Megismerkedés adventben… (9)

Ott álltak/álltunk tehát mindannyian teljesen felajzottan, megmerevedve egymástól. Én mezítelenül, míg hárman gatya letolva.
Ekkor taps hallatszott. Hangosan s hosszan, még kis füttyögések is hallatszottak.
Felkaptuk a fejünket, kerestük a zaj forrását, s hamarosan Frédi találta meg. Az ablakából a szomszéd ház legfelső emeletének konyhájába lehetett belátni s így onnan is ide.
Mivel mind a két konyhába égett a villany, így jól látható volt, aki tapsolt, füttyögött. A szembe szomszéd volt.
(Már lentről is néha megfigyeltem, hogy időnként figyelt, lenézett, be hozzám is. Jó alakú, fiatalabb srác volt, olyan harmincas évei elején járhatott.)
Innen jobban látszott, tetszett is. Gesztenye szőke, kicsit hullámos haja volt, most nem volt rajta felső, így a kidolgozott, izmos felső teste is jól láthatóvá vált, majd mikor felállt, valami sámlira, az is, hogy tök mezítelen ő is s neki is áll a farka, mereven, előre.
Integetett s mutatta, hogy szívesen átjönne ő is hozzánk, beszállna a buliba.
Tamás gyorsan elhúzódott az ablakból, Balázs is követte őt, csak mi nem zavartattuk magunkat Frédivel. Frédi már mozdult, gondolom, hogy átinvitálja, de Balázs megszólalt:
- Köcsög! Ez ugyan a te lakásod, de mi még nem végeztünk veled s vele sem – mutatott rám – így előbb megkapjátok ti, amit érdemeltek s utána akár át is hívhatod, ha még jönni akar, de már csak kettőtökhöz! Megértve? – kérdezte szigorúan.
- Feküdj, vissza, oda! – mutatott a székre s intett az öccsének, hogy az folytassa.
Tamás visszahúzta a farmerjét, akkurátusan be is gombolta elől, majd fogta a fa T vonalzót s lendítette meg azt, hogy lecsapjon Frédire.
Újra hangzott a füttyögés, így Tamás csak egyet ütött, én meg kinéztem az ablakon.
A szomszéd srác rájöhetett, hogy nélküle folytatódik a szeánsz, ezért arra kért, könyörögve, hogy Frédit tegyük fel az ablak előtt lévő, alacsony konyhaszekrény lapjára s úgy verje Tamás.
Lefordítottam a kérést. Tamás vállat vont, Frédi is, így Balázs rendelkezett:
- Mássz fel oda, hassal! - mutatott a konyhaszekrényre Balázs.
- Te meg mutasd meg neki, hogy ő térdeljen fel oda, az ablaka elé, hogy lássuk őt s húzkodhatja a farkát, de el nem mehet! – fejezte be.
Míg Frédi elhelyezkedett a kijelölt helyén, én elmutogattam a srácnak az utasítást, aki szintén elhelyezkedett az ablakában, így Tamás folytathatta a náspángolást.
Frédi vagy ötvenet kaphatott még, mert a végére már erősen sziszegett, izgett- mozgott a Tamás csapásai alatt.
Most Balázs intett, hogy cseréljünk helyet Frédivel s Ő lépett mellém, kimérni az én porciómat.
Ezt már Tamás nem nézte végig, hanem visszament a lakásában s maga mögött gondosan becsukta az ajtókat.
Több sem kellett Balázsnak. Mert bár jobbjával mg csapkodta a popómat, nem is gyengéden, de a bal kezével már húzta is le a sliccén a cipzárt s vette elő a farkát. Mutatta Frédinek, hogy térdeljen elé és szopja.
A szemközti srác durcás lett, mert sejtette mit tesz Balázs és Frédi, de abból semmit sem látott.
Én is megkaptam a magam kb. ötvenét, mikor Balázs arra utasított, hogy forduljak hátamra, úgy feküdjek s Frédit pedig arra, hogy ott, az ablak előtt szopjon, szopogasson meg.
Ez olyan jól sikerült, hogy hamarosan eldurrantam, de most én mentem el Frédi szájába.
Közben, míg lemásztam onnan, az ablak elől, észrevettem, hogy Balázs is eldurrantotta magát, öntevékenyen.
Átnézve a szembe szomszéd is végzett, már törölgette magát s vigyorgott, mint a „tejbentök”.
Balázs is indult volna már, de visszatartottam, hiszen engem tök pucéran vezetett fel a lakásomból Frédi, ide, hozzá, így valahogyan haza is kell jutnom.
- Balázs, kérlek, kérj kölcsön Tamástól egy fürdőköpenyt s dobd rám, majd menjünk le, hozzánk a mi folyosónkra, ott megkapod a köpenyt én meg bemegyek magamhoz. Frédi Neked meg, köszi mindent, majd máskor dominálhatsz még, kedvedre. – kértem.
Balázs nem habozott, átment Tamáshoz s hamarosan hozta a köpenyt s rám terítette. Akkor derült ki, hogy Tamás nem csak alacsonyabb, de vékonyabb is nálam, így elöl bár összefogtam a köpenyt, de így sem takart be teljesen.
Végre leértünk, bejutottunk a mi folyosórészünkre Balázzsal. Nyitottam az ajtómat, majd beléptem s már vettem is le a köpenyt magamról s adtam – köszönettel - Balázsnak. Az ugyan átvette, de nem nyitotta a maga ajtaját, hanem ácsingózva álldogált ott.
Mire várhat? – gondoltam, de hamarosan megtudtam, mert Balázs halkan, kérlelően megszólalt:
- Nagyon kellemes volt fent a négyes, de nekem kicsit sokan voltunk.  - kezdte, majd folytatta: - Azt mondtad, hogy kívántál már, korábban, most nem kívánnál? – nyögte ki végre.
- Most? De igen, még most is kívánlak, Gyere be! – sürgettem, s ahogy belépett már, meg is öleltem s egy nagy puszit nyomtam a képére. Kezdetnek.
Balázs kicsit megrökönyödött, de azért jól viselte. Majd már - kis idő múlva – viszonozta is. Ez egy hatalmas csók-csatát indított el közöttünk, ami elég sokáig tartott, mert alaposan feltérképeztük egymás száját kívül s belül is.
(Mit tesz Isten, éppen az ablak előtt került erre sor, így támaszkodni is tudtunk az ablak előtti szekrényre, de arra nem gondoltunk, hogy Frédi szembe szomszédja visszatért az ablakba s újra onnan lesett minket. Én mg mindig csak bilincsekben, de mezítelenül voltam, Balázst éppen kezdtem kihámozni az ingéből és gatyájából.)
Gyorsan behúztam a függönyt, mielőtt Balázs is észrevette volna a srácot.
Végül is lekerült minden Balázsról is, így bementünk együtt a szobáb, majdottaz ágyon kötöttünk ki.
Nyaltuk, faltuk egymást, szó szerint is, mert teljesen feltérképeztük egymás testének minden porcikáját, mikor Balázs megállt, rám nézett, majd megkérdezte tőlem:
- Mit szeretsz jobban? Szolgálni, vagy dominálni?
- Biztos vagyok abban, hogy dominálni sokkal jobban szeretek, abban gyakorlottabb is vagyok, de ma már voltam, így lehetek is a másik oldalon, ha Te azt szeretnéd. Válassz, most megteheted, de használd ki, mert nem biztos, hogy máskor is megteheted! – cukkoltam Balázst.
- Rendben, akkor én leszek most az Őr, a Dom. Úgy is te vagy köcsög, mezítelen, már a bilincsek is rajtad vannak, én pedig újra ruhában leszel mindjárt, vagy…. öööö lehetek így is dom? – kérdezett, mutatott magára s nézett rám Balázs.
- Ha választhatok Balázs Uram, nekem így jobban tetszene s hamarabb is lennék újra kanos formában, a látványától, Uram. – feleltem.
- Legyen. – egyezett bele Balázs és rám nézett: - Hozz korbácsot nekem!
Elvert alaposan, minden hol, mg újra le is szopatta magát, majd meg kellett fürdetnem s csakúgy ment haza.
(vége)