De jó volna

De jó volna itt heverni
lábad előtt és viselni
erényöved, hideg láncod,
s érezni, ahogy korbácsod
bőrömön jár egy vad táncot.

De jó volna kikötözve,
dildóval a fenekembe,
húgycsövembe a katéter,
könyörtelen,rideg kézzel
tűket szúrnál át herémen.

De jó volna csipesz és drót
rajtam, s nálad a kapcsoló.
Az áramtól megremegve
rándulna az izmom görcsbe,
ájultan zuhannék földre.

De jó volna, ha a kényszer
a fájdalom gyönyörével
nálad végre rám találna,
majd szolgádként térden állva,
vármám:vizelj végre számba.

De jó volna, ha játékod
volna testem, s tulajdonod;
Izzó vassal a testembe
égne szolgaságom jele...
Billog egész életemre.