, olyankor jött a férfihoz, amikor az esti külön foglalkozás előtt nem volt értelme haza mennie, túl messze lakott, így a szülők megkérték, hogy had menjen fel hozzá amíg vár. A lány néhányszor már eljátszotta a szülei bizalmát, így keményen fogták, próbálták beosztani az idejét, hogy ne tudjon elcsatangolni és zűrt csinálni.
Csöngettek, a férfi megnyomta a kapucsengőt és az ajtóban várta amíg a lány felért.
- Gyere be Zita, már vártalak.
Zitán egy fehér felső volt, kockás szoknya ami a combja közepéig ért és fehér térdzokni.
Bementek a lakásba, a nappaliba.
- Kérsz inni valamit? kérdezte a férfi.
- Egy pohár víz jólesne, elég meleg van odakint. Felelte Zita.
A férfi a konyhába ment, engedett Zitának egy pohár vizet, visszatért és a kezébe adta.
A lány kortyolt a vízből, közben a férfit nézte és mosolygott.
- Milyen órára mész este? Kérdezte a férfi.
- Művészet szakköröm lesz. Felelte Zita.
- Van leckéd amit el kell készíteni, kell hozzá segítség?
- Most nincs semmi, már megcsináltam, csak a rajzolást kell gyakorolnom.
- Rendben van, akkor gyakorolj.
A férfi a kanapéra ült és újságot olvasott.
Zita a szőnyegre telepedett, rajzlapot és ceruzát vett elő, hasra feküdt és azon kezdett gondolkodni, hogy mit rajzoljon.
- Mit rajzoljak? Kérdezte a férfit.
- Nem tudom. Rajzolj egyszarvút, felelte a férfi, hirtelen vezérelt ötlettől fogva.
Zita rajzolni kezdett.
A férfi időnként a lányra pillantott, aki a szőnyegen fekve rajzolt, de igazán nem látta, hogy mit. Csak azt látta, hogy dolgozik. El volt egy darabig a lány, időnként felnézett a férfira és kajánul vigyorgott. A férfi visszamosolygott rá.
- Kész van. Megnézed? Kérdezte Zita.
- Persze, mutasd csak.
Zita odaadta a lapot. A férfi megnézte, majd egy kissé elcsodálkozva, felhúzta a szemöldökét.
- Elég érdekes elképzelésed van egy egyszarvúról.
Zita nem egy mesebeli fantázia állatot rajzolt le, hanem egy férfi nemi szervet, egy farkat. Szépen kidolgozta, nem kapkodta el, már-már művészi volt, csak éppen nem egy egyszarvú.
- Nem látom a képen az egyszarvút. Mondta a férfi.
- Ott van az. Felelte Zita kaján vigyorral az arcán.
- Látod ezek azok a dolgok ami miatt a szüleid nem bíznak benned és nem maradhatsz a barátaiddal amíg a szakkörre vársz.
- Nem látom az állatot a képeden.
- Pedig egy elég szép állatot rajzoltam, vagyis egy részét. Vigyorgott a férfira.
- Ennek így nem lesz jó vége, megint büntetést fogsz kapni. Rajzolj szépen egy másikat.
A lány szót fogadott és megint rajzolni kezdett. Egy idő után abba hagyta és a férfit nézte vigyorogva.
- Miért van az az érzésem, hogy nem fogok örülni annak amit rajzoltál? Add ide szépen.
Zita oda adta neki, a férfi nézte egy darabig és a fejét csóválta.
- Te mondtad, hogy rajzoljak másikat. Mondta Zita.
A férfi a rajzlapot nézte, amin megint egy hatalmas hímtag volt.
- Azt nem értem, hogy neked egy ártatlan egyszarvúról miért egy pénisz jut eszedbe.
- Gyere ide. Szólt a lányhoz. A lány a férfi elé állt.
- Mit csináljak most veled? Hozd ide a fa vonalzót.
Zita elővette a fiókból azt, ahol a férfi tartotta és odavitte neki.
- Érdekes, hogy ilyenkor szót fogadsz. Tartsd ki a tenyered.
Zita előre nyújtotta a karjait, a tenyerével felfelé. A férfi tízet suhintott a lány tenyereire, majd az asztalra tette a vonalzót.
- Menj vissza rajzolni.
folyt.köv.