Simon mondja

Azért jössz hozzám, mert nem bírsz szabadulni. Utálod magad ezért, de az önvád még inkább táplálja vágyaidat. Tudod, hogy bűnös vagy, tudod, hogy szánalmas és racionális agyaddal tudod, hogy semmi keresnivalód itt, de valami belső késztetés erőt ad a lábaidnak, amik az ajtómhoz vezetnek. Kopogás előtt még töprengsz kicsit, tudod hogy ez az utolsó alkalom megfutamodni, lezárni ezt az őrültet, de közben azt is pontosan tudod, hogy ez az őrület ad igazi értelmet az életednek, ennek köszönhetően van kedved nap mint nap túlélni az iroda szürkeségét és unalmát.
Le akarod vetkőzni a feszültséget, magad mögött tudni a felelősséget és átadni magad a hatalomnak. Szükséged van az irányításra, a gátak lerombolására, a félelemmel vegyülő izgalomra. S az ajtó mögött pontosan ez vár rád. Még egyszer megharapod a szád szélét és mutató ujjaddal kettőt koppantasz a vastag faajtón.
Hallod a közeledő léptek hangját, s lélegzeted felgyorsul.
- Ki az?
- Gina vagyok.
- Nem foglalkozom idegenekkel, hagyjon békén!
- De Gina vagyok, engedj be!
- Akik ismernek, tudják hogy nem szeretem ha idegenek csak úgy kopogtatnak, ráadásul tiszteletlenek. Ideje távozni!
- Ne csináld már velem, tudod ki vagyok.
- Még az is lehet, de te nem tudod, hogyan kell bebocsátást kérni. Tünj a fenébe!
- Elnézést uram! Kérem engedjen be. Kérem bocsásson meg, hogy megsértettem!
- Hmm, ez mindjárt más. Mondjuk, hogy tudom, ki vagy. Ezt akkor is elszúrtad, legközelebb ügyesebb legyél. És most kotródj az ajtóm elől.
Megrettensz. Az eddigi bizonytalanságodnak már nyoma sincs. Be akarsz jutni, mindenáron. Megőrülsz a gondolattól, hogy az eddig
- Kérem Uram, legyen könyörületes. Messziről jöttem és nem akarok visszamenni.
- Senkit sem érdekel, honnan jöttél az meg végképp nem, hogy mit akarsz. Ebbe a szobába be nem teszed a lábad így.
- Mit kell tennem, hogy bejussak, Uram?
- Először is vedd le a ruhád és a cipőd. De gyorsan, nincs időm várni rád. Hajtogasd össze, és rakd egy halomba.
- A fehérneműt is Uram?
- Azt hiszem nem érted, amit mondok, jobb ha elmész és vissza sem jössz.
- Elnézést Uram, bocsásson meg!
Gyorsan kigombolod a blúzod, és lehúzod a szoknyád cipzárját. Félve körbenézel, majd letolod a combodon. Kibújsz a blúzból, majd a melltartód jön. Végül a harisnya és a magassarkú is a kupac tetején landol. Nagy levegőt veszel és bugyid is lepörgeted a a lábadon. Eltakarod a melleid, és így állsz szemben az ajtóval remélve, hogy pont nem jön erre senki.
- Kész vagyok Uram!
Résnyire kinyílik az ajtó. A férfi a szobából végigmér. Lábával behúzza a szobába a ruhád. Megcsippenti a melled és újra becsukja az az ajtót. Megrettenve állsz a helyzet előtt. Nem tudod mire vélni. De egy társasház folyosóján állsz teljesen meztelenül.
- Uram, engedjen be! Nem teheti ezt velem.
- Ezt? Még csak fogalmad sincs róla, hogy mennyi mindent megtehetek veled. Még nem szolgáltál rá a bejutásra. Most pedig fordulj háttal az ajtónak és állj terpeszben, amíg valaki nem jön. Szólítsd meg az első erre járót, és kérd meg, hogy kopogjon be helyetted. Ha szerencséd van, megteszi a két szemedért, ha nem lehet kell neki némi ellenszolgáltatás. Ajánld fel magad neki. Akkor jöhetsz be, ha valaki más hangját hallom az ajtó előtt.
folyt. köv.