A titkárnő 3. folytatás

Az autóban visszafelé az út ismét szótlanul telik el.
Amikor visszaérünk az irodába, feléd fordulok.
- Tizenöt perc múlva legyél a pihenőszobámban! - parancsolom.
Az arcodra rémület ül ki, azt hitted mára vége a megpróbáltatásaidnak, pontosan tudod mi vár rád az irodámból nyíló külön szobában, de nem tehetsz semmit.
- Igenis Uram! - mondod elkeseredetten.
A szobát a vágyaimnak megfelelően rendeztem be, és kettőnkön kívül senki sem léphetett be oda. A takarítás és minden más a te dolgod. Azért rendeztem be ezt a helységet, mert gyakran maradok benn éjszakára is dolgozni, és itt pihenem ki magam, másrészt pedig, itt élem ki a szadista vágyaim is. A berendezés ennek a kettős célnak megfelelő volt.
A szobában egy hatalmas franciaágy, egy díszes trónszék, és egy bőrrel bevont nőgyógyászati vizsgálószék áll. A falak mentén pedig beépített szekrények, amiben a speciális célra szolgáló ruhatáram, és a szadista vágyaim kielégítéséhez szükséges eszközök vannak.
Az irodából egyenesen a szobába megyek, és felkészülök a fogadásodra. Éppen elkészülök, amimkor belépsz.
A látvány megrémiszt, és amint becsuktad az ajtót, azonnal letérdelsz. Ijedten és könyörgő tekintettel nézel rám.
A trónon ülök, égy vadonatúj földig érő, vörös színű, arany mintás matlaszéból készült, nehéz köntösben. A csillogó fényű köntös mellközéptől lefelé végig be van gombolva, a hatalmas állógallérja a fejem búbjáig ér. A köntös alatt, egy aranyszínű álló galléros szaténing van rajtam, állig begombolva, a hozzá tartozó nadrággal, bár abból egyelőre nem sokat láthatsz. Az egyik kezemben fonott szíjú korbácsot tartok, amit már jól ismersz. Öntelten és magabiztosan trónolok a székemben és nézek le rád.
- Gyere közelebb! - parancsolom, a korbáccsal a lábaim elé mutatva.
A félelem egyre jobban hatalmasodik el rajtad, miközben térden elém mászol.
- A mai napot méltóan meg akarom ünnepelni! Meg foglak kínozni, és közben kielégíted a perverz és bizarr vágyaimat! - mondom határozottan.
Szótlanul és lehajtott fejjel térdelsz előttem.
- Vetkőzz! A fehérneműk maradnak! - parancsolom a kívánatos testedet nézve.
Túl sok mindent nem kell levetned, csak a félig kigombolt blúzod és a szűk szoknyádat.
Mellemelőben, harisnyatartóban, harisnyában és magas sarkú cipőben állsz előttem. Végignézek rajtad, és a vizsgálószék felé mutatok a korbáccsal.
- Feküdj fel rá, te ribanc, ott veszlek kezelésbe! – mondom, fokozódó vágyakkal.
Tudod, hogy nincs értelme a könyörgésnek és ellenkezésnek, mert csak még gonoszabb leszek, és a pinádban még mindig, ott van a kis henger, ami, ha úgy kívánom kellemetlen is, tud lenni. Odamész az asztalhoz, ami mellett egy kocsin különböző eszközök sorakoznak, és fel ülsz rá.
- Csatold a bokáidra a pántokat! - utasítalak.
Először az egyik lábad teszed fel a tartókarra, és csatolod a bokádra a széles, posztóval bélelt bőrpántot, majd a másikkal is ezt teszed. A lábaid szétterpesztve emelkednek. Az ülés kényelmetlenné és bizonytalanná válik. Megadóan fekszel hanyatt a padszerű szerkezeten.
Felállok a trónról és korbáccsal a kezemben a vizsgálószékhez, megyek.
Rémülten és könyörgő szemekkel nézel rám.
A korbácsot a melleid közé teszem és megfogom az egyik kezedet. A speciális szék kéztartójára helyezem a karod, és a csuklódra csatolom a bokarögzítőhöz hasonló pántot, majd ugyan ezt teszem a másikkal is. A kezeid a fejed fölé emelve széttárva vannak rögzítve. Végig simítom az asszonyos tested a nyakadtól az ágyékodig, aztán a csípődet egy széles, bélelt szíjjal a székhez csatolom, jó szorosra húzva. A kezelőgombok segítségével teljesen szétfeszítem a lekötözött lábaidat, majd a karjaidat, így a tested teljesen ki van szolgáltatva a vágyaimnak. A puncid és a segged védtelenül tárulkozik elém és mozdulni sem tudsz, a kifeszítet végtagjaid miatt.
Az asztal dőlésszögét az igényeimnek megfelelően lehet változatni, ha kedvem tartja akár fejre is állíthatlak. Úgy állítom be a széket, hogy a fejedet tartó támla az ágyékommal legyen egy magasságban.
A fejedhez állok, szétterpesztet lábakkal és kigombolom a köntösöm az ágyékom felett. Az alatta lévő nadrág eleje és hátulja teljesen nyitott. Előveszem a farkamat, ami lassan kezd duzzadni, merevedni, és a szemeid közé lógatom. A köntösöm zsebéből egy mobiltelefont veszek elő, és sejtelmesen mosolygok le rád, miközben a telefonhoz kapcsolt fülhallgatót az egyik fülembe helyezem.
Értetlenül meredsz rám, de nem sokáig...
- Most felhívjuk a férjedet, és te közlöd vele, hogy fontos üzleti ügyben velem kellett utaznod vidékre és csak holnap jövünk vissza! - mondom gonosz élvezettel.
Megdöbbensz a szándékomtól.
- Ne! Kérem Uram! Ne tegye ezt! - esedezel kétségbeesetten.
- De igen! Nem akarom, hogy az a szerencsétlen barom, fölöslegesen aggódjon a faszszopó, gecinyelő, hűtlen, ribanc felesége miatt! Mond a számot! - parancsolom eltökélten.
A szemeidbe könnyek szöknek, és alázatosan meredsz rám.
- Kérem Uram! Minden kívánságát és parancsát teljesítem, azt tesz, amit akar, csak a férjem hagyja ki! Nagyon féltékeny természetű, nem akarom, hogy szenvedjen. - könyörögsz.
Felveszem a korbácsot a melleidről, és fenyegetően megemelem.
- Ne húzd az időt! Mond a számot, rabszolga, mert kidíszítem a melleid!
Már ismered a korbácsom és tudod mennyire csípős és milyen nyomokat hagy a testeden, nem igazán vágysz rá. Megadóan mondod a számot, én pedig beütőm, majd a füledhez tartom a telefont.
- Beszélj azzal a marhával! - mondom visszatéve a korbácsot a testedre.
A fülemben hallom a csengetést, majd a kapcsolást. A farkam már merev, és a könnyes szemeiden húzogatom a makkom.
- Szia drágám! - szólalsz meg próbálva leplezni a helyzeted, hogy ne keltsél gyanút.
- Sajnos váratlanul el kellett utaznunk egy nagyon fontos vidéki tárgyalásra, hidd el drágám semmi kedvem hozzá, de a főnököm ragaszkodott hozzá, hogy vele legyek, tudod milyen.
Hallgatom a férjed válaszát, és egyre közelítem a farkam végét a szád felé.
- Mond neki, hogy óránként fel fogod hívni! - mondom halkan, de határozottan.
- A főnök megígérte, hogy óránként felhívhatlak, ugye nem haragszol, és megérted, valami nagy üzletről van szó, de többet nem mondhatok. Azt mondta, ha elégedett lesz velem, nem járok rosszul. - mondod a telefonba.