Találka ll

Élveztem a budai csúcsforgalmat, mert közben (számodra) észrevétlenül mustrálhattalak. A vezetésre koncentráltál. Lassan felfedezőútra indult el a kezem...

Féloldalasan helyezkedtem el, a nyakadat, füledet cirógatva teszteltelek. Libabőrös lettél. A szádba dugtam az ujjamat, hogy szopjad,  köröztél a nyelveddel az ujjamnál, simogattam az ajkaidat, de megtiltottam, h becsukd a szád és megmozdítsd a nyelved. Mert ha megmozdítod, büntetést fogsz kapni. Lassan el kezdett folyni a nyálad a szád sarkából, főleg azután, hogy ecseteltem neked, hogy milyen finom amikor konyakosmeggyet teszek a lábfejemre, a másikkal összetaposom és utasítalak, hogy nyalogads le, tisztítsd meg a picurka lábujjaimat, pihe-puha talpamat.

Meggondoltam magam.
-Nem akarok rögtön hozzád menni. Vigyél egy olyan helyre ahol tudunk beszélgetni.-néztem rád mosolyogva.
Kíváncsi voltam a kreativitásodra, h merre megyünk. Nem plázába vittél. Bár ott jobban el lehet tűnni a tömegben, de még a falnak is füle van. Ott nem lehet beszélgetni. Egy közeli étterembe mentünk. Ahol már lement a déli csúcs. A hátsó asztaloknál már alig voltak. Illemtudóan lesegítetted a kabátom, kihúztad a széket, hogy kényelembe helyezzem magam. De nem vártad meg, hogy engedélyezzem, hogy te is leülj. Önállósítottad magad. Újabb hiba. De nem bosszankodtam rajta, mert terveimben szerepelt a betanításod, saját magam igényére formálásod, és a megfelelő büntetés kiszabása.
Most még megengedtem, h rendelj magadnak is.  Ebéd közben átismételtük a tabuinkat, vágyainkat, a biztonsági szavainkat. Mikor jött a pincér a blokkal, figyeltem, hogy mennyi borravalót adsz, mennyire vagy nagyvonalú, mennyire becsülöd meg azt aki figyel rád, aki teljesíti a kívánságod és mindeközben kedves veled. Nem voltam megelégedve. Úgy látszik ez a délután nem az elégedettségről fog szólni.

Megérkeztünk hozzád. Lepakolás, levetkőzés után bevezettél a nappalidba. Hellyel kínáltál. Egy kényelmes fotelt választottam. Utasítottalak, hogy vetkőzz meztelenre. Megtetted. De a boxered rajtad hagytad, és a ruháid szerte-széjjel szórtad.
-Meztelennek hiszed magad?
-Nem.-válaszoltad.
-Akkor? Tovább. Boxert is levetni!
Nemcsak a szemedben láttam az izgalmat, hanem a farkad állásából is. Szépen emelgette a fejét.
-Mi ez a szétszórtság?-kérdeztem. Nem értetted és kérdőn néztél rám.
-Milyen szétszórtság? Hogy érted?-kérdezted és merőn a szemembe néztél.
Felálltam. Odaléptem hozzád, bizonytalanságot véltem felfedezni a nézésedben. Ez jó-gondoltam-sinen vagyunk.
-Nézz körül! Mit látsz!
-Nem tudom, mire gondolsz.-válaszoltál.
Ekkor csattant el az első pofon. Majd a többi is.
-Hogy mondtad?-érdeklődtem.
-Bocsánat! Nem tudom, mire gondol Úrnőm.-újabb pofon az arcodon. Szépen kipirult, látszottak az ujjaim nyoma. Közben finoman megérintettem az ágaskodó farkad, amely már nedvet eresztett. Letöröltem és a szádba dugtam az ujjaim.

-Ruháidat szépen, összehajtva, egymásra rakva teszed le az ágyra vagy a székre. Választhatsz most még. Erre van jogod.-folytattam-Úrnő vagyok. De nem az Úrnőd. Egészen addig amíg nem fogadjuk el egymást. Világos?
folyt.köv.