mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A kis huncut… (2)

2020. 04. 06. 22:31 | Megjelent: 1030x
Kristóf mellett átnyúlva a gyalupad fölött, közben a farkammal, s testemmel a gyalupadhoz szorítva a kezét, húztam elő s adtam át a flexet Kristófnak, aki nem tudta azt átvenni, mert a kezét odaszorítottam a pad oldalához.
- Engedjen Ákos bácsi, o d a. – lihegte izgatottan.
Én meg félreértettem, mert félre lehetett érteni, amit mondott!
- Hova oda? Hova szeretnél jutni? Mit szeretnél csinálni? – kérdeztem cukkolva Tőle.
- Hova? Mit? Mintha azt nem tudná Ákos bácsi! O d a. – mutatott a gatyámból már megint előreugrott s szinte teljesen merev farkamra.
- Azt akarom bekapni, leszopni, de azonnal! – lihegte.
- Oda? Most, itt? – kérdeztem hitetlenkedve Tőle
- Bizony, oda s most! – jelentette már ki határozottan s kicsit odébb tolt, hogy jobban odaférjem hozzám s már térdelt is le elém és nem is simogatta szinte meg, máris kapta be a szájába, tövig a mereven előreálló farkamat.
- Huhh, ez jó! Nagyon jó! – kiáltottam szinte fel, de azért visszafojtott hangon s kezemmel megfogva a fejét, tartottam, illetve vezettem a szopása ütemét.
- Cupp, cupp… - cuppogott, adott ki ilyen hangokat Kristóf magából, mert egy pillanatra sem engedte el a szájával a farkamat, de levegőt azért kellett kiengednie s vennie. 
Míg kezdetben csak szopott, gyorsan, cuppogva, később már szinte mélytorkos szopásra váltott, cumizott tovább Kristóf, mohón, mint aki nem tud betelni azzal s lemarad valamiről.
A kezeivel hol a popóimat simogatta, hol azokat szorítva nyomta egyre jobban a szájába a farkamat, hol pedig a golyóimat markolászta, nyomorgatta, csavargatta, de úgy, hogy rá kellett szólnom:
- Óvatosabban pajtás! Arra még szükségem van/lesz! – figyelmeztettem.
- Jó, jó, de nagyon finom…. – hallottam Kristóftól, majd éreztem, hogy már nem a farkamat szopja, de sorban a golyóimat s onnan vissza újra a farkamat.
Mélytorkosra váltott, néha kicsit öklendezett, mert torkára szaladt a farkam, de azért szopott tovább. Egyre gyorsulva.
- Lassabban, mert elmegyek! – figyelmeztettem Kristófot, aki egy pillanatra abbahagyta a szopást, felnézett rám és sóvár tekintettel azt mondta/kérte szinte könyörögte:
- Menjen el, de a számba, b e l e, m i n d e t!
N azonban még nem akartam elmenni. Ki akartam élvezni, ahogyan szopott engem, mert k..va jól csinálta. Élvezte és én is. Egy kicsit eltoltam a fejét a farkamtól, lehajolva szájon akartam csókolni, de megakadtam, még sem tettem. Így csak megcirógattam az ujjaimmal az arcát, a nyakát s a füle mellett is. Kicsit összerándult az érintésemtől, élvezettel hagyta, hogy csináljam tovább, közben azt suttogta:
- Még, még! K…va jó!
Egy idő múlva Kristóf mégis visszatért a szopáshoz, vagyis előbb a golyóimat nyalogatta, szopogatta meg s csak utána tért vissza a mélytorkos szopására, de újra gyors ütemet diktált.
- Lassabban, mert elmegyek! – figyelmeztettem újra Kristófot, de alig tudtam kimondani, mert úgy is lett.
Megrándult a testem. Több hullámban telelőttem a száját az anyagommal, ami sok volt, annyira, hogy a szája szélén túl is csordult. Gyorsan odanyúlt, feltörölte a kezével s azt is visszatette a szájába. Lenyalta.
Éppen idejében, mert az udvarról felharsant a nejem hangja:
- Ákos! Á k o s ! Hol vagy, gyere ebédelni!
- Máris megyek! – kiáltottam vissza: - Itt vagyunk Kristóffal a pincében, egy flexet kér kölcsön.
Indultam is fel, míg Kristóf letörölgette magát, s a száját, rendbe tette a ruháját és a „képét”, majd ő is jött utánam fel.
Az udvaron bemutattam a nejemnek, akivel mg nem találkozott, aki csak messziről látta eddig Kristófot. Kezet nem fogtak, de pár percet beszélgettünk még, majd Kristófot kikisítem a kapuhoz s kiengedtem.
- Köszönöm Ákos bácsi! Nagyon köszönöm, majd hozom vissza, ha végeztem s már nem kell. – ígérte s ment haza a flex-vel.
- Rendben, nem sürgős! – nyugtattam meg Kristófot, s mentem ebédelni.
Jó pár nap eltelt, de Kristóf még nem jelentkezett.
Én 11 és 12 óra között, amikor lehetett, kerékpározni jártam, a közeli Duna partra, végig a parti úton, majd a gáton, végig.
Egyik nap kit látok? Ott futott Kristóf, de nem fent a gáton, hanem lent, a gát aljában a betonúton. Tiszta feketében, mint mindig, de most nem sportnadrág volt rajta, hanem oldalt erősen felsliccelt futónadrág s mg messziről is jól látszott, ahogyan mozgott a gatyája elől. 
Gyorsítottam, végig száguldottam a gáton s a végén le a lenti útra, majd azon már kényelmes tempóban, visszafelé.
Sikerült.
Találkoztunk.
Hangosan rá kellett köszönnöm Kristófra, hogy észrevegyen, de mikor rájött ki vagyok, kivette a füléből a fülhallgatóit, amiben zenét hallgathatott futás közben s köszönt:
- Szép napot, Ákos bácsi!
- Neked is Kristóf. Sportolsz, mint mindig? Ide jársz futni? – kérdeztem meg tőle.
- Igen, otthon a kertben, illetve lent a konditeremben ezt nem lehet. Itt azonban igen. Alig vannak, majd egy km hosszú ez az út. Jó minőségű, igaz kicsit kemény, de jó cipőm van, erre. – mutatott a márkás cipőjére.
- Klassz! - dicsértem meg. – Mennyit szoktál futni? – kérdeztem, majd gyorsan hozzátettem: - Nem zavarlak meg a ritmusodban?
- Nem, nem, már ez az utolsó táv, mára. Semmi gond, Ákos bácsi! Úgy tízszer oda-vissza szoktam megtenni, általában. Előtte, hogy jövök, otthon gimnasztikázom, s úgy indulok, bemelegítve, ide, a kocsimmal. Ott áll a fürdő mellett. – válaszolta, majd Ő kérdezett tőlem:
- S Ákos bácsi. Mennyit teker?
- Óh, én csak kényelmesen idáig, meg haza. Persze úgy értsd, hogy otthonról leérek a Duna partra, onnan le a hídig, majd vissza idáig, fel s úgy haza. Ha csak nem megyek ki a vityillónkba, azt megnézni. – válaszoltam a kérdésére én.
- Hova, a vityillóba? Az hol van? – csillant fel a szeme.
- Nem messze, ott a patakon túl, az ottani nyaralóházak között. – mutattam északra.
- S ott nincs ilyenkor senki? Csak ha odamegy? – érdeklődött tovább.
- Csak az egyik szomszéd lakik nyáron kint, de ilyenkor ő sincs még. – válaszoltam.
- Vagyis üres? Teljesen üres? – csuklott el a hangja Kristófnak.
- Gyakorlatilag igen. – ismertem el, de hozzátettem: - Viszont ilyenkor még hideg. Nincs s nem is lehet fűteni ott. Minek. Nyáron nem kell.
- Azért olyan nagyon hideg nem lehet már. Ma már20 fok lesz, tegnap is a közelében volt. – jegyezte meg újra csak felcsillanó szemmel Kristóf.
- Hát, azért zimankó már tényleg nincs, főleg a kertben, ha süt a Nap. – állapítottam meg.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.